Az improvizációban az a szép, hogy jelentősen növeli a szabad önkifejezés és a véletlen szülte, nehezen reprodukálható tartalmat, a megfoghatatlan élményt nyújtó momentumok előfordulásának esélyeit. Ekkor lesz a táncosból egyszerre koreográfus is, felszínre hozva az igazi ént, mely táncban száz százalékig megnyilvánul az egyén, a pillanatnyi gondolatok, a fizikai és lelki állapot őszinte csupaszsága. Ha a darab lendületes mozgásvilágából egy statikus kép megragadásával kísérleteznénk, akkor egy olyan festményt determinálnánk, melynek a kerete már megvan, de a vászon üres. A szabad alkotáshoz egy-két skicc, néhány betyárbajusz és Kertész Endre aláfestő muzsikája, verses mondókái nyújtanak segítséget.   

A történet körülhatárolása a többértelmű, inkább egy-egy viszonyt, érzelmi állapotot vagy látványosabb technikai bravúrt kihangsúlyozó, maradandóbb részek miatt, számtalan variációt tesz lehetővé. A történetmesélés nem is cél, inkább utalni és egy kis irónia segítségével elgondolkodtatni kíván a rendező. Ahogy Mosonyi Aliz közel száz írása is hasonló témát boncolgat. Ebben a darabban is jelen van az a fajta egyszerre önsajnáltató és öndicsőítő felfogás, mely igen erőteljesen jelenik meg Magyarországon. A betyár mint a magyar nemzet, a hazafiasság szimbóluma, a már említett szöveges részekkel felerősítve (Kertész Endre válogatásai) paródiaként testesül meg a Mika Tivadar Mulató táncterén.

Azok számára, akik nem jártak volna még a közismert vendéglátóegység előadó-művészetet is befogadó pincéjében, fontos lehet, hogy a Betyár egy viszonylag szűkös, ettől azonban meglehetősen barátságos, az előadás befogadó és személyes jellegéhez illő helyszínen lelt otthonra. A szokatlan választás következtében a nem színházi körülmények között bemutatott előadásra a társulat munkásságát nyomon követő nézőkön felül olyan "véletlen" érdeklődők is ellátogathattak, akik a hely törzsvendégköréhez tartoznak, vagy aznapi betérőként szereztek tudomást a programról.

Ugyan a láthatóan komoly fizikai igénybevétellel járó szabadabb műfaj ellenére összeszedettséget, koncentrációt kívánó előadás idejének nagy részében feszült figyelem és mögöttes tartalmak, mondanivaló utáni kutatás, az előadóművészek munkájának értékelése érződik a nézőtéren, a mókás betyár bajusszal "díszített" táncosok ellentmondásos külseje számtalan mosolyt is szabadjára enged. "A betyár mindenit!" – hirdeti még a McDonald’s is a magyaros ízek különlegességét, melynek a haza iránti megbecsülése és önmagasztalása legalább olyan vicces a politikai és gazdasági helyzethez való viszonyulást tekintve, mint táncosaink pöndörödő, hosszúkás bajsza.

A kék nadrágos népi viselet Zambrzycki Ádám koreográfus néptáncos múltjára is visszavezethető. Ez tovább erősíti a látványt zavaró, nyugtalanító hatást a stílusok keveredése révén. Leginkább a kisebb szólóknál és a lassabb, a mozdulatok szépségét megragadó részeknél küzdelmes a bajusszal tarkított nők vonalainak befogadása. Ez az idilli képtől elvonatkoztató megoldás emlékezetes, és épp annyira groteszk, mint maga a mondanivaló. Sokszor figyelhető meg képletes eszközhasználat vagy adott "népies" tevékenység imitálása, ilyen például a "betyár cowboy-ok" lasszózása.

Egyfajta tömegpszichózis (még akkor is, ha itt nincs szó tömegekről) érvényesülése figyelhető meg a darabban, mely mindig egy személytől indul, majd terjed át a másik két táncosra. Néha egy-egy előadó elfárad, kifekszik a földön, lomhul a járása, vagy a falak menti pultokon próbál menedékre lelni, hogy nemsokára újra útra keljen e küzdelmes világ ösvényein. Ez a fáradtság éppúgy része a koncepciónak, mint amennyire a fizikai intenzitás következtében őszinte, valós történés is. A "pulton csüngés" a lappangó irónia egy találó életképe.

Mikó Dávid nagyra dülledt szemeivel, bajuszát csavargatva sokszor inkább őrült professzor hatását kelti, elképesztő, főként hátban megmutatkozó hajlékonysága sok kellemes, irigyelhető pillanatot szerez a nézőknek. A sokszor zavaros, nehezen követhető események hadában mindig akad egy pont, mely magára vonzza a tekintetet. A három táncos egyikének önmaga elemzésébe, a felgyülemlett feszültség és mondanivaló minél teljesebb "kiteregetésébe" való elmerülése ez. Legtöbbször egy hajszálon múlik az ütközés, elakadás, "döcögés", melytől izgalmassá és dinamikussá válik az előadás. Ilyenkor a rohanás, hajtás, nyugtalanság érzései dominálnak.

Látható, hogy nagyon jól összeszokott csapatról van szó, a kommunikáció minden irányban zavartalanul áramlik a táncosok és a zenei felelős között. Azt pedig, hogy a betyárok bujdosó rablók, vagy inkább nemzeti hősök-e, mindenki szabadon dönthette el a látottakat követően a családias helyszín inspiratív közegében megpihenve.
 
I’M PRO sorozat: Betyár 

Zadam Társulat

Alkotók – előadók: 
Mikó Dávid, Sebestyén Tímea, Szűcs Dóra Ida

Zene: Kertész Endre

Rendezés: Zambrzycki Ádám

2013 október 28.
Mika Tivadar Mulató

Fotók: Zambrzycki Ádám