színház
A Hadzsikosztova Gabriella által megformált történet épp annyira az Övé, mint amennyire bármelyikünké. Előbb vagy utóbb mindannyian ott találjuk magunkat a kereszteződésben, az átkelő előtt, az út szélén vagy épp a kellős közepén, de bizonyosan teljesen egyedül. Most sarokba vagyunk szorítva, önmagunkkal összezárva. A teljes pánik és végső elkeseredés akaraterőnkkel és kitartásunkkal vívott harcának lehetünk szemtanúi belülről és kívülről egyaránt szemlélve.
"Biztos, hogy ez velem történik meg? Nem, ez nem lehet igaz, ez csupán egy rossz álom. Én igenis normális vagyok, és ki fogok innen jutni. Hazamegyek. A felépített világomba, a munkahelyemre, az emberek közé, a postára fogok járni csekkeket fizetni, mint azelőtt, és bundáskenyeret készítek a családomnak reggelire. Elfelejtem ezt az egész szörnyűséget, és újra a hétköznapok megszokott nyugodtságába burkolózom..."
Jana Dobreva színdarabjától nem idegenek a hirtelen váltások. A drámai mozgásból rémisztő és egyben szívszorító énekre, a melankóliából vidám táncra, a karikaturista történetmesélésből egyszer csak az őrület határára "ugrunk". A műfajok közötti szökdécselés épp olyan szeszélyes és kiszámíthatatlan, mint az előadóművészt uraló hangulat. A mélységes zuhanások, a kilátástalanság és a teljes élet értelmének eltűnése, a célok és remények szertefoszlása után egy új láng, a feltörő energia és a sugárzó életerő teszi képessé a Hadzsikosztova Gabriella által megformált karaktert bármely akadály legyőzésére. A megszemélyesített festőművész az elhagyatott kereszteződésben ragad, így végre büntetlenül veszhet el saját gondolataiban. Kiszakadva a való világ sokszor gyötrelmes mindennapjaiból a fájdalmas, de annál értékesebb múltjának fel-felelevenítésével új, a mai világ megértését segítő értékrendet igyekszik felállítani.
A Malko Teatro más darabjaihoz hasonlóan itt is megjelenik a közönség, azaz a külvilág, a környezet és a csak a színpadon lélegző művészet között felépült fal áttörésének motívuma. A valamennyire áttetsző, színpad elejére kifeszített, a misztikumot fokozó anyag apránként megszokottá, különlegességével befogadhatóvá lesz a közönség számára, így átszakításának pillanata megdöbbentő hatást kelt. Mintha nem is vártuk volna kezdettől fogva. Ez az anyag éppúgy szimbolizálja a színházi világnak a közönség irányába való nyitottságát, a színpad és a nézőtér szereplői közötti egyre bensőségesebb viszony kialakítására való törekvést, mint azt a félelmet és kételyt, melyet a meg nem értés, az eltérő gondolkodásmód és a zebránál kikristályosodó, elkerülhetetlen döntési pont elérkezése kelthet.
Mióta vagyok itt? Úgy tűnik, nincs menekvés. Egyre hidegebb és sötétebb lesz az elhagyatott úton a meleg, a nyugodt otthon képe pedig homályosodni látszik. Kizökkentünk a nyugalomból, s megbolygatott lelkünk immár nehezen felejt. Ezúttal nem fordulhatunk vissza, hogy újra elvegyüljünk a feladatok tömegébe, csupa normálisnak titulált tevékenység közé, ahol nem jut időnk értékelni az eddigi utat. Itt ragadtunk.
A darab címe ellentmondásos, vívódásra késztet. Valóban létezik ez a zebra, csak észre kell vennünk? A darabban szinte említésre sem méltatják, nem segít, hogy elhatározásra jussunk. Vagy lehet, hogy sosem találjuk meg a válaszokat a kérdésinkre? És mi lesz akkor, ha mégis megleljük, de sosem tudunk átkelni rajta?
A sokoldalú, több műfajt felölelő, hosszú évek tapasztalatával alátámasztott előadóművészi tehetség és képesség, mely ezt a színművet életre kelti semmivé válna, ha nem lenne mögötte az a fajta érzelmi töltet, a bolgár származás iránti büszkeség és szeretet, valamint a mindent átható szenvedély, mellyel Hadzsikosztova Gabriella megtölti Pina Bausch emlékére készített előadását. A teljes, láthatóan "megélt" és nem "átélt" életutat színpadra vivő Zebra című előadást, mely bármilyen falon és útkereszteződésen képes átjutni, hogy elérje a neki szánt közönséget.
Jana Dobreva: Zebra
Szereplő: Hadzsikosztova Gabriella
Rendező: C. Nagy István
A Malko Teatro előadása JELEN/LÉT 2013 keretében
2013. október 8.
Thália Színház Új Stúdió
A fotók forrása: Hadzsikosztova Gabriella