bezár
 

irodalom

2013. 10. 13.
Alice Munro, a hétköznapok nagy krónikása
Beszélgetés a Park Kiadó munkatársaival, Gerlóczy Kávéház, 2013. 10. 11.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A hetekig tartó találgatások után csütörtökön végre kiderült, hogy kié az irodalmi Nobel-díj: a Svéd Királyi Akadémia titkára Alice Munro nevét hirdette ki. A 82 éves írónő életművét, könyveinek magyar kiadását és a Nobel-díj jelentőségét egy sajtóreggeli keretében Rochlitz András, Tönkő Veronika, Szőnyi András és Brian Ebel értékelte.

Brian Ebel, a Kanadai Nagykövetség politikai és közéleti ügyeinek tanácsosa elmondta, hogy tulajdonképpen Alice Munro az első kanadai író, akit a legrangosabb nemzetközi irodalmi elismeréssel tüntettek ki. Ugyan 1976-ban a kanadai születésű Saul Bellow kapta a Nobel-díjat, ő azonban kilencéves korától az Egyesült Államokban élt. A tanácsostól megtudtuk azt is, hogy Alice Munro munkásságát már korábban is elismerték, 2009-ben például a nívós Man Booker-díjat is átvehette. Brian Ebel kiemelte, hogy nagy büszkeséggel tölti el őket, hogy a Svéd Királyi Akadémia az írónőt találta idén a legalkalmasabbnak a díjra, nemcsak azért, mert valóban egy nagyszerű életmű az övé, hanem mert a kanadai irodalmat egyébként igen ritkán tüntetik ki.

A szerzőt Magyarországon nem most fogjuk megismerni, hiszen a Park Kiadó jóvoltából már öt kötete is megjelent magyarul. Rochlitz András, a kiadó vezetője kihangsúlyozta, hogy ez az öt könyv is bizonyítja, hogy Alice Munro nemcsak egy véletlen találat a kiadó részéről, hiszen egyfajta “mélyebb elkötelezettség" van a szerző iránt. Rochlitz elmesélte azt is, hogy a szerzőt évekkel ezelőtt Szőnyi András ismertette meg vele, amikor egyik kötetét elhozta Kanadából. Azonnal felismerte, hogy Alice Munro egy igen finom író, így elhatározta, hogy nemcsak egy vagy két kötetét szeretné megjelentetni, hanem folyamatosan egyre többet.



Tönkő Veronika, a könyvek szerkesztője elárulta, hogy már akkor titkon reménykedett Munro győzelmében, amikor második esélyesnek kiáltották ki, hiszen az elmúlt években gyakran tapasztalhattuk, hogy közülük kerültek ki az Akadémia díjazottjai. Számára a szerző írásai nagy meglepetést jelentettek: emlékszik, amikor meglátta az első kötetét az asztalán és a címe alapján (Szeret, nem szeret) azt gondolta, hogy egy tipikus amerikai tudományos-ismeretterjesztő kötettel lesz dolga, így a fülszöveg és az első bekezdések pozitív csalódást okoztak számára. A Park Kiadónál elsőként tehát az akkoriban legfrissebbnek számító Alice Munro kötet jelent meg, majd ennek sikerén felbuzdulva elkezdték megjelentetni a szerző korábbi írásait is. A szerkesztő elárulta azt is, hogy már többször szerették volna Magyarországon vendégül látni, de erre sajnos még nem volt mód: amikor a Könyvfesztivál díszvendége Kanada volt, a Kanadai Nagykövetséggel együtt minden követ megmozgattak, de Munro épp akkoriban esett át egy komolyabb szívműtéten, és egyébként se nagyon utazik, ezért nem tudott eljönni.



Tönkő röviden beszélt Alice Munro prózájáról is. Elmondta, hogy a Nobel-díj esetében igen hátrányos helyzetből indult, nemcsak azért, mert női szerzőről van szó, hanem azért is, mert kizárólag novellákat ír. Első regényének megjelenésekor a kritika még csak unatkozó háziasszonyként tekintett rá, aki éppen konyít valamit az íráshoz is. Természetesen ma már egészen máshogyan gondolkodnak róla. Tönkő A. S. Byattot is idézte az egyik kötet fülszövegéről: "Munro történetei a tekintetben is kivételesek, hogy a novella szűk terében teljes sorsokat követnek végig. A hétköznapok nagy krónikása: étkezésről, pénzzavarról, öltözködésről, öregedésről, szexről, gyerekszülésről és nevelésről senki más nem ír úgy, mint ő." Történeteiben egy fantasztikus világ elevenedik meg, a novellák emberi sorsokról, küzdelmekről, a testi és lelki erőszakról, a konvenciókkal való erőpróbákról szólnak. Egy nagyon kanadai íróról van szó, a kanadai táj novelláiban fontos szerepet tölt be, hősei is e vidékről származnak – leszámítva a Mennyi boldogság című novellát, ami egy orosz történet.



Tönkő szerint Munro nyelve egyszerre érzelemmentes és érzelmes, ezért a kiadó számára fontos volt, hogy olyan ember fordítsa le a szövegeket, akiben erős a poétikai érzékenység. A szerkesztő szerint Mesterházi Mónika nagyszerűen érzi a szövegek atmoszféráját. A fordító épp a Dear Life köteten dolgozik, ami jövőre fog megjelenni – Tönkő kihangsúlyozta, hogy nem akarják elsiettetni a megjelenését csak azért, mert a szerző Nobel-díjat kapott (egyébként Alice Munro is igen lassan alkot, egy novellája általában 4-6 hónap alatt készül el.)

Rochlitz Andrástól megtudtuk azt is, hogy Alice Munro korábbi köteteinek az újranyomása is megkezdődött, hiszen most csak el-elvétve találunk belőlük a boltokban.


Beszélgetés Alice Munroról és életművéről, Gerlóczy Kávéház, 2013. október 11.


Fotó: Bach Máté

prae.hu

nyomtat

Szerzők

-- Kocsis Katica --


További írások a rovatból

Bemutatták Charles Bukowski A város legszebb nője című novelláskötetét
Kemény Lili Nem című kötetéről a miskolci bemutatón Moklovsky Rékával beszélgetett
Élő Csenge Enikő Apám országa című kötetének bemutatója
Bemutatták Locker Dávid: Beszédkényszer című verseskötetét

Más művészeti ágakról

Kertész Edina: A fotográfuslány – könyvbemutató
gyerek

31. Kabóciádé Családi Fesztivál


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés