Menő hollywoodi színésznek sem tejfel az élete. Mert aki Los Angelesben székel és Seth Rogen-komédiában játszik, annak tuti az arcába fröccsen pár kakis-fingós poén. Az is biztos, hogy utálni fogja a fülbevalós, szívélyeskedő Jonah Hillt, és ha netán  lány az ilető, akkor meg a cukifiúnak beállított, James Franco házibulijain viszont rendre szénné kokózott Michael Cera fogja molesztálni. S ha ez nem lenne elég, még az Apokalipszis meg a Sátán is bekopogtat Franco ajtaján, hogy méretes pélója élére hányjon pár hollywoodi hírességet, de elsősorban a fülbevalós, szívélyeskedő Jonah Hillt.Ha nem is eredeti az alapötlet (a világvége idejére egy kis házban rekedő fiatalok történetét olyan kisköltségvetésű ismeretlenek lőtték már el, mint az It’s a Disaster vagy a ’98-as Last Night), de kellően ütős: az önmagukat, pontosabban önmaguk karikírozott seggfej-verzióját adó fiatal hollywoodi színészgenerációra rászabadul egy vagon kábítószer meg a Jelenések könyvében megjósolt Apokalipszis. Ebben a közegben pedig flottul működik a Rogen-Goldberg páros humora, amely a Judd Apatow-féle éretlen harmincasok lúzerkedéseit és füves poénjait boronálja össze a gyorsan tüzelt dialógokban előadott alpári-altáji viccekkel, meg a szükségszerűen idióta filmes utalásokkal. Mivel mindenki magát játssza, ezért izzik az intertext-vonal, Hill a Pénzcsináló Oscar-jelölését használja még az imádkozásra is, Seth Rogen és James Franco meg az Ananász expressz című füveskomédia folytatásáról ötletelnek – hogy aztán persze beleszőjjék az Itt a vége sztorijába képtelenül zöld ideáikat. S ha már maga Sátán is megjött a partiba, akkor természetesen a kötelező Ördögűző- és Rosemary gyermeke-gegek sem maradhatnak el.

Az Itt a vége mégsem az a laza ökörködése okán zseniálissá fajuló vígjáték, aminek szánták. Az improvizált jelenetek színvonala meredeken hullámzik, egy eltalált, alaposan körüljárt gegsort egy bágyadt, erőtlen poén követ. Nem is az a baj, hogy a viccgyártás ugyanarra a srófra jár, mint az írópáros összes korábbi filmjében, hiszen Mr. Beannek se szól senki, hogy ne vágjon hülye pofákat, mert az unalmas. Inkább a világégés közepette is érintetlen Franco-házban tartott cselekmény toporog egy helyben, és így a sztori nem ágyaz meg újabb, szellemesebb húzásoknak. A James Franco, Seth Rogen, Jonah Hill, Jay Baruchel, Danny McBride, Craig Robinson szextett bennragad a hipermodern lakásban, s mivel sehova nem tudnak menni, a poénok csak a belső feszültségekre koncentrálhatnak. A muníció viszont limitált, az egymást a túlkedveskedő amerikai beszélgetéskultúra álcája alatt utáló színészek ellentéteit nem lehet 100 percig taglalni. A CGI-jal sötétített világvége árnyékában ráadásul a Rogen-filmekből túl jól ismert haverfilm-alapkonfliktus munkál: az egymástól eltávolódó Rogen-Baruchel duó barátsága a Superbad ifijeinek harmincas sztárszínészekre adaptált verziója, csak annak íve és melegszívű feloldása nélkül.

Kétségtelen viszont, hogy amikor elkapják a fonalat, akkor remekelnek a színészek. Ráéreznek például arra, amit utoljára a 2005-ös Viasztestek című rémfilm neszelt meg, mikor kétméteres fakarót állított Paris Hilton fejébe. Az Itt a vége is rájátszik arra a bizonyára létező nézői vágyra, amely szerint a seggfejnek gondolt, feleslegesen körülrajongott celebeket szeretné felnyársalva, kibelezve látni – persze csak a poén kedvéért. Az itt felvonuló sztárgárda pedig szinte gyermeki örömmel asszisztál ahhoz, hogy hülyét vagy köcsögöt csináljon magából: a "ki tudja jobban megalázni magát?" fogadást lazán nyeri Channing Tatum, mögötte fekszik hányásában a szétcsapott Michael Cera. Ám az önkarikírozás terén is egyenetlen a színvonal: a poén gyakran merül ki annyiban, hogy megfordítják az adott színész filmjei által kialakított képet, a jókisfiú, félénk, tartózkodó Cerát egy drogos állatnak állítva be, az örök-kedves Hillt pedig a Sátánnak vetve martalékul.

Az Itt a vége annál a húszas, harmincas generációnál működhet a legjobban, akikhez a film és a színészek kibeszélnek, akik tudnak röhögni a mennyországban fellépő Backstreet Boyson, és akik a magyar politikai életnél biztosan jobban ismerik az amerikai kultúrára vonatkozó apró-cseprő utalásokat is. Hogy ebben a közegben sem az Itt a vége a legütősebb Rogen-Goldberg vígjáték, az nem csak azon múlik, hogy a Superbadnél aligha fognak jobbat írni, hanem azon is, hogy nem hozták ki a maximumot a tényleg erős alapötletből és az önreflexív humor nyújtotta lehetőségekből. A kelleténél többször érződik az izzadtságszagú serénység, hogy a felvonuló humoristák valami szokatlanul blőd őrültséget vigyenek szélesvászonra, és a kelleténél kevesebb a természetesen jövő, valóban ütős poén. Röviden: az ötlet Superbad-, a megvalósítás Ananász expressz-színvonalú – Kertvárosi kommandó-féle CGI-jal nyakon öntve.

Itt a vége (This Is The End)

Színes, feliratos, amerikai vígjáték, 107 perc, 2013

Rendező és forgatókönyvíró: Seth Rogen, Evan Goldberg

Szereplők: James Franco (James Franco), Seth Rogen (Seth Rogen), Jay Baruchel (Jay Baruchel), Craig Robinson (Craig Robinson), Danny McBride (Danny McBride), Emma Watson (Emma Watson), Jonah Hill (Jonah Hill), Paul Rudd (Paul Rudd), Jason Segel (Jason Segel), Michael Cera (Michael Cera), Rihanna (Rihanna)

Forgalmazó: InterCom

Bemutató dátuma: 2013. október 17.

Koratár: