PRAE.HU: A Paradicsom-trilógia mindhárom részét vetítik a Szemrevaló Filmfesztiválon. Mindhárom film egy női sorsot állít a középpontba. Miért érdeklik az erős női karakterek?

Az volt az alapelv, hogy három nőről fogok mesélni. Ez egy nagyon határozott döntés volt, már rögtön a forgatókönyv megírásakor. Igazából a vágóasztalon derült ki, hogy nehezen megvalósítható egy film keretein belül, így lett a három női főszereplőről szóló történetből három film. Én egy filmet akartam forgatni három nőről, akik a boldogság után vágyakoznak, és nekem, mint férfinek, természetesen nagy kihívást jelentett, hogy színésznőkkel dolgozzam együtt, és általuk a női szemszöget mutassam be.

Forgathattam volna a filmet férfiakról is. Készítettem is már filmet férfiakról, de most úgy találtam, hogy ez esetleg korlátozhat, vagy redukálhat az adott témában. Nem az a fontos, hogy egymással szembe állítsam a férfi és a női oldalt, hanem hogy ez esetekben így sokkal érdekesebb, ha a női jellem kerül előtérbe.
PRAE.HU: Filmjeit hosszú kutató munka előzi meg, mesélne arról, hogyan készít elő egy filmet? Olvastam, hogy a Szerelmet a feketepiacról (Paradies: Liebe) forgatása előtt több hónapra Kenyába utazott. Mesélne erről?

A filmjeimet nagyon realisztikus formában mesélem el. Számomra nagyon fontos a film környezetére vonatkozó kutatómunka. Először is a miliő érdekel, amiben a film játszódik. Mielőtt Kenyába utaztam volna, nem ismertem a beachboy-okat, az életkörülményeiket, hogy hogyan dolgoznak, vagy hogy milyen a családi hátterük. Kutatómunkát kellett végeznem, hogy ábrázolni tudjam mindezt. Ezzel egy időben előtérbe került a szereposztás is. Fontos volt, hogy a beachboy-t egy igazi beachboy alakítsa, és ne egy színész.

Ugyanakkor az úgynevezett sugarmamákról is kutatást végeztem. Érdekelt, hogy miért csinálják ezt ezek a fehér nők, hogyan történnek a dolgok. Például legtöbb esetben eltitkolják otthon vagy az ismerőseik előtt, nem mondanak erről semmit, mert tabunak számít.

Közel két éven keresztül utaztam újra meg újra Kenyába a megfelelő helyszínek után kutatva. Meg kellett találnom, melyik szálloda, melyik strand lesz a legmegfelelőbb helyszín a filmhez. A film fikció, de mindaz, amit ott láttam, megváltoztatta a forgatókönyvet is. Az első ötletem az volt, hogy a sugarmama másodszorra tér vissza Kenyába, ahol már van egy szeretője. Amikor a szerepre megtaláltam Margarethe Tieselt, akkor jobbnak láttam a sztorit átírni úgy, hogy a nő először érkezik Kenyába. Azt gondoltam, hogy pont ennek az ismeretlennek a felfedezése lesz az, ami érdekes.

Jelenetkép: Paradise: Love – Szerelmet a feketepiacról

PRAE.HU: Hogyan gyakorol együtt a felvételek előtt a színészekkel? Milyen módszert használ az improvizációhoz?

A metódus úgy néz ki, hogy a forgatókönyvben nincsenek megírt dialógusok. A előkészület a színészekkel – mindegy, hogy profi vagy amatőr színészről van-e szó – arra szolgál, hogy feltérképezzem, bemutassam a filmet azok számára, akik játszanak benne. Megértessem velük, mi a célja, milyen az atmoszférája, és hogy mit szeretnék elérni. Az előkészület az az idő, amikor megtaláljuk a megfelelő szerepeket.

Az amatőr és a profi színészek összehangolt együttműködése valami nagyon különlegeset hoz létre. Valami olyat, amihez nincs biztonsági háló, nincs biztosíték arra, hogyan fog sikerülni. Ugyanakkor ez teret is ad arra, hogy jeleneteket hozzanak létre és improvizáljanak, és ebben nagyon nagy lehetőségek rejlenek.

PRAE.HU: A filmjeiben elmosódik a fikció és a dokumentarizmus határa. Hogyan éri el, hogy ilyen jól működik együtt fikció és dokumentumfilm? Vagy nem is kell a kettőt külön választani?

Amikor elkezdtem filmeket készíteni, rájöttem, hogy nincs különbség dokumentumfilm és játékfilm között. Provokálni akartam, és sok újságíró, filmkritikus és a nézőközönség ezt nem értette, nem tudott mit kezdeni azzal, hogy már nem voltak jól látható határok.

A Szerelmet a feketepiacról esetében nem erről van szó. Ez egy játékfilm, így nincs olyan határ, amit át lehetne lépni a dokumentumfilm irányába. Egyszerűen a légkör, az atmoszféra annyira autentikus, hogy attól hat valódinak. A néző talán nem tudja eldönteni, hogy a fikció vagy egy dokumentumfilm világában van, de amit lát, az valójában egy játékfilm.

Ez pedig azért van, mert valamit szeretnék elérni a közönségnél. Még pedig azt, hogy a néző magára ismerjen a filmben. Azt szeretném, hogy ő maga azonosuljon a karakterrel. Rá kell ismernie, hogy "igen, én is ilyen vagyok", vagy, "ismerek egy nőt, aki pont ilyen". Tudatában kell lennie annak, hogy ez a mi világunk. Ez nem az illúzió világa.

PRAE.HU: Ezek szerint úgy gondolja, mindenkinek van egy csontváz a szekrényében?

Hát persze! Amikor az emberi intimitásról, a belül lakozóról próbálok megmutatni valamit, az a néző számára kellemetlen lehet, de a valóság az a valóság. Ezt a néző felismeri és magára vonatkoztatja. Magának a művészetnek is ez a célja, hogy általa eljussunk egy más önismerethez. Minden emberben vannak rejtett, sötét mélységek – ahogy bennem is – olyan dolgok, amiket egyáltalán nem értünk.

Természetesen nem arról van szó, hogy egy bizonyos embert értékeljünk, vagy megítéljünk, hanem, hogy képet fessek a társadalmunkról. Például a Szerelmet a feketepiacról esetében felvetődik a kérdés, mi vesz rá nőket arra, hogy Afrikába menjenek azért, hogy ott férfit találjanak maguknak. Ennek nyilván köze van a társadalmunkhoz. Ezen a nézőnek is el kell gondolkodnia.

PRAE.HU: Mindhárom filmben nagyon fontos szerepe van a testnek. Miért?

Mert az ember TEST. Egy torzított valóságban élünk, olyan szépségideálokkal körülvéve, melyeknek senki sem felel meg. Ezek mesterségesek, hamisak, de olyannyira hozzájuk vagyunk szokva a média és a reklámok hatása miatt, hogy valóságosnak hisszük őket. Ha egy filmben valaki úgy mutatja meg az emberi testet, mint ahogy valójában mindenki kinéz, az emiatt sokkoló.


Paradise: Love – Szerelmet a feketepiacról
(Paradies: Liebe / Paradise: Love)
Színes, feliratos, német-francia-osztrák filmdráma, 120 perc, 2011

Rendező: Ulrich Seidl
Forgatókönyvíró: Ulrich Seidl, Veronika Franz
Operatőr: Edward Lachman, Wolfgang Thaler
Producer: Philippe Bober, Christine Ruppert, Ulrich Seidl
Vágó: Christof Schertenleib

Szereplők: Margarethe Tiesel (Teresa), Peter Kazungu (Munga), Maria Hofstätter (Anna Maria), Inge Maux (Teresa barátnője), Carlos Mkutano

Bemutató dátuma: 2012. október 18.
Forgalmazó: Anjou Lafayette
Korhatár:



A Hit paradicsoma
(Paradies: Glaube)
Színes, feliratos, osztrák-német-francia filmdráma, 113 perc, 2012

Rendező: Ulrich Seidl
Forgatókönyvíró: Ulrich Seidl, Veronika Franz
Operatőr: Edward Lachman, Wolfgang Thaler
Producer: Ulrich Seidl
Vágó: Christof Schertenleib

Szereplők: Maria Hofstätter (Anna Maria), Nabil Saleh (Nabil), Natalya Baranova (Natalya), Rene Rupnik (Herr Rupnik), Daniel Hoesl (Messdiener), Dieter Masur, Trude Masur

2013. augusztus 22.
Forgalmazó: Anjou Lafayette
Korhatár:



A remény paradicsoma
(Paradies: Hoffnung)
Színes, feliratos, osztrák-francia-német filmdráma, 100 perc, 2013

Rendező: Ulrich Seidl
Forgatókönyvíró: Ulrich Seidl, Veronika Franz
Operatőr: Edward Lachman, Wolfgang Thaler
Producer: Ulrich Seidl
Vágó: Christof Schertenleib

Szereplők: Melanie Lenz (Melanie), Verena Lehbauer (Verena), Joseph Lorenz (orvos), Michael Thomas (edző), Viviane Bartsch

Bemutató dátuma: 2013. október 3.
Forgalmazó: Anjou Lafayette
Korhatár:



Fotó: Bach Máté