Mint szivárványszívű Ray Ban-szemüvegek hipsterföldén, úgy terjednek az életüket ellébecoló, piszlicsáré gondokkal drámázó késő húszasok romkomjai az amerikai félfüggetlenek körében. Az agyondumált, habogós-hebegős mumblecore-ból kiemelkedett Greta Gerwig is sokat különcködik a zsáner népszerűsítése érdekében: az idei év egyik meglepő sikerében, a Frances Hában például generációs közérzetfilmmé nemesítette az önmagát kereső, a felnövést elodázó, beilleszkedni képtelen huszonéves lány történetét. A film sikerének farvizén pedig egy másik Gerwig-indie, a Lola Versus is beevickélt a hazai mozikba – igaz, ez a mű már egy megosztó darab lett.
Az életben is egy párt alkotó Daryl Wein rendező-forgatókönyíró és Zoe Lister Jones író filmjét gátlás nélkül lehipsterezték, a Lola Versust meglepően rossz kritikai hangulat fogadta. Mire a film stábja egy emailt küldött szét ismerőseinek és partnereinek, arra buzdítva őket, hogy nézzék meg a moziban a filmet, hiszen mostanság a gyengén teljesítő filmeket egy-két hét után elkaszálják a forgalmazók – a rossz kritikákat pedig arra fogták, hogy az "öreg férfi kritikusok" nem értik a "női szemszöget" bemutató filmet, és ezért elgáncsolták az alkotást. Ahogy az ilyen felvezetéssel várható, csinos vita kerekedett Lola köré feminizmusról és függetlenségről, drámáról és hipsterségről.
Ami azt illeti, a Lola Versus könnyen vedlik állatorvosi lóvá: a nehezen definiálható, de azért érzésre belőhető "hipster-filmek" minden hibáját a keblére öleli, ugyanakkor Gerwig alakításának köszönhetően az is látszik, miért lehet szeretni az "irányzat" jobban sikerült filmjeit. De miből is lehet felismerni ezeket a műveket? Elsősorban arról, hogy jól szituált, művészlelkű főhőseiknek nincsenek igazán nagy gondjaik, általában az önmegvalósítással vagy túlelemzett és feleslegesen agyonbonyolított szerelmi ügyletekkel szöszölnek (persze, melyik kapcsolat nincs túlanalizálva és komplikálva?). A tömegkultúrát távolságtartó iróniával kezelik, de azért könyékig süllyednek benne, s gyakran herdálják partizással az éveiket, mert nem igazán találják helyüket a lét elviselhetetlen könnyűségét sugalló metropolisi életben.
Lola is ott kullog a gondtalan manhattani fiatalok élbolyában, barátja épp most kérte meg a kezét, az egyetemen a doktoriján dolgozik, van legjobb fiú (Henry) és legjobb lány (Alice) barátja, egyik kedves-aranyos, másik kemény-szókimondó, és még a pasija is megvertkutya-tekintetű cukipofa. Ám egy nap kidobja az esküvő súlyától megijedt fianszé, és Lolára rázúdul a bridgetjonesi szingli-lét. 29 évesen végre kénytelen kideríteni, hogy mit és kit is akar. Kétségtelen: akad ennél drámaibb alapanyag is, amiből filmet lehetne formázni, de a girbegurba utakon haladó, címszereplőjének elveszettségét és zavarodottságát leképező cselekmény mégis működik, mert keresetlenül mutatja be ezt az érzelmi kuszaságot. Nem csinál mást, csak hol vicces, hol melankolikus jelenetfüzérben festi le azt a fázist, amikor egy szakítás után a lány tapogatózik, jobbra a legjobb baráttal képzelné el az életét, balra a teljesen idegen börtönépítésszel keveri magát kalandokba, középen pedig a volt vőlegénnyel találkozgat. A stabilitást kergető Lola meséje persze előre látott révbe ér: előbb mindenkinek a saját portáján kell rendet rakni, s csak azután mehet a romkom. Ami pont ellentétes végkimenetelt sugall, mint a páros első, amatőr filmje, az önéletrajzi Breaking Upwards: a New York-i fiatalok ott a szakítás nehézségéivel, a ragaszkodás elmúlásának buktatóival néztek szembe, és ezzel friss perspektívából tekintettek a párkapcsolati hercehurcákra.
A Lola Versus koncepciója, kivitelezése már áramvonalasabb, a félfüggetlen Fox Searchlight égisze alatt készült mű közelebb merészkedik a fősodorhoz. Ettől függetlenül érthető, miért hasalt el olyan csúnyán ez a romantikus vígjátékként bereklámozott film. Egyszerűen azért, mert nem vicces. És nem is nagyon romantikus. Utóbbival legalább nem próbálkozik, hiszen a Csajok mintájára Lola életének kínos pillanataira – a ciki szexjelenetekre, a meggondolatlan kifakadásokra, a karakter szépséghibáira – fókuszál. A humorral viszont tényleg hadilábon áll: elsősorban az avantgárd színházban játszó Alice-nek kéne elejtenie a poénokat, de az egészből csak kényszeredett viccelődések sülnek ki. Alice tablettát szed, hogy drogként élje át a női orgazmust, majd a legváratlanabb pillanatban bejelenti, hogy elmegy megmosni a vagináját – Lola barátnője félresikerült karikatúra, akit se a totálisan jellegtelen ex-vőlegény, se a kedves-barátkozós Henry nem tud ellensúlyozni humor-fronton. Henry-nek azért akadnak jó pillanatai, pláne mikor egy gót dallamvilágú poszt-punk banda énekeseként bukkan fel a színpadon, és az őt megformáló Hamish Linklater (Híradósok, The Crazy Ones) is a film emlékezetes játékot produkáló színészei közé tartozik.
Ám míg a nagyközönség a humor hiánya, addig a feminizmus felé hajló kritikusok a filmbe sűrített klisék miatt pártoltak el a filmtől. A kifogás: Lolát csak az idealizált férfihoz való viszonyában ragadja meg a történet (még a PhD-jét is Luke miatt kezdte el), bár a végpont éppenséggel az önálló identitás kialakítását gátló férfi- és párkapcsolat megszállottságból való kilábalás. Emellett a főhős nyűglődését, komolytalan érzelmi kálváriáját kérik számon a Lola Versuson – pedig a generációs problémákat lefestő film pont a bizonytalanságba alázuhanó lány kiszolgáltatottságának, tétovaságának, elhibázott döntéseinek és fájdalmas tapogatózásainak felrajzolásában erős. Nem szabad romantikus komédiaként nézni, és tagadhatatlan, hogy nem is feltétlenül eredeti darab (a Frances Ha több szempont mentén járta körbe szeleburdi címszereplőjének személyiségét), de amire vállalkozik, azt átéléssel viszi végig: szomorkás, de könnyed pillantást vet a szakítás után az emberben kavargó, kiismerhetetlen érzelemhalomra.
 
Lola Versus
Színes, amerikai film, 87 perc, 2012
Rendező: Daryl Wein
Forgatókönyvíró: Daryl Wein, Zoe Lister Jones
Szereplők: Greta Gerwig (Lola), Joel Kinnaman (Luke), Bill Pullman (Lenny), Zoe Lister Jones (Alice), Hamish Linklater (Henry), Ebon Moss-Bachrach (Nick)
Forgalmazó: Cinetel Kft.
Bemutató dátuma: 2013. november 21.
Korhatár: