Nem hat már különösen meglepőnek, ha egy könyvbemutató könyvtrailer vetítésével kezdődik, Szécsi Noémi Gondolatolvasó című új regényének bemutatóján is először ilyen formában találkozhat a művel a közönség. A nyurga fiatalember monológja, a hozzá társuló itt-ott elmosódó, egymásba folyó képi világ nagy segítségre van abban, hogy belehelyezkedjünk a regény nyújtotta speciális világba. A regény címében szereplő gondolatolvasó ugyanis maga a főszereplő, egy siket fiatalember, akinek az elbeszélése révén ismerheti meg az olvasó a történetet. 

Szécsi Noémi beszélgetőpartnere Onder Csaba irodalomtörténész a Károly körúti Alexandra Könyvesház kávézójában. Ő rögtön arra a paradoxonra mutat rá, hogy egy olyan regényről beszélnek, melynek az elbeszélője siketsége miatt beszélni sem képes rendesen. Szerinte ezzel a motívummal az irodalmárok, a regény jövőbeli hivatásos értelmezői  is szívesen eljátszadoznak majd. Ugyanakkor hangsúlyozta, a szerző kérésére mégis kerülni fogják az irodalomelméleti kérdéseket. Szécsi Noémi hozzáteszi, mivel elsősorban a nem szakmai szempontból érdeklődő olvasók kíváncsiságát szeretné a regény iránt felkelteni.

Hozzájuk pedig egyrészt írói műhelytitkokkal és a regényben megjelenített korszakkal kapcsolatos érdekességekkel lehet igazán közel kerülni (mindebben feltételezve, hogy aki Szécsi Noémi új könyvének bemutatóján van, a szerzőhöz hasonlóan érdeklődik a múltban, más korokban élt emberek élete iránt), a kettő pedig szerencsésen összefonódik abban, hogy Szécsi Noémi  regényei írása közben szívesen nézeget képeket, festményeket és régi fotográfiákat, hogy ezekből is inspirációt merítsen. Ezen az esten a fotók vannak többségben, de Szécsi elmondja, hogy előző regénye, a Nyughatatlanok írása során többet nézegetett festményeket, hiszen arra a korra, amiben az a történet játszódott, még ez volt inkább jellemző. Az új regényben megjelenített korszak, az 1860-70-es évek azonban már a fényképezés fellendülésének időszaka volt.  Miközben az első bemutatott, Nizzát ábrázoló képről beszél, kiderül, hogy tudatosan keresi a fotókat, a tengerparti sétányt ábrázoló képre például nagyon nehezen bukkant rá.

Közben Onder Csaba is kérdezget, például, hogy mennyire mélyen ásta bele magát a szerző a siketek oktatásának kérdéseibe, miből szerzett ismeretet erről a világról. Szécsi Noémi elmondja, hogy rengeteg memoárt olvasott siketektől, akár azoktól, aki hátrányos helyzetük ellenére is megtanultak írni-olvasni, de olyanok is hátrahagyták élményeiket írásos formában, akik nem siketként születtek, hanem később veszítették el hallásukat. Hogy mennyire mélyen ásta bele magát a kérdéskörbe, arra Szécsi azt a példát hozza fel, hogy kutakodásai során rábukkant olyan 150 éve kiadott könyvre is egy könyvtárban, ami még fel sem volt vágva, senki nem olvasta előtte.

A kérdésre, miszerint melyik volt előbb, a siketek világa iránti érdeklődés, vagy a Nyughatatlanok folytatásának vágya, Szécsi Noémi úgy reagált, a regényei esetében az ötlet megszületésének pillanatát általában nem tudja megidézni.  Mint többször is kiemeli, őt a fiatalember belső világának elképzelése érdekelte, az ő nézőpontja, ahogyan ő érzékeli és összerakja magának a világot. Ezért azt is el tudja képzelni, hogy lesznek olyan olvasók, aki csalódnak a könyvben, hisz az nem igazán történelmi regény. Hogy mit is ért ezalatt, azzal lehet leginkább érzékeltetni, hogy Szécsi egy sor történelmi kuriózumot gyűjtött össze a korszakról, de ezeket nem lehetett beleilleszteni informatív jellegükben (ahogyan például egy kívülálló, a jelenkorból visszatekintő egyes szám harmadik személyű elbeszélő tenné) a regénybe, hisz Fülöp sajátos világérzékelésén és fejlődéstörténetén volt a hangsúly, viszont elindította Halcsontos fűző című blogját, ahova ezeket a történeteket tölti fel. Magában a regényben úgymond hozzá lehet gondolni a történelmi hátteret, tényeket, fontos csatákat és egyéb eseményeket is, de enélkül is megállja a helyét a fiatalember története.

A beszélgetés során megtekintett képek egyébként három nagy csoportba sorolhatók, és némiképp rávilágítanak a regény tartalmára is. Látjuk a siketoktatás egykori edinburgh-i  fellegvárának impozáns épületét, vagy megismerkedhetünk egy fotográfiával, melynek Alexander Graham Bell családja látható. Szécsi Noémi rengeteg információval szolgál manualistákról és oralistákról (a siketoktatás két markánsan elkülönülő elméleti pártja), s megtudhatjuk, hogy Bell is gyakorlatilag véletlenül találta fel a telefont, miközben siketeknek szánt hallókészülékek tervezésével foglalatoskodott.

Más világba kalauzolják az érdeklődőket a korabeli színésznőkről készült képek, a regényhez a téma Fülöp lánytestvérén keresztül kapcsolódik, aki színésznő szeretne lenni, és a fiú is ennek következtében cseppen ebbe a világba. A harmadik témakör pedig Párizs 1870-es ostroma a kiéheztetett várossal és egy hőlégballonnal, amivel a városból menekülni lehetett.

Többször is szóba kerül az est folyamán, hogy egy trilógia terve kezd egyre határozottabb alakot ölteni. A beszélgetés végén Onder Csaba még rákérdez a Nyughatatlanok és a Gondolatolvasó lezáratlanságára. Szécsi Noémi olvasóként sem szereti, ha szájbarágósan van lekerekítve egy történet, de ígéri, a tervbe vett harmadik regény végére minden szálat elvarr. Ez azonban még nem most lesz, még nem írt le az új regényből egy sort sem. Így az olvasóknak is a már meglévőkkel kell beérnie.

A könyvbemutató során a regényből Bán Bálint olvasott fel részleteket.   
 

Fotó: Bach Máté