Szakcsi Lakatos Béla és Kathy Horváth Lajos előadása nyitotta meg az estet, majd a zongoraművész röviden vázolta az improvizáció történetét. Elmondta, hogy a 17. századtól egészen a 20. század közepéig a zene a rögtönzésre épült, aki abban a korban nem volt képes spontán módon előadni, azt nem is vették komolyan. A 20. században azonban az improvizáció tekintélye nagymértékben csökkent, ezt a fajta előadóművészetet komolytalannak ítélték meg és csak az utóbbi években kezdték el újra tisztelni azokat az alkotókat, akik képesek rögtönözni. Grecsó Zoltán, táncművész azt tapasztalja, hogy itthon az improvizáció még mindig egy degradáló kifejezés, viszont nyugaton már sokkal jobban tisztelik ezt a műfajt, hiszen felismerték, hogy ez a műfaj tulajdonképpen képes felszabadítani az elmét.

A résztvevők egyetértően kijelentették, hogy az improvizáció elengedhetetlen a művészetükhöz, azonban mindannyian a rögtönzésnek más és más aspektusát emelték ki. Gyémánt László, festőművész például arról beszélt, hogy nála mindig is összeforrt a festészet és a zene: alkotás közben dzsesszt hallgat és a vásznat az adott dallam alapján tölti meg. Kihangsúlyozta azt is, hogy festészete is egyfajta improvizáció, hiszen sohasem készít vázlatot, hanem hagyja, hogy a mű “befejezze önmagát". Grecsó Krisztián az írásban jelen levő rögtönzésről beszélt: szerinte, ha a karakterei eléggé árnyaltak és ő pontosan “érzi őket", akkor előfordul, hogy a szöveg meglódul és el kezd “önállóan" haladni. Szerinte az improvizáció egy új könyv elkezdésében is fellelhető, hiszen ilyenkor az író a nulláról indul és még nem tudja pontosan, hogy hová fog kilyukadni.

Dr. Máté Gábor orvos-író és Grecsó Zoltán is arról beszélt, hogy az improvizáció tulajdonképpen a pillanatban maradás művészete. Az orvos úgy gondolja, hogy az improvizáció egy olyan feladat, amit az egész életünkre alkalmazni kellene, mivel csak úgy tudjuk megőrizni egészségünket, ha maximálisan jelen tudunk lenni és fel tudunk szabadulni a múlt traumái, görcsei, sablonjai alól. Kathy Horváth Lajos ehhez kapcsolódóan elmondta azt is, hogy az improvizációban az önmegvalósítás a legfontosabb, hiszen nem elég, ha folyamatosan a múlt nagy műveit interpretáljuk újra, szükség van az újításra, amihez elengedhetetlen a rögtönzés.

De vajon mindez tanítható? Erről már igen különbözőképpen vélekedtek az egyes művészeti ágak képviselői. Szakcsi szerint ha 15-16 éves koráig az ember nem kezd el improvizálni a zenében, akkor később már nem fog tudni, mivel a mai oktatási rendszer nem hagy teret a rögtönzésnek. Grecsó Krisztián is úgy látja, hogy a középiskolákban igen kevés hely jut az improvizációnak, pedig szerinte nagyon fontos lenne a kreatív írás keretében tanítani a költőket, mert így nemcsak a gyerekek személyisége fejlődik, hanem az irodalmat is közelebbinek éreznék magukhoz, hiszen érdekeltek lennének benne. Szerinte ezt a képességet mindenkiben fejleszteni kellene, hiszen az improvizációval önfeledtté válhatnak az emberek és közelebb kerülhetnek egymáshoz. Grecsó Zoltán is egyetértett azzal, hogy a rögtönzés repetícióval és kompozícióval tanítható, Kathy Horváth szerint azonban szükség van a készségre ahhoz, hogy ezt tanítani, fejleszteni lehessen.

A beszélgetésen előkerült a szakmai tudás és az improvizáció kapcsolata is. Gyémánt László kihangsúlyozta, hogy az imrpvizációhoz nem elég a tehetség, a készség, hiszen egy biztos háttértudással kell rendelkeznie az illetőnek ahhoz, hogy spontán lehessen. Szakcsi ezt a tudást hangszerbiztonságnak nevezte, ami szerinte ahhoz szükséges, hogy művész kikerüljön a biztos támasz alól és szabadjára engedhesse művészetét. Máté még hozzátette, hogy a hibának is nagyon fontos szerepe van az improvizációban, mert ha nem vétünk, akkor nem jöhet létre az a csoda sem, amit a tudatalatti hoz felszínre.

Az esten ezt a csodát még több alkalommal illusztrálták a meghívott vendéget: elsőként Grecsó Zoltán rögtönzött Szakcsi és Kathy Horváth játékára, majd a zenészek improvizáltak arra a videóra, amin Gyémántot láthattuk alkotás közben.

Az improvizációk estje a New York Művész Páholyban, 2013. 09.16., New York Kávéház

Fotó: Bach Máté