"Tünde, magának itt minden a szájába van adva, csak tátani kell" – hangzik el épp Tünde szájából önön helyzetének irigylésre méltatása végett, a rendező olykor csak verbálisan, tettleges következmény nélkül a közönség tudtára adott forgatókönyvének felolvasása alatt. Szinte faljuk a már korábbról, más előadásokból sem ismeretlen egyedi ritmusképletű, fülbemászó stílus szavait, függetlenül attól, hogy megemészteni képtelenség őket. Csakis visszaköpni lehet, "mint Tünde a kockacukrot", mely tevékenység könnyed és szórakoztató, ahogy az ipar, melyet az est ünnepel.  És hát nem pont ez a lényeg? A szórakoztatás? Mikor Krisztián egyszerre férfias, nőies és tatás? Mikor botrányosan izgalmas és meglepő a hatás?

Aztán mégis emészteni vágyunk. Rotyog a kortárs kása, fűszerezni illik. Kezdetnek egy cseppnyi kéjes vágy édeskés íze, aztán a rejtetten folyton folyvást jelen levő túlfűtött, ösztöni savanykás vulgaritás. Most jöhet egy csipetnyi kiszámíthatatlanság, majd jó néhány kanálnyi ötletesség és egy adag bőséges színpadi kelléktár. Néhány pezsdítő jelmez, egy kevés lassacskán oldódó keserű feszülés, némi megfogó humor, és már nem is olyan alultáplált ez a sorozatos jövőt előrevetítő mulattató tevékenység, ahogy azt az ajánlóban ígérték.  Átverés. Kill Bill zenéje után a színpadon egy vajazó kés. Emlékezetünkbe a rendezői képzet képeiből kombinációkat vés. Mintha álmodnék, a logika "meg van halva", de a színek, ábrándok és testek formálta képek, belső víziók éles égi villámlásokként, hatásos sokként fixálják az egyik festménytől a másikig tartó átmenet káoszát. A kiállításhoz tárlatvezetés is jár a rendezői koncepció esemény tisztázó, elképzelést leszögező mikrofonba kántálása végett.

Szalontay Tünde olykor ruháitól megfosztott, szégyenkedő színpadi kivitelezőt, lesüllyedt, öregedő művésznőt, máskor hercegnőt, énekesnőt, szépséges arát testesít meg a színpadon, ki a közönség táncáért eladó lenne, ha vennék. De nem veszik, így az elmaradása révén szóvá tett tízperces közönségtánccal a már felépített eredetiség tovább halmozódik. A felhasznált – mint ezt sem takargatván a tudtunkra adják: Youtube-ról letöltött – számok előadóval, címmel felkonferálva érkeznek a felforgatott Bethlen Téri Színházba, ahol most, az első "Gergye Krisztián-sorozat" előadását követően havonta egyszer biztosan felcserélődik majd a színpad és a nézőtér, mint annak idején.



Nő és férfi viszonya, a téma, mely sosem untat. Szemérmesség, tapogatózás, vágyakozás, megalázás. Szeretet, mely olykor szerelmet etet. Megalázkodás, mely még mélyebbre ás. Szép a viszony, a két előadóművész között, mint a meg nem valósított színészi játék utáni dicséret: "Szép volt!" A saját bevallása szerint "minden műfajtól független" darab végén Gergye és Szalontay egymást megtestesítő, arcképes kartonfejű bábujával kommunikál és érez, gesztikulál, artikulál. Az elveszetteknek pedig egy záróidézet a textusból: "Aki elsőre nem érti, az járjon utána!".
 

Gergye Krisztián Társulata:
DISKURZUSMŰVÉSZ (T)ESTEK 1.
HARAKYRIE ELEISON

Az első est szereplői:
Gergye Krisztián és vendége, Szalontay Tünde

Bemutató: 2013. október 5.
Bethlen Téri Színház

Fotók: Kővágó Nagy Imre