Az előadás főszereplője Míra, a tizenhat éves mozgássérült lány, aki tulajdonképpen semmi másra nem vágyik, mint arra, hogy kortársai és a felnőttek tolerálják másságát. A Kolibri Pince legújabb bemutatója egy mindig aktuális problémát állít középpontba, miszerint meddig megy el, meddig mehet el egy tizenévesekből álló (osztály)közösség társuk megalázásában, kínzásában. És persze nem utolsósorban azt, hogyan reagál minderre a külvilág, a felnőtt társadalom. A különböző szövegfajtákból, többek között párbeszédekből, naplórészletekből és visszaemlékezésekből felépülő darab rendkívül erős, életszerű szituációkat tár a jelenlévők elé, amelyek jó alkalmat teremtenek arra, hogy a néző a látottakat később megvitassa, kibeszélje. Mert az már az első perctől fogva nyilvánvalóvá válik, hogy az itt szerzett élménnyel kezdenie kell valamit.

Az elsődleges cél pedig éppen ez, azaz prekoncepciók és didaktikus felhangok nélkül mutatni meg a létező, konkrét problémát, aminek során akár elindulhat(na) egyfajta párbeszéd, a feldolgozás, a megértés folyamata. Az alkotók a darabot tizenkét éves kortól ajánlják, ám a határ egy-két évvel kitolható; az apró, intim térben ugyanis még inkább felerősödnek a jelenetek, így vélhetően az akciófilmeken nevelkedett korosztályra is sokkolóan hatnának.

Az Emlékezz rám! a minimalista díszlettel és a leginkább csak imitált tárgyi világgal együtt komplex, emlékezetes előadás, amely a körülmények adta szerény lehetőségeket, részben a néző fantáziájára is támaszkodva, maximálisan kihasználja. A három részből álló játéktér bal oldalán mindössze egy fotel jelzi az osztályfőnöki irodát, a jobb oldalon egy színes graffiti-fal a Mírát kínzó bandatagok állandó gyülekezési helyét, a középső "mindenes" rész pedig egyszerre több különböző helyszínt, pl. az iskolai folyosót és udvart, a vécét, az utcát, a lakásbelsőket, a rendőrségi fogdát is megjelenít.

A már említett komplexitás azonban nem csupán az ötletes vizuális megoldásoknak, hanem a remek színészi játéknak is köszönhető. Kőszegi Márta egy butácska, a szerelem és a divat bűvöletében élő kamaszlányt alakít, mellette Míra, Alexics Rita játékában jóval összetettebb figura. Magánya, környezetét ostromló hiábavaló segélykérése a közönségből együttérzést vált ki, de ez a szereplő mégsem egyértelműen "jó": képes az emberi hibákat is megjeleníteni.

A "többarcúságot" mások is magukban hordozzák, s e jellegzetességet a bandatagok, az őket kihallgató rendőrtiszt és az osztályfőnök karakterének párosításával, kvázi ellentétezésével aknázzák ki, azaz Mészáros Tamás és Szanitter Dávid az egymásnak ellentmondó szerepeket is eljátsza. Az elsőre rendkívül egyszerűnek tűnő megoldással nem csupán a pozitív-negatív személyiségjegyek erősödnek fel, hanem, ami lényegesebb, a problémára adott társadalmi reakciók kettőssége is megmutatkozik, vagyis az, hogy a segítségnyújtás kívánalma, illetve a tragédia tudatos megelőzése legtöbbször nem is annyira egyértelmű.

A valósághű, nyomasztó epizódokon túl azonban érdemes megemlíteni az előadás humoros, ironikus jeleneteit is, melyek egyrészt oldják az állandó színpadi feszültséget, másrészt rávilágítanak a másokkal szemben mindenkor erősnek mutatkozó karakterek gyengeségére, s így a szereplők között némi egyensúlyt teremtenek. Ilyen találó momentum pl. a két "rosszfiú" párbaja a festékszóró pisztolyokkal a Volt egyszer egy Vadnyugat zenéjére vagy a két lány Cédric bulija előtti, reklámszlogenekben bővelkedő közös készülődési jelenete.

Mírát sem a szülei, sem a diákok érdekeit - elviekben - szem előtt tartó bizonytalan és akaratgyenge osztályfőnök (aki a lány kívülállását egy végtelenül abszurdnak ható elmélettel, a tyúkok "kapirgálási rendjével" magyarázza) nem képes megvédeni a folyamatos inzultálástól. A kínzásokban az egyik osztálytárs, a Fehér Dániel alakította Cédric is rendszeresen részt vesz, aki a lány balesete után megbánja tettét; saját lelkiismeretével ugyanis nem tud elszámolni. Amikor újra találkoznak, először bocsánatot kér, majd a hallgatásért cserébe megpróbálja Mírát lefizetni, ám ő amnéziában szenved, s csak akkor jön rá, miért közeledik felé a fiú, amikor elolvassa korábbi naplóbejegyzéseit.

Innentől kezdve a lány életében új időszámítás veszi kezdetét. Ahhoz, hogy továbblépjen, meg kell találnia az okokat, amelyek idáig vezettek, s mindez alapjaiban változtatja meg viszonyát korábbi kínzóival. A lelki természetű átlényegülést jelzi a lány megváltozott külseje is, öltözéke a baleset után, elhagyva a dark stílust és az erős sminket, hétköznapivá lesz, a múltbeli események pedig nemsokára távoli emlékképekké fakulnak.
A történetet lezáró rövid feljegyzés már Míra jövőbeli boldogságáról ad számot, a darab címéül is szolgáló legutolsó mondat viszont egyértelműen visszautal a lány baleset utáni amnéziájára. S bár a befejezés a konfliktusok elképzelt, lehetséges feloldását és a tettesek feloldozását ígéri, mégis sejthető, hogy ezek a problémák tovább kísértenek. Ha máshol nem, a gondolatokban mindenképp. 

Jan Sobrie-Németh Ákos: Emlékezz rám!

Rendező: Németh Ákos

A rendező munkatársa: Hajsz Andrea

Fordította: Kovács Kristóf

Díszlet-jelmeztervező: Matyi Ágota

Szereplő(k): Alexics Rita, Fehér Dániel, Mészáros Tamás, Kőszegi Mária, Szanitter Dávid

A darab tizenkét éves kortól ajánlott

Kolibri Pince, 2013. október 26.

Fotók: www.facebook.com/kolibri