A rendező két kevéssé ismert egész estés film után (Maria, Érdemrend) sötét lóként bukkant elő a román filmművészet istállójából, hogy az idén a Berlinale fődíjasaként kerüljön reflektorfénybe. Az Anyai szív a kortárs román realista paradigma szerint ragozza el az ismerős stílusjegyeket (a kézi kamera egy többé-kevésbé hétköznapi történetben kutatja a szereplők drámáját), újdonság viszont az etikai fókuszú, bűnalapú szüzsé már-már thrilleres feszültsége. A dráma befogadását segíti az is, hogy Netzer az elmúlt években felbukkant radikálisan minimalista, filozofikus stílussal szemben (Rendészet, nyelvészet, Aurora) visszatér egy dúsabb szövésű elbeszélésmódhoz. Egyetlen szereplő bemutatása, finom megmozdítása helyett az emberi kapcsolatok dinamikus alakítására, eltérő atmoszférájú helyszínek, ellentétes szociokulturális helyzetű karakterek ütköztetésére épít.

A film sokoldalúan jellemezett főszereplője a bukaresti, jómódú építész, a középkorú, agilis Cornelia Keneres, aki papucsférje oldalán egy stílbútorokkal ékesített lakásban attól szenved, hogy felnőtt fia, Barbu utálja, és még csak egy unokával sem örvendezteti meg. Mielőtt sajnálni kezdenénk az asszonyt, magasabb sebességfokozatba kapcsolja a drámát egy szerencsétlenség: a gyorshajtó Barbu előzés közben halálra gázol egy 13 éves kisfiút. A kiterjedt kapcsolati tőkéjű anya a következő néhány napban − amelynek krónikája a film − mindent megtesz, hogy megvédje csemetéjét a büntetőjogi következményektől. A rendőrségről a vérvételt végző orvoshoz, a közlekedési szakértőtől a tanúhoz szalad, intézkedik, egyfolytában telefonál (mobilja egy Bach-csellószvitet csiripel), groteszk helyzetekbe keveredve befolyásolni próbálja a hivatalos eljárást.

A filmidő közepéig úgy tűnik, hogy egy korrupciót, társadalmi diszfunkciókat boncolgató drámát látunk, amelynek feszültséget fenntartó alapkérdése, hogy sikerül-e "elsikálni" a balesetet. Ám fokozatosan rá kell jönnünk, sokkal fontosabb ennél, hogy miként alakul anya és fia lélektanilag aláaknázott viszonya. A társadalmi dráma szinte észrevétlenül alakul át mély család-drámává, amelyben Corneliának és Barbunak is megvan a maga keresztje: a másik. Az anya elnyomó szeretettel, már-már szerelemmel csügg fián, és cselekszik helyette (például a baleset ügyében), miközben fájdalommal éli meg a fiú elhidegülését. Barbu nehezen tűri az anyai szív túlcsorduló érzelmeit, és lelki vészreakciókat produkál: hol agresszív, hol egészségmániás, hol betegesen retteg, hogy teherbe ejti a barátnőjét. A megoldhatatlannak tűnő érzelmi válsághelyzetből az autóbaleset billenti ki a szereplőket, de meglepő módon nem súlyosbítja gondjaikat, hanem sorsfordító eseményként halvány reményt kínál viszonyaik rendezésére. A film ezért lényegében megváltástörténet, amelyben egy ártatlan kisfiú halála kell ahhoz, hogy anya és fia esélyt kapjon az élet újrakezdésére.

Az Anyai szív egyszerre rajzolja fel Keneresék spirituális megtisztulásának és társadalmi határátlépésének ívét. A lelki megtisztulás útja a pénzen megvehető bűntudat-oszlatástól (Cornelia átvállalná a kisfiú temetésének költségeit) az őszinte részvétig vezet. A társadalmi határátlépés, a szegény sorban élőkhöz való leszállás pedig a részvét megszületésének feltétele: a nagyvilági Cornelia, aki a film kezdetén egy fényes partin ünnepli születésnapját, végül az elgázolt gyermek vidéki szüleinek szerény hajlékában sír. A gyászolók asztalánál ülve már alig különbözik tőlük, ő is egyszerű, megtört ember, aki ugyanúgy elvesztette a fiát, még ha az él is, mint a vele szemközt ülők. A komplex érzelmeket keltő zárójelenetben szembesül először az asszony, a fia, de a néző is az elgázolt kisfiú családjának veszteségével, és ekkor érezzük át először igazán Cornelia drámáját is. A záró jelenetsor a szereplők számára a sorsfordulás esélyét hordozó, kitüntetett életpillanat.

A dráma hatását fokozza az arcokhoz közel járó, a szereplők érzelmeit érzékenyen követő, bár premier plánt csak néhány dramaturgiailag kitüntetett ponton használó kézikamerázás. Noha mára a román újhullám untig ismert védjegyévé (is) vált a kézikamera, ritka, hogy egy film fényképezése ennyire támogassa a cselekményt. Cornelia Keneres zaklatott odüsszeiáját aligha lehetett volna pontosan ábrázolni mással, mint imbolygó, mozgékony kamerával. A nagy jellemző erejű dialógusok − amelyek közül a hosszabbak szinte önálló minidrámává válnak − ugyancsak hozzájárulnak a gyomor- és szívszorító összhatáshoz. Minden színész teljesítménye hibátlan, de az anya szerepében Luminiţa Gheorghiu olyan valóságos, hogy szinte lelép a vászonról. A moziból hazafelé tartva nem is úgy kezdünk gondolkodni róla, mint egy "karakterről", hanem mint valakiről, akit régóta ismerünk egész megoldhatatlan problémahalmazával együtt. Mert megoldás itt sincs, legfeljebb annak reménye.


Anyai szív (Poziţia copilului / Child's Pose)
Színes, feliratos, román játékfilm, 112 perc, 2013
Rendező: Călin Peter Netzer
Forgatókönyvíró: Calin Peter Netzer, Răzvan Rădulescu
Operatőr: Andrei Butica
Szereplő(k): Luminiţa Gheorghiu (Cornelia Kerenes), Bogdan Dumitrache (Barbu), Natasa Raab (Olga Cerchez), Florin Zamfirescu (Domnul Fagarasanu), Ilinca Goia (Carmen), Vlad Ivanov (Dinu Laurentiu)
Bemutató dátuma: 2013. október 24. (Forgalmazó: Cirko Film)
Korhatár: