Itt Kelenföld beszél. Szersén Gyula kristálytiszta magyar hangján. Mert Kelenföld modern és tiszta. Tiszta Buda. Semmi eklektika. Rangrejtett és (osztály)idegen. Kockaházain visszaverődik a fény. Kockás fény: errefelé így mondják. S innentől már nincs visszaút a Nagykörútra. Maximum a Szent Imre Kórházhoz. Ahol egyszer ki kell próbálnom a Kórházi Büfét – ha már évek óta a Kórházi Szemlének dolgozom. Már a neve is felizgat, úgy képzelem, ott az öngyújtók és az arcok is fehérek. Vakfehérek, mint Pilinszky papa. Persze néha befolyik valami piros.

De rossz ajtón nyitottam be, nem is tudom, hova. Egy étterembe, vagy mibe, ahol túl sok a pincér, ahová csapatostul járnak kemény arcú népek, Marlborót szívnak, de minden csuklón hamis az ékszer. Vártam, hogy kiszálljon Corrado Cattani, s rendet tegyen (Szersén Gyula hangján), de Corrado Cattani halott. Nekem sincs maradásom itt, felsétálok a Kosztolányi Dezső térhez. Konkrétan a Bukarest utcai Tengernagy vendéglőhöz, mely a méregdrága Tranzit Caféval szemben lapít.

Budai proletárok, szökött tengerészek pihenője ez. Ide nem piros-fehérben, hanem kék-fehérben illik jönni, nehezedni. Itt ez az egyenruha. (De mit csináljanak a zöld emberek, a postások?) S a színeknek nincsen vége, hiszen minden barna, a bárszékek, s a módszeresen kedves pincérnő is.

A budai munkásosztály itt szervezkedik. Bizony, bizony: a budai munkásosztály bárszékeken szervezkedik. Szidják a filozófusokat, marketing-igazgatókat, s egyéb csepűrágókat, léhűtőket. Négy lépcső vezet föl a négy bokszhoz. Tiszta, rendes hely. Néha álmos, néha szürreál. Butykosok, üvegek, üvegkészletek ragyognak a pult fölött. A nők meg alatta. „Nők a pult alatt” – indulhatna is a forgatás.

A WC az alagsorban: eltévedhetsz. Bejárhatod a lenti részt, a folyosókat, Buda tudatalattiját. Nem süt be a Hold. A tévében a szokásos foci: a férfias unalom percei. Ide nem jössz hosszú sállal, nem szívsz szipkából, mert félrehívnak, vagy kivezetnek az ajtó elé, és leverik rajtad a fényt. Ide kutyákkal járnak. A Móricz környéki fullasztó, malterarcúakkal teletömött farkaslyukakkal szemben azért itt van levegő; azért ez más. Gyönyörű, budai korhadás.

(Tengernagy, XI., Bukarest utca 9.)

Pollágh Péter