A Budapest Jazz Club koncertterme hat órára halálosan megtelik, Sándor Erzsi új könyvére rengetegen kíváncsiak, ami nem véletlen, hiszen végtelenül megható és szép történet az övék, ahol az anya emberfeletti kitartással és hatalmas mennyiségű humorral megpakolva integrálja vak fiát a látó világba, miközben küzd azért, hogy ebbe senki se rokkanjon bele. Sándor Erzsi most megjelent könyve könnyed és laza hangnemben, ironikus-vicces epizódokban meséli el a kezdeti küzdelmeket, az addig normálisnak gondolt életforma totális átrendeződését, és a helyzet elfogadását, normalizálódását.

Sándor Erzsi soha nem gondolta volna, hogy az ő történetük valaha könyv formát ölt majd, hiszen azt mégsem írhatta “bele a vakvilágba". Rochlitz András, a Park Kiadó vezetője azonban a Magyar Narancsban felfigyelt Matkovich Ilona Sándor Erzsivel készített interjúrára, ahol egy bekezdésben a rádiós vak fiáról, Juhász Tomiról beszélt. Rochlitznak nagyon megtetszett az, ahogyan az interjúalany ezt az egész helyzetet kezelte, ezért felkérte, hogy vesse papírra az életüket. A riporter tehát könyvírásba fogott, mivel “a Rochlitz kiírta a próbatáblára, hogy Sándor Erzsi megírja a Szegény anyám, ha látnám című könyvet, leadja augusztus 10-én, 20-án elmegy dolgozni".

A könyvbemutatón a szerző elmeséli azt is, hogy a könyvírást úgy élte át, mint egy biankócsekket: “Itt volt nekem ez a nyár, ki voltam rúgva a rádióból, ültem Délegyházán, a tóparton, baromi jól érezvén magam, hiszen augusztustól volt már munkám." Sándor Erzsi időt kapott az élettől, és elmondása szerint “elég nagy barom" lett volna, ha ezt nem használja “valamire, aminek értelme van".

A könyvben egyébként nemcsak az anya elbeszélései kaptak helyet, hiszen az egyes történeteket fia is kommentálta. A riporternek ez döntő szempont volt, hiszen egész életét úgy rendezte be, amiben “a gyermekek is partnerek", tehát a kötet nem jelenhetett meg, míg a fia nem “láttamozta" azt. Juhász Tomi elmeséli, hogy a könyvet egyedül olvasta el a beszélő számítógépe segítségével, és ahol úgy látta jónak, ott kiegészítette a szöveget. Az olvasás, kommentelés után még sokat beszélgettek édesanyjával a könyvről, a fiú sokszor meg is jegyezte, hogy bizonyos részeken finomítani kellene, vagy tapintatosabban átfogalmazni azokat, így tehát szerzőtársként működött közre a könyv létrehozásában.

A könyv tágabb kontextusban is értelmezhető: szól arról a vágyról is, mely szerint a vak gyerekeket integrálni kell a látó világba. Ehhez pedig a vakság tudomásulvételén túl szükség van az olyan szervezetekre is, mint a “Vakoda", ahol a vakosított eszközöknek és a gyógypedagógusoknak köszönhetően  a vakok képessé válnak a produktív, teljes életre és a sikeres társadalmi beilleszkedésre.

A könyvbemutatón Csáki Judit Sándor Erzsiéket kicsit az életükről is faggatja. Rákérdez például arra, hogy milyen lenne, ha a fiú mégis elkezdene látni. Juhász Tomi elmeséli, hogy kiskorában nagyon sok műtéten esett át, hogy lásson. Akkoriban nagyon kíváncsi volt, hogy milyen lehet látni, de most már nem ragaszkodik ehhez, hiszen sikerült annyira berendeznie az életét, hogy furcsa lenne, ha hirtelen megszűnne vaknak lenni. Mivel nincs meg a látáshoz szükséges képtudása, így a látás némiképp megnehezítené az életét, hiszen meg kellene tanulnia, hogy bizonyos dolgok hogyan néznek ki.

Sándor Erzsi ezután arról mesél, hogy ma már mennyire természetes számukra ez a helyzet, de persze még most is előfordul, hogy néha elfelejti, hogy a fia vak - volt már olyan például, hogy annyira benne voltak egy beszélgetésben, hogy véletlenül fiát nekivezette egy lámpaoszlopnak.

Kacagások közepette a szerző és fia még felidéznek néhány kellemes sztorit, azt, ahogyan együtt beutazták a világot, vagy azt, amikor az anya Rejtő életművét felolvasta a fiának, de szóba kerül az is, hogy Tomi mennyire válogatós és, hogy Sándor Erzsi mennyire utálta, hogy a két gyerekének mindig kétféle ételt kellett főznie. De most már a fiú teljesen önálló, egyedül lakik, és saját maga intézi a bevásárlást. A történelem szak elvégzése mellett még egy zenekarban is gitározik, és azt tervezi, hogy a zenéből fog megélni.