Előrebocsátom, a kritikusok nem kesztyűs kézzel nyúltak a könyvhöz, a villák és kések fenyegető csattogása-csigorgatása ötpercenként fület bántó volt.

Neszlár Sándor, a Csimota Kiadó szerkesztője kedélyesen, derűsen reagált minden, a könyvben kifogásolt "hibára". Sándor Csilla egy saját, gyerekszobából hozott élményt közölt a hallgatósággal: a kislánya néhány oldal után nem kért többet a könyvből, helyette az Alice csodaországbant választotta. (Egy remekművel szemben a meseíró nem érezheti sértve magát, Alice méltó és megtisztelő ellenfél). Sándor Csilla kislánya szerint ez a könyv nem gyerekeknek való, finomítsuk a kijelentést: nem csak gyerekeknek szól. Ez egyébként többször is előkerült a beszélgetésben, mármint, hogy a könyv egy-egy helyen inkább a felnőtteket szólítja meg. Ehhez kapcsolódó hibaként került szóba a könyvben megjelenő idegen szavak előfordulása is.

Részlet Domonyi Rita Tündérbodár című meseregényéből

A másik kritikus a címet kifogásolta, és Varga Betti utalt is rá, hogy a Tündérbodárról született dicsérő kritikák sem tudtak napirendre térni a cím felett. Szekeres Nikolettet bosszantotta a cím, Sándor Tündét is bosszantotta, engem, a néma hallgatót valamiért nem bosszantott, botfülem nem fogékony a rossz címekre. A címről egyébként megtudtuk, hogy a gyerekszáj filozófiájára épült, a gyermek rosszul mondja ki a szót, mondjuk a Tündérbogárt. Ez kissé erőltetett, nem túl sikeres (fel)fogás.

A szerzőről kiderült, hogy dramaturg, és ennek ténye a könyv építkezésén-szerkezetén meg is látszik. Neszlár Sándor elmondta, hogy szeretett volna változtatni egyes szereplők nevén (ez nem sikerült), a szerző hajthatatlan volt, szó szerint megfagyott köztük a levegő néhány pillanatra, a névváltoztatás-csatát tehát kiütéssel Domonyi Rita nyerte. A könyv születésének-szerkesztésének kulisszatitkaiból megtudtuk Neszlár Sándor jóindulatú közlésének köszönhetően, hogy a szerzővel együtt hangosan olvasták a történetet, hogy élőszóban jobban kibukjanak a javítást igénylő részek.

A beszélgetésben közreműködő kritikusok hangsúlyozták, mennyire fontos a mostoha helyzetben lévő gyermekkritika megjelenése, hogy rangos helyet harcoljon ki a maga számára az irodalomban. Neszlár a gyerekkönyvekről születő kritikákról azt állította – akár jók, akár negatívak – nem befolyásolják jelentőségteljesen az eladást.

Neszlár Sándor, Varga Betti, Szekeres Nikolett, Sándor Csilla

Szekeres Nikolett felvetette, hogy a könyvből lehetne rádiójátékot írni, némi átalakítással-szerkesztéssel. A figurák kidolgozottsága kevés kivetnivalót hagyott maga után, így az alakok, Tündérbodár és barátja szerethető, vicces figurák. És ha már vicc, a humor jelenlétéről a könyvben a beszélgetés szereplői megjegyezték, hogy néhol sikerül, míg más helyeken túlzó és erőltetett, üres poén-puffogtatásnál nem történik több. Pozitívum – tért rá ki a kritikus –, hogy egy kis műelemzés csöppen a történetbe, a gyerekekkel megpróbálja érzékeltetni  a szerző, hogy ne fogadjanak el mindent, amit eléjük tesznek, legyen bennük kritikus hang, kritikus figyelem. Tündérbodár egyik (rosszul sikerült) verse szolgál ehhez alapanyagul.  
 
Krikustusa, 2013. november 18. 18:30 Roham Bár

Fotó: Antal Nikolett