PRAE.HU: Először jár Magyarországon?
 

Ó nem, nem. Voltam Egerben, bemutattuk a Szerelmet a feketepiacrólt az ottani diákoknak.

PRAE.HU: És hogy tetszett nekik?

Nagyon szerették. Sokat kérdeztek utána. Úgy néztek Ulrichra, mint egy igazi sztárra. Nagyon aranyosak voltak.

PRAE.HU: A rendezőtől tudjuk, hogy a filmben sok az improvizáció. Színészként ez hogyan működik? Hogyan jön létre egy ilyen szituáció? Milyen módszert használ, hogyan készül fel?

Minden improvizáció a filmben. Az én feladatom egy kicsit más volt, mint például Maria Hofstätteré (A hit paradicsomának főszereplője – a szerk.), neki sokat kellett készülnie, például meg kellett tanulnia azt a rengeteg imát. Nekem viszont csak nagyon keveset kellett készülnöm a film előtt. Például két hetet dolgoztam együtt mentálisan sérült emberekkel a nyitójelenet miatt.

Nekem az volt a szerepem, hogy most először járok Afrikában, így szerencsém volt, mivel erre nem kellett felkészülnöm. Csak oda kellett mennem, és azt mondanom, hogy oké, itt vagyok, most akkor mi lesz? Az előkészület pont az volt, hogy ne készüljek elő.

PRAE.HU: Ön is elutazott a rendezővel már a forgatás előtt Kenyába?

Igen. Ulrich eredetileg három színésznőt választott ki. Elmentünk Kenyába, hogy találkozzunk a beachboy-okkal, rengeteget próbáltunk és castingoltunk. Ha Kenyába utazol, azt lehet szeretni, de ha Afrikába, azt egy kicsit nehezebb. Nagyon kockázatos is Afrikában filmet forgatni. Sokkal nehezebb, mint Európában, vagy például itt, Budapesten.

PRAE.HU: Milyen nehézségekkel kellett szembenézniük a forgatáson?

Először is a hőséggel. Aztán az emberek irtóztak a kosztól, és ha valaki fél a szegényektől, vagy a betegektől… vagy ha látod azt a sok kisgyereket, akiknek egyáltalán nincs jövőjük, az is elég elszomorító tud lenni.

PRAE.HU: Volt valamilyen váratlan szituáció a forgatás közben, amit meg kellett oldani?

Az asszisztens és az egyik producer is maláriát kapott. Amikor pedig azt a jelenetet forgattuk, amikor megismerkedem az első beachboy-jal, Gabriellel, a strandon, egyszer csak odajött 6-7 ember. Azt mondták, hogy nincs engedélyünk arra, hogy ott forgassunk, Gabrielt pedig elvitték. Beültették egy csónakba, és kivitték a tengerre. Állítólag pénzt kértek azért, hogy visszaengedjék. Nem tudom, hogy igaz-e, de ő ezt mesélte nekünk…

Jelenetkép a filmből
 

PRAE.HU: Ön profi színész, milyen volt amatőrökkel együtt dolgozni?

Egy kicsit persze nehezebb, mint színészekkel. Ha Ön egy másik újságíróval beszél, az könnyű, mert mindketten tudják, mi a helyzet. Ha én egy színésszel beszélek, az is könnyű, mert szintén tudjuk, mi a helyzet. Ők viszont nem ismerik a szabályokat. Így egyrészt ez egy kicsit nehezebbé is teszi a munkát, másrészt izgalmasabbá is, mert nagyon váratlan helyzetek is kialakulhatnak.

PRAE.HU: Hogyan tudja irányítani az ilyen váratlan helyzeteket?

Ne mond el neki (Ulrich Seidlnek – a szerk.), de én mindig megpróbáltam egy kicsit segíteni a beachboy-oknak. Persze ez nem volt könnyű...

PRAE.HU: Milyen együtt dolgozni Ulrich Seidllel?

Nagyon nehéz volt. Ő nagyon fegyelmezett és rengeteg energia van benne. Simán forgattunk tizenkét órát is. De nagyon izgalmas is volt. Mindig azt szoktam mondani, hogy ez volt életem legnehezebb, de leggyönyörűbb munkája.

PRAE.HU: Hogyan sikerült az intim helyzeteket megteremteni?

(Nevet.) Nem tudom. Fogalmam sincs.

PRAE.HU: Ulrich Seidl-varázslat?

Igen. Ő mindig azt mondta: "Frau Tiesel, semmi olyan nem fog történni, amit Ön nem akar." Sokkal szabadabbnak érzed magad attól, ha valaki csak annyit mond, legyél nyugodtan önmagad. Ettől sokkal tovább képes elmenni az ember, mintha valaki megpróbálná kényszeríteni.

Általában, ha játszom egy filmben – most például egy krimiben Ausztriában – egy rendező azt akarja, hogy legyél ez a karakter, és csináld ezt meg ezt. Én pedig megpróbálom megvalósítani azt, amit ő akar. Ulrich máshogy csinálja. Ő azt mondja "Frau Tiesel, itt van Ön." Ennyi elég. "Lehet olyan, amilyen valójában." Így ez én vagyok.

Persze érdekes különböző karaktereket is eljátszani, de amikor valaki azt mondja, hogy csak legyél amilyen vagy… Ki ne örülne ennek? Ő azt mondja, csak legyél önmagad, és ez egy ajándék egy színész számára.

PRAE.HU: Voltak valódi sugarmamák is a strandon, miközben forgattak?

Persze, sokan. Sok német nő.

PRAE.HU: Olvastam, hogy egy fehér nő a beachboy-ok számára egyfajta státusz szimbólumot is jelent. Ez tényleg így van?

Egyrészt nekik a pénz nagyon fontos. Annak a családjuk is örül. Másrészről, a család szeret az egészről nem tudomást venni, inkább elfordítják a fejüket. Ez olyan, mint hogy Németországban meg "bárénekesnők" vannak. Így hívják őket, de mindenki tudja, hogy mit csinálnak.

PRAE.HU: Milyenek voltak a beachboy-ok valójában?

Ó, ők egy életen át tartó színdarabban játszanak.



Paradise: Love – Szerelmet a feketepiacról
(Paradies: Liebe / Paradise: Love)
Színes, feliratos, német-francia-osztrák filmdráma, 120 perc, 2011

Rendező: Ulrich Seidl
Forgatókönyvíró: Ulrich Seidl, Veronika Franz
Operatőr: Edward Lachman, Wolfgang Thaler
Producer: Philippe Bober, Christine Ruppert, Ulrich Seidl
Vágó: Christof Schertenleib

Szereplők: Margarethe Tiesel (Teresa), Peter Kazungu (Munga), Maria Hofstätter (Anna Maria), Inge Maux (Teresa barátnője), Carlos Mkutano

Bemutató dátuma: 2012. október 18.
Forgalmazó: Anjou Lafayette
Korhatár:



Fotó: Bach Máté