Monodrámát előadni kétélű fegyver: minden az egyetlen szereplőn áll vagy bukik. Mégsem mondhatjuk, hogy a Maladype Színház mindent egy lapra tett volna föl, hiszen A szökés "húzóneve" nemcsak Orosz Ákos, hanem Gérecz Attila is, az ötvenes évek váci börtönében költővé és műfordítóvá váló egykori sportoló. A főszereplő nem a színész, hanem a történet, a nagy huszadik századi magyar történelem árnyékában futó privát történelem.

Gérecz Attila elfeledett, fiatalon a rendszer áldozatává lett költő, akit az ötvenes években államellenes szervezkedésért lecsuktak, szabadulása után szinte rögtön beállt az ötvenhatos forradalomba, ahol a bevonuló orosz tankok végeztek vele. Sorsa és karaktere kiválóan alkalmassá teszi arra, hogy egy ötvenhatos Petőfiként nevet és arcot adjon a jobbára névtelen hősökből álló forradalom emlékének.

A szökés verses monodráma, amelynek szövege Gérecz verseiből és egy édesanyjának írt leveléből áll össze, amit Orosz Ákos kevés, de erős eszközzel ad elő. A Maladype-lakás díszlettelen, parkettás, szárnyasajtós polgári szobabelsejében áll, előtte egy vödör víz. Rajta atléta, farmer, sportcipő. A jelmeztelen univerzumban felértékelődik a szöveg és az azt kísérő apró gesztusok. Eltelik néhány perc, míg be tudunk költözni a történetbe, onnantól viszont végig működik. Mintha egy baráti összejövetelen lennénk, ahol a társaság legvagányabb tagja meséli kalandjait: hogyan került politikai elítéltként börtönbe, hogyan kezdett el írni egy ceruzavéggel vécépapírra, hogy legalább ennyit megtartson a szabadságából, és hogyan jött az ötlet, hogy mindent kockára téve a viharban, az ablakon kipréselve magát, a jéghideg vízben átúszva a Dunát, hazaszökjön szerelméhez.

Ekkor válik hatásos kellékké az a bizonyos vödör víz: Orosz fejét beledugva, bugyborékolva-fulladozva úgy adja elő a hosszú merüléseket, hogy mi is visszatartjuk a lélegzetünk. Később leveszi a cipőjét, és azokkal játssza el, hogyan követték a rendőrautók. A legerősebb eszköz mégis mindvégig maga a szöveg: a szabadságért folytatott irracionális, mélyről jövő, ösztönös harc: menekülés a rendőrök elől, verekedés, hajsza: a feszültebb részeknél Orosz a két ajtófélfa közé feszítve magát felmászik az ajtókeretre: a fizikai megpróbáltatást is jelentő mutatvány egyértelmű és hiteles módon teszi zaklatottá a narrációt.

A legdurvább pillanat a darab zárlata: Géreczet elfogják a rendőrök, mi szorongva aggódunk, mit tesznek majd vele, de egyfajta csibészbecsület visszatartja őket attól, hogy megverjék: tisztelik merészségét. Visszakerül a börtönbe. A szobaajtó bezárul, a színész most már szerepéből kilépve, egy epilógussal zárja le az előadást: kiszól, hogy Géreczet végül kiengedték 1956. október 30-án, részt vett a forradalom és szabadságharcban, november 7-én pedig egy szovjet tank végzett vele a Klauzál téren, ahol ő maga is mindig elmegy hazafelé menet.

Mi, nézők tudtuk, hogy amit láttunk, egyszerre történelem és fikció. Ezzel a zárógesztussal viszont az előadás kilépett a fiktív-történelmi, konstruált térből - abba a háromdimenziós térbe, amerre az előadás helyszínéről hazafelé mi is jó eséllyel elhaladunk. Hozzájárult az előadás megrendítő valóságba lépéséhez az is, hogy a Maladype-lakásszínház nézővendégei között ott volt Mécs Imre, aki élő, emblematikus arca az ‘56-os eseményeknek, és jelenlétével folyamatosan emlékeztetett a színpadon látottak történeti voltára. A szökés ezzel a kollektív emlékezés terápiás rítusává vált, és a nézők számára jó eséllyel végérvényes jelentéssel ruházott föl, mentális emlékművé lényegített át egy közteret is.

Maga a tér a monodráma koncepciójának minimalizmusából fakadóan is lényegi eleme az előadásnak. A Maladype tudatosan keresi a színházi és a nem színházi terek adta lehetőségeket és a nézőkkel kialakított közvetlen és interaktív kapcsolatot. Ezért fontos tudni, hogy az idén májusban bemutatott darabot több egyedi befogadóhelyszínen is előadták. Ezek közül a legkülönösebb a Váci Fegyház és Börtön, ahol raboskodott és ahonnan az 1954-es árvíz idején megszökött Gérecz Attila. Nem mellesleg a váci börtönben Rada Lilla külsős rendező vezetésével évek óta működik egy színház, melynek szereplői a fogvatartottak. Munkájukról 2011-ben Vasfüggöny címmel egy dokumentumfilm is készült, ami A szökéshez hasonlóan a művészet hatalmáról tesz tanúságot.

A szökés

mondoráma Gérecz Attila művei alapján

Szereplő: Orosz Ákos

Dramaturg: Kristóf Borbála
Rendező: Csuja László

2013 szeptember 30.
Maladype-Bázis

Fotó: Csata Hanna