"Szerettem megbeszélni a randevúkat, csetelni az interneten, telefonálgatni, hallani a hangjukat, majd odamenni, szemügyre venni a hotelt, várni, hogy milyen lesz majd a kuncsaft."

-Idézet a filmből

A Fiatal és gyönyörűt azok közé a filmek közé sorolhatjuk, amelyeket angolul coming-of-age történeteknek neveznek. Ezek általában azt a külső és belső változásokkal járó átmeneti időszakot ölelik fel, amely idő alatt egy tinédzser tulajdonképpen felnőtté válik. François Ozon jelen esetben úgy gondolta, hogy az önmagát kereső, libidótól majd kicsattanó tini egy lány legyen, aki hotelszobákat látogató prostituáltnak szegődik.

A film csodás tengerparti képekkel nyit, és hála az operatőr, Pascal Marti fényképezésének, a vásznon látott emberi bőrnek jóformán érezni lehet az illatát, a sós és párás levegő szinte belélegezhető, majdhogynem a mi bőrünk is ragadni kezd tőle, egyszóval Pascal Marti nem csak felvesz, de szinte tapinthatóvá teszi a képek mögött rejlő anyagot is. A környezet rendkívül buja és élettel teli, csakúgy, mint a főszereplő, Isabelle (Marine Vacth), aki éppen a nyaralás alatt tölti be a 17. életévét. Ő a tengerparton heverésző lány, aki tényleg gyönyörű, hamvas bőrű, a tekintete pedig bolondítóan szomorú. Naiv, vakmerő, és csak akkor beszél, ha nagyon muszáj. Mindezzel együtt pedig van benne valami titokzatosság, valami meg nem értettség, amitől vonzóvá válik. Ozon legalább olyan szépen és bájosan ábrázolja a még szűzlányt, mint a Lopott szépségben Bertolucci Liv Tylert.

Hogy Isabelle testi adottságait minél jobban szemügyre vegyük, az Ozon-filmekre jellemző állandó elem, a megfigyelés, a leskelődés motívuma is szerepet kap a filmben, méghozzá az öcsi, Victor karakterének bevezetésével. Victor szinte mindvégig szem- és fültanúja annak, hogy nővére mikbe keveredik, és hogy miként éli meg szexualitását. Fantin Ravat karaktere mindig Isabelle intimszférájának közelébe merészkedik, de ebben ne keressünk semmi perverzet, teljesen normális testvéri viszony van Isabelle és Victor között.

Victor tudja, hogy nővére hogyan maszturbál, tudja, hogy lefekszik a "jóképű némettel", Felix-szel, és hogy ezzel elveszti a szüzességét. Azt már viszont egy jó darabig nem tudja, hogy az ártatlanság elvesztése után, mely kellemetlen, véres és érzelem nélküli volt, Isabelle prostituált lesz.

Ősszel a lány már édesanyja kosztümében és selyemblúzában kopogtat egy szálloda szobájának ajtaján. Bent az öreg, de elegáns és udvarias Georges (Johan Leysen) várja. Georges az egyetlen kuncsaft, aki normálisan bánik a lánnyal, nem alázza meg, és nem egy sötét parkolóházban, egy autóban nyomja le őt a lábai közé. A férfi állandó-ideiglenes partnere lesz Isabelle-nek. A szállodában délutánonként vannak a légyottok, miközben délelőtt Isabelle gimibe jár, esténként pedig családi körben vacsorázik. A kétéltű létezés okairól csak az elején várunk valami explicit magyarázatot Isabelle szájából, de nem lenne értelme a filmnek, ha ennek az okát maga a főszereplő is tudná. Miután Georges-ot a legszebb halál éri utol hű prostituáltjának öle alatt, a rendőrségi nyomozás következtében fény derül Isabelle titkára, elkezdődik a kérdezősködés, a pszichológushoz járatás és a szobafogság.
Azonban minden különösebb dráma nélkül, mint egy nagyobb csínytevés után, a vihar elül, a család nem reagálja túl a dolgokat, minden a helyére rázódik.

És pont e miatt a drámanélküliség miatt, most először merülhetnek fel kérdések a nézőben. Ozon filmje az eddigi csendes, megfigyelő hozzáállásunkat most zavarja meg annyira, hogy elkezdjünk gondolkodni is. Hogy akkor mégis – biztos anyagi és családi háttér mellett – mire volt jó ez a kis kurválkodás? Vannak-e következményei? És egy viszonylag normális család normális gyerekét pontosan mi vesz rá minderre?

De Ozon agyafúrt rendező, kortárs francia, és nem bolondult meg, hogy a saját kidolgozott stílusának eszközeivel hadonászva ugyan, de ne alkosson végül semmit (volt erre spanyol példa az utóbbi időben). Nem egy ellaposodott, értelmetlen sztorit kapunk tőle, hanem egy művészfilmhez illően megcsinált, de cigarettafüsttel vagy fekete-fehér képekkel nem nehezített, könnyedén bemutatott tini-lélekelemzést. Az önfelismerő lezárást a rendező egy ügyes fordulattal, és Ozon egyik szeretett színésznőjének a közreműködésével, Charlotte Ramplinggel oldja meg.

Fiatal és gyönyörű (Jeune et jolie)
Színes, feliratos, francia filmdráma, 95 perc, 2013
Rendező: François Ozon
Forgatókönyvíró: François Ozon
Zeneszerző: Philippe Rombi
Operatőr: Pascal Marti
Szereplők: Marine Vacth (Isabelle), Charlotte Rampling (Alice), Frédéric Pierrot (Patrick), Géraldine Pailhas (Sylvie), Nathalie Richard (Véro), Akéla Sari (Mouna), Johan Leysen (Georges), Fantin Ravat (Victor)
Bemutató dátuma: 2013. október 31.
Forgalmazó: ADS Service Kft.
Korhatár: