Kovács Flóra konferálása, a pszichológusi és újságírói múlt megemlítése után a második könyv születéséről kérdezett, s Potozky itt is elmondta, hogy az első kötet szerkesztése során felhalmozódott tapasztalatok, ismeretek nagyon sokat segítettek új kötete megírásában. Gáll Attilát, az Áradás szerkesztőjét Potozky annak idején maga kérte meg, hogy legyen kíméletlen a szövegekkel: ezt a kíméletlenséget alkalmazta magával szemben a mostani, Magvetőnél megjelent kötet írásakor is.

Kovács következő felvetése a mesterkéltség elkerülésére mint írói törekvésre irányult. Ennek hátterében talán az áll, hogy a Potozky-szövegekről született kritikák gyakran dolgoznak a realizmus, a plasztikus ábrázolásmód fogalmaival, hol dícsérő, hol kételkedő vagy hibadetektáló előjellel. Ennek a sikeres vagy sikertelen realizmusnak a kritikákba rendszeresen bekerülő mágikus, abszurd jelzőkkel való kapcsolata már nyilván bonyolultabb kérdés, többek között a szerzőt ért hatásokra és kötetkompozíciós elképzelésekre vonatkozó észrevételeket is érint. Potozky mindenesetre, nem csoda, azt válaszolta Kovács kérdésére, hogy természetesen igyekszik kerülni a mesterkeltséget, és hozzátette, hogy irodalomelméleti olvasottsága nincs, nem bölcsész.

A következőkben Kovács Tompa Andreát hozva fel például arról érdeklődött, hogy mit gondol a szerző a pozitív végkifejletekről. Potozky igen röviden válaszolt, a (relatíve) pozitív végkifejletet bátor és tiszteletreméltó vállalásnak nevezte. Ezzel kapcsolatban érdemes lehet megemlíteni, hogy a témaválasztások, a végkifejletek, a mitizálások szintjén megjelenő drámaiságnak is vegyes a kritikai fogadtatása: Tarján Tamás például a lét súlyosabb szegmenseit pazarul feldolgozó írásoknak nevezi a Revizor portálon a Nappá lett lámpafény egyes szövegeit, míg Márton László – a bíztató kritikai végkicsengés mellett – az Élet és Irodalomban megjelent kritikájában a lágernovella krisztusi szálát már erőltetettnek látja.

A színházhoz való viszonyról is szó esett, ugyanis Potozky a pszichológiai és újságírói tanulmányok után most drámaírói képzésben vesz részt, azonban a kötetében szereplő egyik novella, melyben a színházi közeg konstitutív elemként érhető tetten, a szerző válasza szerint nem a színház iránti vonzalomból indult ki, hanem az általa egyik legnagyobbra tartott író, Cortázar egyik hasonló novellájából, amit ő is meg akart írni, másként.

Felmerült még az írás tematizálása, ami ebben a kötetben igen látványos szerephez jutott. A következő könyvben, mely egy regény lesz, ilyesmire nem számíthatunk, a szerző szerint a mostani kötetbe is csupán a Magvető presztizsétől benne feltámadt teljesítménykényszer miatt került bele: Potozky sorra dobálta el az ötleteket, kezdeményeket, mígnem azok annyian lettek, hogy felhívták magukra az írói figyelmet.

A felolvasás előtt és után a közönség soraiból a hagyományhoz, illetve a szakma elvárási horizontjához való viszonyra, ennek az önálló hang megteremtésében játszott szerepére, az erdélyi versus magyar szerzői debütálás különbségeire, és az erdélyi kiadótól a Magvetőhöz való "átpártolás" erdélyi fogadtatására  kérdeztek rá. Az első kérdésre az volt a szerző válasza, hogy viszonylagos olvasatlansága miatt a hagyomány nem kísérti olyan elviselhetetlen erővel, de a tétemelkedés hatását érzi magán, főleg a most készülő regény esetében. Az erdélyi kezdést illetően  Potozky úgy fogalmazott, hogy – bár nem szakavatott, és az irodalmat elsősorban tematikusan észleli – úgy véli, hogy Erdélyben könnyebb elindulnia egy fiatal szerzőnek: sok a díj, kevés a szerző, tulajdonképpen annyi, mint az olvasó, és nincsenek köztük ellentétek. A kiadókra vonatkozó kérdésre nem kaptunk választ; ugyanis a válasz bonyolult. Viszont Houellebecq és Borbélytól a Nincstelenek jó – az ő szövegeik gyakoroltak mélyebb hatást a szerzőre az utóbbi időben.

Az író iránt érdeklődők egyébként jól összeszedett anyagot találhatnak a szerző saját oldalán, emellett a Nappá lett lámpafény a közelmúlt eseményei közül magáénak tudhat egy Darvasi Ferenccel zajlott pesti kötetbemutatót és a JAK kritikai beszélgetéssorozatának, az Impulzusnak 28. estjét is.