Ha a címben szereplő szám túlzott is, az csak költői túlzás lehet, így aztán még stílszerű is. Már a névsort végigolvasni is emberpróbáló feladat, hát még végigülni az összes felolvasást. Főleg úgy, hogy ezen a napon millió egyéb program közül is válogathatunk, de ha félretesszük a szombat esti klasszikusokat (pihenés vagy kirándulás, színház vagy mozi, koncert vagy diszkó), és csak az irodalmi eseményeket nézzük, akkor is lemaradunk egy másik maratoni hosszúságú rendezvényről: a budai oldalon éppen az online művészeti magazinok tartanak nagyszabású szerkesztőségi estet.

Ez, mármint a két program egymásra szervezése önmagában nem baj, bár a kortárs irodalomban mozgó szerkesztők és szerzők, szervezők és fellépők, illetve az érdeklődők köre viszonylag kicsi, és ez a kör nehezen birkózik a hirtelen támadt bőség zavarával: a nap folyamán ide-oda szivárog a nép, de legalább érezhetjük néha, hogy létezik, sőt pezseg az irodalmi élet, még ha rá is fér az a bizonyos változás. Visszatérve a fellépők névsorára: mindenképpen tiszteletet parancsol, akadnak benne Kossuth-díjasok és huszonéves ifjak, többnyire költők, meg egy-egy zenész és táncos, és hiába képtelenség tíz órán keresztül fenntartani a közönség figyelmét, mindenki talál kedvenc szerzőt vagy kedvenc verset.

A bevezetőt Nagy Gabriella mondja, az est további házigazdái Bárdos Deák Ágnes és Gyukics Gábor. Az első fellépő Müller Péter Sziámi, aki szerint "hol aljasság van, ott aljasság van", de nem csak ezt az egy mondatot halljuk tőle, franciául is szaval, méghozzá egy régi URH-szöveget. Aztán az elmondása szerint a költészet helyett inkább dalok írására specializálódott Földes László Hobo olvas fel saját verseket. Később négyesével, ötösével, hatosával lépnek színpadra a meghívottak, mindenkinek öt perc áll a rendelkezésére, a többség legalább két-három költeményt ad elő.

A sorrendet és a beosztást láthatóan a kényszer (is) szülte, késések, lemondások és last-minute beugrások formálták, néha meglehetősen heterogén a csoportok összetétele, veterán és huszonéves, elismert és ismeretlen, profi és amatőr költők kerülnek egymás mellé, máskor meg jól érezhető a koncepció: külön blokkban szerepelnek például a szlemmerek, a felolvasások végtelen sorát pedig egy-egy dal, minikoncert és táncos szám színesíti. Csider István Zoltán személyes hangvételben szlemmel, Gábor Tamás Indiana társadalomkritikus, Tolvaj Zoltán meg Pilinszky és Nemes Nagy Ágnes párbeszéde után a Szomszédok egy jelentének versbe foglalásával arat sikert.

Sokan várjuk Tóth Krisztina, Kabai Lóránt, Turczi István, Kovács András Ferenc, Szijj Ferenc vagy Garaczi László fellépését, Kollár-Klemencz László egyszálgitáros dalait, de kíváncsiak vagyunk Nagy Márti külvárosi lírájára és Tóth Kinga hátborzongató performanszára is. És persze néha meg kell inni egy korsó sört, tenni egy sétát a környező utcákban, mert sok fellépő érkezik még, és jókat mondanak majd. Mindenkit és mindent persze nem lehet befogadni, de nem is ez a lényeg. A lényeg a változás. De mi is ez a változás? Mit akar elérni ez a sok költő?

Az ötletgazda az amerikai Michael Rothenberg, a felolvasások a bolygó számtalan országában zajlanak párhuzamosan, idén harmadik alkalommal. Ez a világ legnagyobb költészeti eseménye, amelynek nem a mindig és mindenhol emlegetett politikai változás elérése a célja, sokkal inkább a szemléletváltás. Ennek kulcsszava lehet a béke, a szabadság, a tolerancia, vagy bármilyen ügy, amelyet az adott alkotó éppen fontosnak tart. Ezek az ügyek és fontossági sorrendjük változhat, meg az intenzitás is, amellyen harcolnak értük, de ezt itt legalább egy kis időre mindenki együtt teszi.