Szegő János bevezetőjében úgy fogalmazott, nemcsak a Magvető Kiadó, de a magyar irodalmi élet számára is ünnep, hogy Bereményi Géza regényt írt, majd rögtön meg is kérdezte a szerzőt, azokban az évtizedekben, mialatt más tevékenységeken volt a hangsúly, mennyire volt mégis jelen a prózaírás az életében. Bereményi válaszul felemlegette, hogy amikor huszonhárom éves korában kiadták első elbeszéléskötetét, szégyellte, hogy egyáltalán megjelenhetett. Ez összefüggött a kor viszonyaival, erről a friss regényében is ír. Úgy fogalmazott, hogy rendetlen írói karrier az övé, mindig újra kell kezdenie, ugyanakkor nem zavarják egymást az életében párhuzamosan végzett különféle tevékenységek, inkább megoszlásról van szó. Képes a műfajok között váltogatni, ez olyan tulajdonsága, amit megmagyarázni nem, csak megírni tud, ahogyan meg is tette a könyvben, beleolvasztva Dobrovics alakjába. Bereményi szerint nem baj, ha több lovon ül az ember, de nem lehet büntetlenül csinálni, végeredményben a prózaírás bánta a sokoldalúságot.

Sok szó esett a nevekről, többek között arról is, hogy Bereményit nem ezen a vezetéknéven anyakönyvezték, hanem anyja leánykori nevét használja, mióta publikálni kezdett. Később aztán a névviselést hivatalossá is tette. Ehhez a témához kapcsolódóan mesélte el Bereményi az azt anekdotát, amikor a Teleki téren a nagyapja standjához odalépett egyszer Mándy Iván, és gratulált az unoka írásaihoz, ám a nagyapának fogalma sem volt, ki ez az úr, aki olyanokat mond például, hogy Bereményi már nem is a Teleki térről ír, annyira Teleki téri.

Szegő János ezen a ponton érezte úgy, a programba be kell vonnia a zongoránál ülő Darvas Ferencet, aki az Eldorádó című film fő témáját játszotta el. Később a You are my sunshine-t és a Tiroli bocikat is meghallgathattuk a zeneszerző előadásában.



Az első kis zenei intermezzo után Szegő rákérdezett, milyen érzés volt Bereményi számára, hogy amit ő egykor átélt, az ma már tulajdonképpen történelem. Bereményi erre szép szófordulattal válaszolt: tízévenként változik az idő színe, őt pedig a színek közti különbség érdekelte. Bereményi regényében hangsúlyt kap a nyomozás motívuma, az alapötlet szerint a hetvenes években kezd egy fiatalember saját múltja, a szülei "gyűlöletszerelme" után nyomozni, így bomlik ki a két fontos idősík, egy negyvenes és egy hetvenes évekbeli történet, amihez aztán harmadikként hozzájön az öreg Dobrovics visszaemlékezése is. Bereményi úgy fogalmazta meg a regénybeli író által levont tapasztalatokat, hogy a háború nem ért véget, nem csupán tükröződnek a múltbeli események egy későbbi korban, hanem tulajdonképpen magunkban hordozzuk őket, s ugyanezt tapasztalta egyébként a  hatvanas-hetvenes években szőnyeg alá söpört és csak a rendszerváltáskor felszínre jutott dolgokkal kapcsolatban is.

Bereményi Géza a beszélgetés során többször hangsúlyozta könyve dokumentumregény-jellegét. Többek között akkor is, amikor Szegő a szerinte affektáló párbeszédeket emlegette fel. Bereményi határozottan kitartott amellett, hogy a negyvenes években tényleg így beszéltek, ő így hallotta, akiket egyébként nem tudott ilyen módon megidézni, azokat pedig függő beszédben szerepeltette. Egy később felolvasott regényrészlet kapcsán is (amit Darvas Ferenc halk zongorajátéka kísért) megemlítette, a részletben szereplő lépésenként meglágyuló kő kifejezést is Vadnai Bébi valóságbeli mása mondta, nem írói hatásvadászatról van szó.

A beszélgetés végén még szó esett arról, hogy várható-e a közeljövőben újabb regény, vagy ahogy Szegő fogalmazott, következő harminc évet kell-e majd megint várnunk. Bereményi Géza elmondta, ötlete rengeteg van, ígérgetni nagyon tud, de leginkább aztán az ebből fakadó lelkiismeret-furdalásból váltja be végül ezeket az ígéreteket. Azt mondta, az a gond, hogy most már tudja, hogyan kell csinálni, s végezetül visszatérve a különböző kifejezési formák közti különbségre, "tanárosan" elmondta, milyen tanulságot szűrt le az évek során. Bereményi szerint a film külső, a dráma személyes, míg a regény belső konfliktust ábrázol.

A program Darvas Ferenc újabb zongorajátékával zárult.