1954 tavaszán Robert Capa tragikus halálától visszhangzott a nemzetközi sajtó. A fiatal haditudósítót munka közben érte utol végzete, taposóaknára lépett, mely azonnal kioltotta életét. A magyar származású fotóművész munkáinak egy részét – 1010 darabot – 2008-ban vásárolta meg a Magyar Nemzeti Múzeum, a magyar kulturális kormányzat támogatásával. 937 fotót tartalmaz a Cornell Capa és a Richard Whelan által összeállított ún. Robert Capa Master Selection. A válogatás a harmincas évek eleje és Capa halála közt készült fotókat foglalja magába, s mintegy 24 ország történelmi fordulópontjait, vészterhes időszakait, dolgos mindennapjait, valaha élt lakóit örökíti meg. A spanyol polgárháborút, a normandiai partraszállást, az izraeli összecsapásokat vagy a Picassót ábrázoló fénykép a New York-i International Center of Photography gyűjteményéből került Budapestre. Capa születésének századik évfordulóján a mester fotósorozataiból nyílt rendhagyónak ígérkező kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban, Robert Capa / A játékos címmel.
Mi volt Robert Capa? – teszi fel a tárlat a kérdést, amelyre a különböző szekciók próbálnak meg egymást valamiképp kiegészítő választ adni. A kiállítás kronologikus kezdetén Capa emigráns, aki elhagyni kényszerült hazáját, Magyarországot. A vándoréletű fotós Berlinben kezdte meg pályafutását, a Dephot fotóügynökség munkatársaként. Innen néhány év elteltével Párizsba utazott, ahol nem csak a szerelmet találta meg Gerda Taro személyében, de barátságot kötött az elismert, szintén magyar származású André Kertész fotóművésszel is, majd Amerikába költözött. Capa bevándorlókról, emigránsokról, egy új élet reményében hazájukat elhagyó emberekről készült fotóit ebben a szekcióban a harmincas évek Nyugat-Európájának tipikus kávéházi részlete s néhány korabeli tárgy – naptár, fényképezőgép – kíséri, megidézve a két világháború közti időszak miliőjét. 
A tárlat következő része Capa életművének fotóriporteri, haditudósítói oldalára fókuszál. Különböző újságok munkatársaként szemtanúja volt a huszadik század legvéresebb, legbrutálisabb eseményeinek. Ott volt, mikor a normandiai partoknál mintegy százezer ember lelte halálát, látta az Indokína területén zajló kegyetlen pusztítást, járt a német és olasz hadszíntéren. Sebesült katonák, szenvedélyesen szónokló pártvezérek, a borzalmakban kimerült és elfáradt emberek képei merednek a látogatóra. Capa kamerája közel volt – közel a golyót kapó milicistához, közel a megalázott, gyermekét kezében tartó, kollaboráns anyához. Kiemelkedő érzékenységgel talált rá a háborúk igazi veszteseire – bágyadtan sakkozó katonákra, hógolyózó kínai gyerekekre, egy óvóhelyen teázó idős hölgyre. Momentumok, melyek a nagy betűs történelem árnyékában megbújva zajlottak, emberi tekintetek, melyek többet mondanak minden szónál. "Capa fényképezni tudta az indulatokat, a vidámságot, a szív gyilkos fájdalmát. Még a gondolatokat is. Egy világot tudott ábrázolni, és ez a világ Capa világa volt" – írta róla közeli barátja, az irodalmi Nobel-díjas John Steinbeck.

A Capa által készített portrék mellett – mint amilyen például a kor ünnepelt femme fatale-jának, Ingrid Bergmannak a fényképe vagy a szónoklás tüzében égő Trockij képmása – megtekinthetjük a Capáról készített jól ismert portrésorozatot is. A "legnagyobb pesti vagány" cinkos pillantásától kísérve nézhetjük végig a vélt és valódi hősösök arcképeit, életük egy-egy kimerevített, konzervált szeletét.

Végighaladva a termeken – elsétálva a korabeli távírógép mellett, tanulmányozva a Capa fotóival illusztrált eredeti magazinokat, elidőzve a játéktermi asztal előtt, látva a katonai sátor rideg belsejét vagy elgondolkozva a Capáról olvasott, hallott véleményeken – kicsit mi is közelebb kerülünk a nem mindennapi tehetséggel megáldott fotográfushoz.
A tárlat végén lehetőségünk van átlapozni a magyar nyelven fellelhető Capa-irodalmat a Kissé elmosódva – Emlékeim a háborúról című Capa regénytől kezdve az Izraeli riportokon át az Orosz Naplóig, de olvashatunk a mester sorozatainak történtéről is. Kissé nyakatekert módon itt kapott helyet egy részletes Capa-életrajz is, a kevésbé tájékozott látogatók szempontjából szerencsésebb lett volna ezzel kezdeni a tárlatot. A Robert Capa / A játékos című kiállítás ugyanakkor egyedülálló módon, sajátos tematikát követve hozza testközelbe a sokat látott haditudósító személyét. Az emészthető mennyiségű és jól elrendezett fotók láttán nem marad kérdéses, hogy miért vált világszerte elismertté az egykori magyar kisfiú, Friedmann Endre. Képei nem pusztán kordokumentumok, nem a látottak távolságtartó leképezései – sokkal inkább a közelség által megteremtett "jelenvalóság" materializálódásai. Capa fotóinak intenzitását az adja, hogy nem enged távol kerülni képei tárgyától, mindig lesz egy apró részlet – egy fáradt gyermek tekintete, egy asszony fekete ruhája, egy katona kiontott vére –, amely fogva tartja tekintetünket, amitől az ottból itt lesz, ami jelenvalóvá teszi a régmúlt idők egy darabkáját, s bizonyos tekintetben ezt valósítja meg ez a kiállítás is. 

A Robert Capa / A játékos című kiállítás a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg 2013. szeptember 19. és 2014. január 12. között.