A napsütés tehette, de úgy tűnt, mintha idén egy már ismerős társaság jött volna össze, a könyvtárosok és tanárok mellett a főiskolások is szép számban képviseltették magukat. Már én is rutinos rókaként ültem a helyemre, és a szorgalmas jegyzetelés közben bámulattal adóztam a könnyed, spontánnak tűnő, de valójában nagyon is gondosan felépített könyves show-nak.

Franz Lettner és Klaus Novak, a bécsi Institut für Jugendliteratur (Gyermekkönyv Intézet) kiadványának, az 1000 und ein Buchnak a főszerkesztői hat órán keresztül mutatták be az idei év gyermekkönyv-termését – ahogy fogytak a könyvek, úgy szaporodtak a vicces könyvrészletek, filmbetétek.

A két évvel ezelőtti könyvbemutató utolsó kötetének folytatásával nyitottak: Finn-Ole Heinrich & Rán Flygenring ezúttal nem egy kisfiúról, hanem egy kislányról, Maulina Schmittről, azaz Mauldawien uralkodójáról mesél. (Der erstaunlichen Abendteuer der Maulina Schmitt, Mein kaputtes Königreich – Kovács Maulina bámulatos kalandja, Tönkrement a királyságom). Az elképesztő humorral megírt történet az egyszervolt, hol nem volt mesekezdettel operál, mert mi más is lehetne egyszer, mint egy majdnem tökéletes királyság. A megfogalmazásból egyszerre kiderül, hogy ez a királyság bizony elveszik, mert apa – a későbbiekben: az az alak – csettint egyet az ujjaival. A fantasztikummal átszőtt, egy család szétszakadásáról szóló nagyon is valódi történetet Maulina nézőpontjából látjuk. Folytatása következik, és míg az első részt kiolvassuk, kész lesz a második, hogy kiderülhessen mi is történik Plastikáwienben (szóalkotás tőlem).



Természetesen szó esett Saskia Hula könyvéről is, és egy másikról is, amit Eva Muszynski illusztrált: Nuno geteilt durch zwei, ami a válással járó kellemetlenségekről szól. Példának okáért a vacak reggelikről apánál és a Champions Liga meccseinek kihagyásáról anyánál. Nuno tehát nekifog, hogy megfelelően menedzselje a hétköznapokat, úgy, hogy az neki legyen jó. Saskia Hula ezúttal is viccesen érzékeny könyvet alkotott. És hogy a vér nem válik vízzé, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az írónő lánya, Kai-Aline Hula Ein Knoten im Rüssel (Csomó az ormányon) című, autobiografikus és nagyon vicces írásával megnyerte az idei DIXI-díjat.

A következő érdekes kötet Jutta Richter Helden (Hősök) című regénye. Három gyerek unatkozik a nyári szünetben, összetalálkoznak, de vakációs történet helyett mást kapunk, tüzet gyújtanak,  ami elharapódzik, próbálják eloltani, amikor megérkeznek a tűzoltók. A dolog odáig fajul, hogy hősöknek lesznek kikiáltva az újságban. A könyv arról szól, a srácok hogyan kezelik, hogy másra hárul a felelősség.

Kirsten Boie, az újklasszikus német szerzők egyike is felkerült a listára, az Es gibt Dinge, die man nicht erzählen kann, azaz a Vannak elmesélhetetlen dolgok című kötetével. Afrikai árvákról szól a történet. Egy rendelet miatt csak az a gyerek járhat iskolába, akinek van cipője. Jabu pedig iskolába szeretne járni. Mivel pénzük nincs, így a testvére a testét bocsátja áruba, hogy megszerezze a cipőt Jabunak. Igazi minőségi irodalom, megrázó olvasmányélmény. Aki kíváncsi a szerzőre, itt talál egy német nyelvű interjút.

Hogy mégse dőljön senki a kardjába, vagy távozzon idő előtt, következett Wilbur, igen, a malac, filmen, majd Oliver Jeffers könyve: Dieser Elch gehört mich. És akkor következzék egy kis videó, amiből megtudhatjuk, milyen egyszerű rénszarvast rajzolni:



A Boldogság vagy halál címet viselő második etapban kimondottan érdekes könyvek és kérdések kerültek elő. Például, hogy Esznek-e a holtak epres sütit? (Essen Tote Erdbeerkuchen?). A szerző Rosemarie Eichinger főhőse egy lány, aki a temetőben lakik, mivel az apja ott dolgozik. Számára a temető nem az, ami nekünk, hanem az otthona. Aztán belép a történetbe egy fiú, aki az ikertestvérét veszítette el. Mire a regény véget ér, mindketten készek kilépni a világba, miközben mi, olvasók, sokat megtudtunk arról, hogyan lehet másképpen közelíteni a halál témájához. Nálam a 2014-es "Muszáj elolvasni!" listára került.

A Franz Lettner által emellé ajánlott régebbi Kirsten Boie könyvön még gondolkodom, mert a Junge, der Gendanken lesen konnte (A gondolatolvasó fiú), ami szintén hasonló történet, kicsit talán már elcsépelt ötlet.

Nem úgy, mint James Proimos könyve, a 12 things to do before you crash and burn! Szeretem a német nyelvű műveknél (a svédeknél is így van), hogy ha nem muszáj, nem fordítanak vagy szinkronizálnak. A nagyobb városokban így aztán mindenki gond nélkül vált angolra. Tehát ez egy Herkules-átirat: a 17 éves fiút anyja az apja temetése után vidékre küldi. A nagybácsi pedig 12 feladatot ad neki a nyárra, legfőképpen azért, hogy megismehesse önmagát.

A következő kötetet Timothy Knapman & David Tazzyman jegyzi: Ellis Augenbrauen (Ellie szemöldöke). Szemöldök szempontjából el vagyunk kényeztetve, már Berzsenyi is Lolli barna szemöldökéről áradozott. De vajon mire való – a róla történő áradozáson kívül – a szemöldök? Ezt a kérdést járja körül a kötet, olyan humorral, hogy az ember lefordul a székről nevettében.

Jesse Andrews könyve a John Green rajongóknak lehet érdekes (vagyis például nekem), címe: Ich und Earl und das sterbende Mädchen (Én, Earl és a haldokló lány). Greg középiskolás, amit igyekszik túlélni, lehetőleg láthatatlanul kimaradni a középiskolai életből. Miközben az anyja szeretné, ha segítene Rachelnek, a halálos beteg leukémiás lánynak. Akinek azonban nincs erre szüksége, legfőképp sajnáltra nincs. Gregnek egyetlen barátja van, már amennyire barátnak lehet nevezni a cinikus Earl-t, akivel közös, a filmtörténet klasszikusait túlszárnyaló filmet akarnak forgatni. Végül a film elkészül, Rachelről, és Greg is kilép a kamera mögül, búcsút venni. Állítólag nem éri el az időközben magyarul is megjelent Csillagainkban a hiba színvonalát, de jó. Nálam listás lett.

Hogy ne sírva menjünk ebédelni, a szerkesztő urak a következő mondattal (és könyvvel) búcsúztak: "Mein Vater ist nett und meine Mutter ist ausländisch.“ (Apám kedves, anyám külföldi.) Emmy Abrahamsonnal a könyv megszületése után hónapokig nem beszélt a mamája, ami nem csoda, tekintve, hogy az erősen autobiografikus kötet a Wiederspruch zwecklos oder Wie man eine polnische Mutter überlebt (Visszadumálni értelmetlen, avagy hogyan éljünk túl a lengyel anyánkat) címet kapta.

A kora délutáni Beste Biester (A legjobb szörnyek) szekcióban Linda Wolsgruberrel startoltunk, aki Arche (Bárka) címmel készített képeskönyvet, az egyedi látásmódú osztrák illusztrátor Noé bárkáját gondolta újra/át.

Tjibbe Veldkamp& Kees de Boer a Bert und Bart retten die Welt-ben (Bert és Bart megmenti a világot) ferde tükröt tart a könyvszerető, pedáns, romantikus anyukák elé, akiknek remélhetőleg van humoruk is, mert Bert és Bart, a két akasztófavirág, vagyis két gézengúz, csibész, azaz két hétköznapi kisfiú alaposan próbára teszi azt.


Ezek után következik Jon Klassen kiváló könyvének, a Wo ist mein Hut? (Hol a kalapom?) folytatása, a Das ist nicht mein Hut.  (Ez nem az én kalapom) Először a tulajdonos, most pedig a tolvaj szemszögéből látjuk a történetet. Ráadásul Klassen kiváló könyvtrailereket készít a könyveihez, a Mac Barnett szövegéhez készült kötet trailere itt látható:



Előkészítve az utolsó kört Regina Kehn Das literarische Kaleidoskop (Irodalmi kaleidoszkóp) című kötetével zártak a szerkesztő urak. Bemutatva mindazt, amit egy verssel művelni lehet. Az élményközpontú oktatáshoz, esetleg németórára kötelező.

Végül persze nem úsztuk meg, jött a Kalandok szárazon és vízen elnevezésű utolsó szekció. Kezdve Timmy Floppal, aki Der beste allerbeste verdeckte Ermittler der Welt (A világ legeslegeslegjobb fedett nyomozója). Timmy kicsit hasonlít a svéd Lasszére, csak neki nem egy Maja nevű lány a társa, mert A Lányról egy úriember nem beszél, hanem egy jegesmedve. Természetesen nyomozóirodát nyitnak.



A következő izgalmas kötet az Anna und Anna Charlotte Indentől, amit több okól is különleges, egyrészt ezzel indít: "Ich werde mit zwei Beinen geboren." (Két lábbal születtem.) Az egyik legtökéletesebb kezdőmondat, lássuk be. A levélregényben a nagymama és az unoka leveleznek, kis és nagy szerelmekről, az életről, fontos és lényegtelen dolgokról.

Jef Aerts & Marit Törnqvist Größer als ein Traum (Több mint álom) igazi szívfacsaró képeskönyv. A főhős lánytestvére meghalt, de egy éjszakára visszaálmodja. Különleges könyv a halálról, ilyen mondatokkal: "Wenn du tot bist, brauchst du keine Stützräder." (Ha halott vagy, nincs szükséged támasztó kerékre.)

Utoljára hagytam Rüdiger Bertram Norden ist, wo oben ist (Észak ott van, ahol fent van) roadfictionjét. A kezdet kicsit a Kis Nicolas nyaralra hajaz, amikor is anya és apa vitáznak hova is utazzanak, majd egy pihenőhelyen felejtik Pault, mivel mindketten azt hiszik, hogy a másikukkal ment nyaralni. Ugyanezen a köztes helyen marad le tudatosan vagy véletlenül Mel is a buszról, ketten együtt utaznak hát el, hogy pénznyelő halakkal és  láthatatlan kutyát sétáltatókkal találkozzanak. A könyv elég jó kritikákat kapott, felkerült a listámra is.

Amikor tehát fél négy körül kiszédelegtünk a ragyogó napsütésre, egyetlen dolog járt a fejemben: hirtelen olyan hosszú lett a 2014-es "Muszáj elolvasni!" listám a megjelenőben lévő magyar könyvek nélkül is, hogy  most azonnal el kell kezdődnie a hosszú, hideg téli estéknek, hogy esélyem legyen legalább valameddig eljutni a könyvrengetegben. Persze napsütötte kertben is kiválóan lehet olvasni. Minden más meg ráér.