gyerek
A napsütés tehette, de úgy tűnt, mintha idén egy már ismerős társaság jött volna össze, a könyvtárosok és tanárok mellett a főiskolások is szép számban képviseltették magukat. Már én is rutinos rókaként ültem a helyemre, és a szorgalmas jegyzetelés közben bámulattal adóztam a könnyed, spontánnak tűnő, de valójában nagyon is gondosan felépített könyves show-nak.
Franz Lettner és Klaus Novak, a bécsi Institut für Jugendliteratur (Gyermekkönyv Intézet) kiadványának, az 1000 und ein Buchnak a főszerkesztői hat órán keresztül mutatták be az idei év gyermekkönyv-termését – ahogy fogytak a könyvek, úgy szaporodtak a vicces könyvrészletek, filmbetétek.A két évvel ezelőtti könyvbemutató utolsó kötetének folytatásával nyitottak: Finn-Ole Heinrich & Rán Flygenring ezúttal nem egy kisfiúról, hanem egy kislányról, Maulina Schmittről, azaz Mauldawien uralkodójáról mesél. (Der erstaunlichen Abendteuer der Maulina Schmitt, Mein kaputtes Königreich – Kovács Maulina bámulatos kalandja, Tönkrement a királyságom). Az elképesztő humorral megírt történet az egyszervolt, hol nem volt mesekezdettel operál, mert mi más is lehetne egyszer, mint egy majdnem tökéletes királyság. A megfogalmazásból egyszerre kiderül, hogy ez a királyság bizony elveszik, mert apa – a későbbiekben: az az alak – csettint egyet az ujjaival. A fantasztikummal átszőtt, egy család szétszakadásáról szóló nagyon is valódi történetet Maulina nézőpontjából látjuk. Folytatása következik, és míg az első részt kiolvassuk, kész lesz a második, hogy kiderülhessen mi is történik Plastikáwienben (szóalkotás tőlem).
Természetesen szó esett Saskia Hula könyvéről is, és egy másikról is, amit Eva Muszynski illusztrált: Nuno geteilt durch zwei, ami a válással járó kellemetlenségekről szól. Példának okáért a vacak reggelikről apánál és a Champions Liga meccseinek kihagyásáról anyánál. Nuno tehát nekifog, hogy megfelelően menedzselje a hétköznapokat, úgy, hogy az neki legyen jó. Saskia Hula ezúttal is viccesen érzékeny könyvet alkotott. És hogy a vér nem válik vízzé, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az írónő lánya, Kai-Aline Hula Ein Knoten im Rüssel (Csomó az ormányon) című, autobiografikus és nagyon vicces írásával megnyerte az idei DIXI-díjat.
A következő érdekes kötet Jutta Richter Helden (Hősök) című regénye. Három gyerek unatkozik a nyári szünetben, összetalálkoznak, de vakációs történet helyett mást kapunk, tüzet gyújtanak, ami elharapódzik, próbálják eloltani, amikor megérkeznek a tűzoltók. A dolog odáig fajul, hogy hősöknek lesznek kikiáltva az újságban. A könyv arról szól, a srácok hogyan kezelik, hogy másra hárul a felelősség.
Kirsten Boie, az újklasszikus német szerzők egyike is felkerült a listára, az Es gibt Dinge, die man nicht erzählen kann, azaz a Vannak elmesélhetetlen dolgok című kötetével. Afrikai árvákról szól a történet. Egy rendelet miatt csak az a gyerek járhat iskolába, akinek van cipője. Jabu pedig iskolába szeretne járni. Mivel pénzük nincs, így a testvére a testét bocsátja áruba, hogy megszerezze a cipőt Jabunak. Igazi minőségi irodalom, megrázó olvasmányélmény. Aki kíváncsi a szerzőre, itt talál egy német nyelvű interjút.
Hogy mégse dőljön senki a kardjába, vagy távozzon idő előtt, következett Wilbur, igen, a malac, filmen, majd Oliver Jeffers könyve: Dieser Elch gehört mich. És akkor következzék egy kis videó, amiből megtudhatjuk, milyen egyszerű rénszarvast rajzolni:A Boldogság vagy halál címet viselő második etapban kimondottan érdekes könyvek és kérdések kerültek elő. Például, hogy Esznek-e a holtak epres sütit? (Essen Tote Erdbeerkuchen?). A szerző Rosemarie Eichinger főhőse egy lány, aki a temetőben lakik, mivel az apja ott dolgozik. Számára a temető nem az, ami nekünk, hanem az otthona. Aztán belép a történetbe egy fiú, aki az ikertestvérét veszítette el. Mire a regény véget ér, mindketten készek kilépni a világba, miközben mi, olvasók, sokat megtudtunk arról, hogyan lehet másképpen közelíteni a halál témájához. Nálam a 2014-es "Muszáj elolvasni!" listára került.
A Franz Lettner által emellé ajánlott régebbi Kirsten Boie könyvön még gondolkodom, mert a Junge, der Gendanken lesen konnte (A gondolatolvasó fiú), ami szintén hasonló történet, kicsit talán már elcsépelt ötlet.Nem úgy, mint James Proimos könyve, a 12 things to do before you crash and burn! Szeretem a német nyelvű műveknél (a svédeknél is így van), hogy ha nem muszáj, nem fordítanak vagy szinkronizálnak. A nagyobb városokban így aztán mindenki gond nélkül vált angolra. Tehát ez egy Herkules-átirat: a 17 éves fiút anyja az apja temetése után vidékre küldi. A nagybácsi pedig 12 feladatot ad neki a nyárra, legfőképpen azért, hogy megismehesse önmagát.
A következő kötetet Timothy Knapman & David Tazzyman jegyzi: Ellis Augenbrauen (Ellie szemöldöke). Szemöldök szempontjából el vagyunk kényeztetve, már Berzsenyi is Lolli barna szemöldökéről áradozott. De vajon mire való – a róla történő áradozáson kívül – a szemöldök? Ezt a kérdést járja körül a kötet, olyan humorral, hogy az ember lefordul a székről nevettében.
Jesse Andrews könyve a John Green rajongóknak lehet érdekes (vagyis például nekem), címe: Ich und Earl und das sterbende Mädchen (Én, Earl és a haldokló lány). Greg középiskolás, amit igyekszik túlélni, lehetőleg láthatatlanul kimaradni a középiskolai életből. Miközben az anyja szeretné, ha segítene Rachelnek, a halálos beteg leukémiás lánynak. Akinek azonban nincs erre szüksége, legfőképp sajnáltra nincs. Gregnek egyetlen barátja van, már amennyire barátnak lehet nevezni a cinikus Earl-t, akivel közös, a filmtörténet klasszikusait túlszárnyaló filmet akarnak forgatni. Végül a film elkészül, Rachelről, és Greg is kilép a kamera mögül, búcsút venni. Állítólag nem éri el az időközben magyarul is megjelent Csillagainkban a hiba színvonalát, de jó. Nálam listás lett.
Hogy ne sírva menjünk ebédelni, a szerkesztő urak a következő mondattal (és könyvvel) búcsúztak: "Mein Vater ist nett und meine Mutter ist ausländisch.“ (Apám kedves, anyám külföldi.) Emmy Abrahamsonnal a könyv megszületése után hónapokig nem beszélt a mamája, ami nem csoda, tekintve, hogy az erősen autobiografikus kötet a Wiederspruch zwecklos oder Wie man eine polnische Mutter überlebt (Visszadumálni értelmetlen, avagy hogyan éljünk túl a lengyel anyánkat) címet kapta.
A kora délutáni Beste Biester (A legjobb szörnyek) szekcióban Linda Wolsgruberrel startoltunk, aki Arche (Bárka) címmel készített képeskönyvet, az egyedi látásmódú osztrák illusztrátor Noé bárkáját gondolta újra/át.Tjibbe Veldkamp& Kees de Boer a Bert und Bart retten die Welt-ben (Bert és Bart megmenti a világot) ferde tükröt tart a könyvszerető, pedáns, romantikus anyukák elé, akiknek remélhetőleg van humoruk is, mert Bert és Bart, a két akasztófavirág, vagyis két gézengúz, csibész, azaz két hétköznapi kisfiú alaposan próbára teszi azt.
Ezek után következik Jon Klassen kiváló könyvének, a Wo ist mein Hut? (Hol a kalapom?) folytatása, a Das ist nicht mein Hut. (Ez nem az én kalapom) Először a tulajdonos, most pedig a tolvaj szemszögéből látjuk a történetet. Ráadásul Klassen kiváló könyvtrailereket készít a könyveihez, a Mac Barnett szövegéhez készült kötet trailere itt látható:
Előkészítve az utolsó kört Regina Kehn Das literarische Kaleidoskop (Irodalmi kaleidoszkóp) című kötetével zártak a szerkesztő urak. Bemutatva mindazt, amit egy verssel művelni lehet. Az élményközpontú oktatáshoz, esetleg németórára kötelező.
Végül persze nem úsztuk meg, jött a Kalandok szárazon és vízen elnevezésű utolsó szekció. Kezdve Timmy Floppal, aki Der beste allerbeste verdeckte Ermittler der Welt (A világ legeslegeslegjobb fedett nyomozója). Timmy kicsit hasonlít a svéd Lasszére, csak neki nem egy Maja nevű lány a társa, mert A Lányról egy úriember nem beszél, hanem egy jegesmedve. Természetesen nyomozóirodát nyitnak.
A következő izgalmas kötet az Anna und Anna Charlotte Indentől, amit több okól is különleges, egyrészt ezzel indít: "Ich werde mit zwei Beinen geboren." (Két lábbal születtem.) Az egyik legtökéletesebb kezdőmondat, lássuk be. A levélregényben a nagymama és az unoka leveleznek, kis és nagy szerelmekről, az életről, fontos és lényegtelen dolgokról.
Jef Aerts & Marit Törnqvist Größer als ein Traum (Több mint álom) igazi szívfacsaró képeskönyv. A főhős lánytestvére meghalt, de egy éjszakára visszaálmodja. Különleges könyv a halálról, ilyen mondatokkal: "Wenn du tot bist, brauchst du keine Stützräder." (Ha halott vagy, nincs szükséged támasztó kerékre.)Utoljára hagytam Rüdiger Bertram Norden ist, wo oben ist (Észak ott van, ahol fent van) roadfictionjét. A kezdet kicsit a Kis Nicolas nyaralra hajaz, amikor is anya és apa vitáznak hova is utazzanak, majd egy pihenőhelyen felejtik Pault, mivel mindketten azt hiszik, hogy a másikukkal ment nyaralni. Ugyanezen a köztes helyen marad le tudatosan vagy véletlenül Mel is a buszról, ketten együtt utaznak hát el, hogy pénznyelő halakkal és láthatatlan kutyát sétáltatókkal találkozzanak. A könyv elég jó kritikákat kapott, felkerült a listámra is.
Amikor tehát fél négy körül kiszédelegtünk a ragyogó napsütésre, egyetlen dolog járt a fejemben: hirtelen olyan hosszú lett a 2014-es "Muszáj elolvasni!" listám a megjelenőben lévő magyar könyvek nélkül is, hogy most azonnal el kell kezdődnie a hosszú, hideg téli estéknek, hogy esélyem legyen legalább valameddig eljutni a könyvrengetegben. Persze napsütötte kertben is kiválóan lehet olvasni. Minden más meg ráér.