A lemezen nincsenek címek, illetve a címeket formázatlan szöveges impressziók helyettesítik, melyek formailag jól párhuzamosíthatók a hangzó anyaggal. Ezek azonban hosszúak ahhoz, hogy címként említeni vagy megjegyezni lehessen.



A lemezen hosszabb-rövidebb tételek hallhatók, melyek hangulataiban olyannyira összefüggők, hogy egy zenemű tételeiről inkább lehet beszélni, mint egy ciklikus műről, noha a cím – Telling Tales – inkább ez utóbbira utalna.

Kellemesen kontrasztos és dinamikus kezdés után a zene lelassul, lehalkul, s végig marad a pianissimo hangszintjén, mintha annak hallgatója egy erdőben sétálna. Ezt az idilli csendet csak ritkán töri egy-egy roppanó rőzse, vagy egy felszálló madár hangja. Északi táj ez, hideg széllel, melegítő tűzzel, távoli faépületekkel elkoszolódott ablakából derengő fényekkel, és sejtelmes aurora borealisszal.  



A hangzáskarakter Morton Feldman kompozícióit, a  tételek hangulata pedig akár Selma Lagerlöf meséit idézik. A zenészek, mintha titkolni akarnák a hangszerek megszokott hangjait, és leginkább a mese eseményeit ábrázoló halk zajokat, teszik különös rendbe. Például a szaxofon billentyűzaja szinte gyakoribb, mint a megfújt hang,  s a kellő ritkasággal elhelyezett zenei hangok mintegy megtörik ezt a különös hangulatot.



Ha kategorizálnom kellene, akkor minimalista szabad improvizációnak nevezném, bár a tételek formailag annyira hasonlóak, ami inkább a kompozíció irányába mutat, mint egy esetlegességeket is tartalmazó rögtönzés.

A lemezen hallható elektronika is az akusztikus hangszerek hangzásvilágát követi. Direkt elektronikus hang is megszólal, ritkán és diszkréten, például egy visszacsatolásos ornamens az első tétel végén.



Minden tétel korrekt módon befejezett, ám a befejezéseknél, nem hagyományos kadenciákra kell gondolni, hanem azok tervezettségéhez hasonló de a tételek folyamatából nem elkülönülő lezárásokra.

A negyedik tételtől egyre gyakoribb a csend, így a tételszünetek már fel sem tűnnek, a beillesztett csendek azonban nem a gesztusok elfáradására utalnak, hanem egy  alvó táj végtelenségét sugallják.  

Némely tétel ott kezdődik, ahol az előző befejeződött, nem rontják el a mesélés folyását fölösleges kontrasztokkal, vágósnittekkel, hangulatidegen felütésekkel.



Így is igen nagy figyelmet igénylő zene, élő előadásban ezt a figyelmet könnyebb lehet fenntartani. A változatosságot finoman megoldott hangszín-modulációkkal, halk, ostinatoszerű  basszusmozgással, diszkréten megszólaló ütőseffektekkel biztosítják, ám ezek a megszakítások, inkább a figyelmet tartják fenn, és nem zökkenti ki a hallgatót a meditatív állapotából..

Bizonyos feszültségek a kerek történetekhez illenek, amit néha basszusdallammal, szaxofon és a, zongora felcsattanásaival illetve a melodika éles hangjaival ábrázolnak. Ám ezek a színezések nem törik át a harsányság határát, s nem fokozódnak soha lármává, hanem minden esetben visszatér a mese békés, földöntúli hangulata.

A zenészek alig észrevehetően irányítják hallgatóságuk képzelőerejét. Ha akad is néha egy sikoly, egy nevetés, azok gyorsan lecsengenek, a mezzopianónál hangosabb motívumok pedig crescendókkal előkészítettek. És minden esetben a gyors reminimalizálás után már csak kevés hang, néha csak egy rövid csattanás, máskor pedig hosszú sóhaj. Az elbeszélés monotóniáját nem zavarja semmi.

Az utolsó tétel hangulata hasonló az elsőéhez. E két tétel kategorizálható leginkább a free jazz műfajába. Free, mert nem kötődik zárt formákhoz és motívumokhoz, jazz, mert virtuózan improvizatív. Befejezés nincs, abbahagyás van.

Az együttes tagjai:

Lawrence Williams - alt-és tenor szaxofon
Rubik Ernő Zoltán - pianínó és digitális zongora, melodika; Bolcsó Bálint - élő elektronika
Hock Ernő – nagybőgő, basszusgitár
Sárvári Kovács Zsolt – dob

A lemez az olasz dEN records gondozásában jelent meg 2013. október 8-án.

Meghallgatható és megvásárolható közvetlenül a zenekartól, az alábbi linken:

https://rubikernoquintet.bandcamp.com/album/telling-tales-live-at-jazzaj

A koncert az Első JazzaJ Fesztiválon került felvételre a Mika Tivadar Mulatóban.

A beágyazott videókról

2010.12.09 - A múzeum körúti szalon első eseményeként a rubik.erno.quintet utó-mikulás-napi koncertet adott. Minden szám improvizáció volt, különböző apró megkötésekkel, szabályokkal.