PRAE.HU: Hol, hogyan kerültél kapcsolatba a gyerekirodalommal?

Szakmailag még a Líra Csoportnál szökkent szárba a szerelem: a Manó Könyvek Kiadó akkori főszerkesztője, Papp Miklós gyakran kérte ki a véleményemet, részben mert érdekelt a könyvkiadás ezen területe, részben mert a gyerekeim már komoly célcsoportot képviseltek. Szerkesztettem is a Manónak könyveket, fordítókat is ajánlottam, hiszen ha lehetséges, a gyerekeknek szóló könyvekhez még alaposabban érdemes megfontolni a fordító személyét. A Magvetőnél is szorgalmaztam, hogy legyenek gyerek- és ifjúsági könyveink. Már ott volt Darvasi László két meseregénye, aztán elkezdett csordogálni néhány újabb kézirat, majd jött Lakatos István Dobozváros című regénye, amit még én szerkesztettem és nagyon szeretem. De valódi  kapcsolatom a gyerekkönyvekkel sokkal régebben kezdődött: azóta életformám az olvasás, mióta tudok olvasni. Állítólag nehezen tanultam meg, de arra bizonyosan emlékszem, hogy az első osztály vége felé már könyvtárosdit játszottunk a barátnőmmel. Ez úgy nézett ki, hogy ültünk a szoba két sarkában és olvastunk. Aztán amikor elindult a Harry Potter-őrület, még csak azért vettem kézbe, hogy tudjam, a gyerekeim mit fognak olvasni, ha abba a korba érnek. Azóta többször olvastam az összes kötetet, utoljára egy éve – egyvégtében. Lenyűgöz, hogy egy ilyen nagy hatású és rendkívüli regényfolyam született, jobbára a 21. században.

PRAE.HU: Van-e markáns különbség gyerek- és ifjúsági irodalom között?

Pont annyi, mint egy hároméves gyerek és egy tizenhat éves kamasz közt. Így jutunk el a gazdagon illusztrált képeskönyvektől a nagyobbaknak szóló, néhány karakterrajzzal is kiválóan működő könyveken át a borítócentrikus ifjúsági könyvekig. Kiadói stratégia szempontjából is fontos ez a különbség, hiszen  a kisebb gyerekeknek a szüleik, tanáraik és idősebb testvéreik adják kezükbe a könyveket, míg egy 14 éves már elsősorban maga válogat, és ízlésére erős hatása van a kortárscsoportnak, azaz a barátoknak. Tehát a 12 éven aluli gyerekek esetében a szülőket és nagyszülőket kell elérni, később már egyre inkább magukra az olvasókra kell koncentrálni.

PRAE.HU: Emlékeim szerint a 80-as években elég sok olyan könyv jelent meg, amelyik a 12 éven felüli korosztálynak szólt. Hová tűntek ezek a könyvek? Érdekes-e a mai tizenéveseknek pl. Adrian Mole?

A mai fiatalok már a nem is a tévé, hanem az internet gyermekei. Szerintem nincs nagy különbség a között, ahogy a nyolcvanas években megjelent, avagy más elmúlt századokban írt ifjúsági regényekhez közelítenek, gondolok az utóbbinál például Vernére, mert mind a távoli múltból jön, de őket az itt és most érdekli, ahhoz van elsősorban viszonyuk.

Péczely Dóra (fotó: Szöllősi Mátyás)

PRAE.HU: A Pagonyból kinövő kiadó önálló vállalkozásként indul. Hol lehet majd kapni a kiadó könyveit?

A Tilos az Á Könyvek a Pagony Kiadó úgynevezett imprint kiadója lesz, tehát a háttere minden szempontból a Pozsonyi Pagony Kiadó Kft. marad. Rajtam kívül ugyanazok a munkatársak és a kereskedelmi csatornák is. Az Időfutár című regényfolyam első része még a Pagony Kiadó égisze alatt jelent meg, a második rész már tilosos lesz. Azt gondolom, a felnövekvő pagonyos generációnak szüksége van egy új könyves műhelyre, és szeretnénk, ha tudnák, hogy a mi könyveink nekik szólnak.

PRAE.HU: Milyen könyveket szeretnétek kiadni? Magyar vagy külföldi szerzők műveire alapoztok?

Idén csak magyar szerzők regényeit adjuk ki, és a közeljövőben is ez marad a fő profilunk. A legnagyobb öröm és siker egy kiadónak, ha a saját anyanyelvén született jó műveket adhat ki. De azért is fontosnak gondolom ezt, mert azt hiszem, közelebb lehet kerülni a kamaszokhoz azáltal, hogy ebben az országban, a saját városainkban, a saját iskoláinkban játszódik a cselekmény vagy a történés egy része. Az Időfutárnak is ez az egyik varázsa: Veled is megtörténhet, itt és most. De jövőre már tervezzük külföldi szerzők könyveit is megjelentetni, hiszen ha valaki elolvassa Wolfgang Herrndorftól a Csikk című német regényt, azt is látja, hogy hiba volna megfosztani magunkat más népek ezerarcú ifjúsági irodalmától.

PRAE.HU: El tudsz-e képzelni szerkesztőként egy Harry Potterhez hasonló magyar sikertörténetet?

Csak ennyit mondok: Rumini. Tehát egy ilyen sikertörténet már megszületett. Alig várom a következő részt, hetek óta nyüstölöm a kollégáimat, mikor jelenik már meg, és ismerek több olyan anyukát, aki nem tudta megállni, hogy titokban el ne olvassa a frissen megjelent részt, miközben esténként a skacoknak fejezetenként adagolta. És hány sikertörténet követte még a Harry Pottert? Sok! És utólag azt is látjuk, hogy az olyan leendő világsikereket, mint amekkora Rowling műve lett, van, hogy nem is lehet azonnal felismerni.

PRAE.HU: Sokszor beszélnek arról, hogy évről évre csökken az olvasók száma, illetve, hogy egyre kevesebb gyerek tölti olvasással az idejét. Hogyan lehet változtatni ezen? Milyen csatornákat használtok a közönségetek eléréséhez?

A gyerekek valószínűleg sokkal többet olvasnak, mint korábban, hiszen az interneten is olvasnak, ha nem is feltétlenül szépirodalmat. De akár megtehetik azt is, hiszen magyarul is számos regényt megtalálnak a neten. Hogy hogyan alakulnak az internet korában az olvasási szokások hosszú távon, azt még nem tudjuk. Lehet, hogy hamarosan azt tapasztaljuk, amit a közvetlen környezetemben már érzékelek: menő lesz könyveket olvasni, persze egyre inkább elektronikus könyvet. Ennek előzménye, hogy a szülők egy része sokkal tudatosabban választ és olvas a gyerekeinek könyvet, mint harminc évvel ezelőtt, és első körben ennél erősebb impulzusra nincs is szükség.

Pont a Pagony sikertörténetéből látszik, hogyan érzett rá egy gyerekkönyvesboltot működtető csapat, mekkora hiány van kortárs gyerekkönyvekből. És az írókkal meg az illusztrátorokkal létrehozták a csodát. Szóval nincs is más dolgom, mint ugyanezt létrehozni az ifjúsági irodalom területén.