A két szerző felolvasásával kezdődik a program, majd Balogh Endre beszél részletesebben a könyvekről. Szerinte Evellei Kata Álombunker című kötetének nagy erénye, hogy nem hódol be egyik aktuális divatirányzatnak sem. Nem találhatóak benne viccelődések, sem olcsó poénok, egy nagyon komoly nyelv az, amin a kötet darabjai megszólalnak, ugyanakkor mégsem görgetnek poétikai akadályokat az olvasó elé. Vannak sorok, amik olvasáskor egy sláger részletének tűnnek ("Jól teszed, édes, hogy így kiteregeted a szennyest"), ám hallva ezeket a szerző tolmácsolásában, érződik, hogy egyáltalán nem slágeresek, másfajta viszonyban vannak a világgal.

Balogh Endre megemlíti még, hogy három ciklusból épül fel a kötet, utal egy pár nappal ezelőtti másik beszélgetésre, ahol Margócsy István neveléstörténeti jelleget fedezett fel a felosztásban. Beszél arról, hogy a versek nagy része különböző víziók és képzeletek alapos körbejárása, s hogy képesek meglepetést is okozni.

Tóth Kinga Zsúr című kötetének az alcíme válik elsősorban érdekessé: más mondókák. Műfajmeghatározás és az attól való eltérés jelzése is egyben. Balogh szerint leginkább a svéd gyerekversekhez állnak közel ezek a versek. Izgalmasak a mondókák kihagyásos illetve redundáns szerkezetei, a nyelvi játékok miatt is érdemes felnőttként a könyvet kézbe venni.

A kötet formátuma is rendhagyó, létezik egy fehér és egy fekete borítós változat. A kötetben rajzok is található a mondókák mellett – Tóth Kinga számára fontos tördelési szempont volt, hogy ezek egyenrangúnak látszódjanak. Balogh Endre számára ez a kötet olyan, mint egy kétdimenziós papírmasévilág, egyfajta kísérleti terület, próbatétel egy nagyobb terepre lépés előtt. Úgy véli, ez a kísérlet sikeres volt.

A beszélgetés fonalát az újabb rövid felolvasás után Pál Dániel Levente veszi fel, aki előbb a Zsúrról beszél, szerinte nincs annyi kegyetlenség ezekben a szövegekben, mint a svédekében, sokkal inkább báj jellemzi őket. Olyan számára ez a kötet, mintha egy értelmes kisgyerek fogná az óvodában a mondókákat, és szépen átírná őket. A Zsúr tulajdonképpen nem létező mondókák dekonstrukciója.

Tóth Kinga az eddig elhangzottakra reagálva elmondja, hogy már főiskolás korában is érdeklődött a mondókák iránt, fordított is, írt sajátot is,  intenzíven azonban csupán pár éve kezdett velük foglalkozni, mióta óvodásoknak is tanít idegen nyelvet. Sok történettel szembesül a gyerekek életéből a mindennapi munka során, a kötet társadalmi üzenete is ezt tükrözi. Családon belüli erőszak, nők elleni erőszak, LMBTQ témák, rasszizmus, társadalmi egyenlőtlenségek, szegénység a legfontosabb témák e tekintetben. Mint ahogy Balogh Endre közbeveti, mindezek rafináltan jelennek meg a szövegben, nem ráerőltetni akarja direkt módon a gyerekekre ezeket a problémákat. A kérdésre, hogy felnőtteknek vagy gyerekeknek szánja, Tóth Kinga úgy válaszol, a gyerekek szeretik ezeket a szövegeket, nem gondolja, hogy baj lenne abból, ha olvassák. A felnőtteknek pedig az orrára akar koppintani azzal, ahogyan megjelennek a mondókákban a társadalmi problémák.

Pál Dániel Levente is kitér a kötet tipográfiájára, őt arra ingerli, hogy kiszínezze ezeket az egyszerű fekete-fehér rajzokat. Tóth Kinga bátorítja ebben, valóban, ő ilyen módon is befogadhatónak álmodta meg ezt a kötetet, lehessen kiszínezni, hatogatni stb. Azt is hozzáteszi, hogy alapvetően más jellegű verseket ír, és általában a képei is sokkal színesebbek, de most úgy érezte, ehhez a minimalista világhoz az egyszerű rajzok illenek. Egyébként meglepetés volt számára is, hogy épp ebből a projektből állt végül össze az első kötete.

Evellei Kata verseit a felnőttes hang és szomorúság jellemzi Pál Dániel Levente szerint, s József Attila költészetéhez hasonlíthatóak, ahogyan a hangulat átívódik, átvetítődik a tárgyakba. Evellei Kata örül, hogy felnőttesnek találják a veseit, ő mindig attól fél, hogy kamaszos nyavalygást olvasnak ki belőle. A szomorúság, illetve a Margócsy István által írt fülszövegben említett unalom kapcsán Evellei úgy fogalmazott, hogy a kötet fő vonalai az elzártság és az elzárkózás élménye körül húzhatók meg, s hogy hogyan lehet ezen túllépni, hogyan maradhat az ember kapcsolatban a külvilággal és annak hétköznapiságával, az unalom ellenére is. 

Sok szó esik a kötet formailag legkülönlegesebb verséről. Már Balogh Endre is említést tesz róla a beszélgetés elején, Pál Dániel Levente pedig szintén rátereli a szót. A kössük össze a(z) című versről van szó, Pál szerint egyfajta címkefelhője ez a könyvnek, és érdekesnek találja, hogy nincs kiemelve, hanem így el van rejtve a kötetben. Evelleitől megtudhatjuk, valójában több hasonló szöveget is szánt a kötetbe, csak azok nem lettek jók, ezért árválkodik benne ez az egy. Szerinte túl sivár és szomorú ahhoz ez a vers, hogy az egész kötet összefoglalója legyen.
 
Az estet végül újabb felolvasás és a Zsúr című verseskötet trailere zárja: