A kétnapos konferencia két teremben zajlott, az előadásokat A és B szekciókra osztották a szervezők. Az A szekcióba inkább művészeti, a B szekcióba inkább szociológiai vagy kutatástörténeti és kutatáselméleti fókuszú előadások kerültek, a párhuzamos programot nélkülöző plenáris üléseken pedig mindkét nézőpont szóhoz jutott; a huszonhat előadás tehát diszciplináris érdekeltségét tekintve valóban változatos felhozatalt nyújtott: hallhattunk többek között a magyar nyelv és nyelvhasználat gendertudatot érintő vonatkozásairól, a Bánk bánnak és kortárs színházi feldolgozásainak különböző nő-, és nemzetképeiről, a bölcsészettudományban tanuló női hallgatók nemi alapú megkülönböztetés-tapasztalatairól, a pszichológia és a feminista diszkurzusok nézőpontrendszerének sajátos asszimetriájáról, mely az egyénnek a traumatizáltság mentén kibontakozó társadalomformáló cselekvési lehetőségét érinti, és Feldmár András látszólagos nőközpontúságának főként az evolúciópszichológia újfent magasra törő tekintélyét felhasználó patriarchális motivációiról.
 
Az előadások mellett egy kerekasztal-beszélgetésre is sor került, melyben Varga Virág helyett Kádár Judit, Menyhért Anna helyett Kapus Erika beszélgetett Borgos Annával és a moderátorral, Séllei Nórával az utóbbi években megjelent jelentősebb, magyar nyelvű, a női írással, irodalmi hagyománnyal és recepciójukkal foglalkozó kötetekről. A 2009-ben megjelent Nő, tükör, írás, a 2011-es Irodalmi és női szerepek a Nyugatban és a 2013-as Női irodalmi hagyomány című kötetekről volt szó. Mivel a kutatási terület, a mögötte álló emancipációs folyamat és elméleti hagyomány a nyugati országokhoz képest hazánkban friss, szóhoz csak fokozatosan jutó fejlemény, a beszélgetés nem nélkülözte az aktivista, érzelmileg is töltött hangulatot, ami a kutatási terület intézményesülési nehézségeire, illetve azon keresztül a vonatkozó tudásanyagok köztudatba való beépítésének problémáira reflektált.

Talán pont e sajátos pozicionáltság következményeként a konferencia végén közönségszavazással odaítélt legjobb idei előadás díját Barát Erzsébet, a konferencia főszervezője nyerte el, aki a performatívumok és a konstatívumok elválaszthatatlanságának elméleti, de ezen keresztül is a kategorizálás relatív és nem abszolút binárisokban való elgondolásának gyakorlati fontosságáról beszélt a gyűlöletbeszéd formáinak különbsége kapcsán. Ez az esztétikum és a morál kapcsolatát is érintő probléma ugyan a férfi-irodalom területén is kimutatható, egyik legjellemzőbb példaként talán a holokausztirodalom recepciójának kultusszal kapcsolatos polémiáit említhetjük, akut tétként mégis a női irodalom területén látszik leginkább megmutatkozni. Zsávolya Zoltánt, a Nő, tükör, írás egyik szerkesztőjét idézem: "Ha valahol, hát a gender- és a (periferiál-)feminista értelmezői beszédmód horizontjában látszik igazán a kulturális momentumok poétikai vetületűvé tételének konkrét kihívása, kockázata és általános jelentősége".
 
Az előadások után a záró workshopon sok szó esett a társadalmi nemek tudományának magyarországi felsőoktatási intézményesülési helyzetéről. Országunkban a felsőoktatás intézményei között szinte alig találni olyat, mely hivatalosan is foglalkozik genderkutatással. Az SZTE Angol-Amerikai Intézéténél a ’89/’90-es tanévben választható tárgyakként jelentek meg a gender témájú kurzusok, majd 1998-tól következett az osztatlan képzés keretein belül a GLASS specializációs program, 2009-től pedig a bolognai rendszer részeként az anglisztikán belül választható szakirány, a GLCE. Jelenleg az SZTE-n kívül a társadalmi nemekre koncentráló MA-képzés egyedül a CEU-n található.

A jövő évi, tizedik konferencián talán kísérő happening(ek)re is számíthatunk, annyi azonban biztos, hogy az évforduló alkalmából a konferenciát valahogyan mindenképp különlegessé teszik a szervezők.

A konferencia anyagát minden évben közzéteszik a TNTef című online folyóirat tavaszi számában, mely évente kétszer jelenik meg, őszi számai a konferenciaanyagoktól független tematikával.