Negyedik nap – emlékeim szerint a harmadik volt a hisztipont, most nem, de megtapasztalom, hogy akkor is el lehet fáradni, ha nem kell szervezni. Mégis összeszedem minden erőmet, hogy legalább a líra szemináriumra be tudjak nézni. Mire leülök a fűbe Kerber Balázs mellé, Kemény István éppen a hiéna röhögésével kapcsolatban igazítja ki az egyik hallgatót.

Ebédnél elválaszthatatlan kollégám, Bach Máté pózoltat. Nehezen jutok így borsóleveshez, mert azt a kezemet próbálja beállítani, amelyikkel eszem. "De te nyugodtan ebédelj közben!" – mondja. Tűrök és mosolygok, elvégre azt is kiálltam, amikor egy traktorra kellett másznom és pózolnom a jeges márciusi szélben – de ez már egy másik mese lenne.

Urfi Péter kultúrpolitikáról faggatja L. Simon Lászlót, Bozóki Andrást és Zentai Péter Lászlót. L. Simon elsősorban a kultúrafinanszírozással kapcsolatos változásokról beszél – a kulturális jutalék nyereményadóra való cserélését a floppy és a pendrive közötti különbséghez hasonlítja. Zentai Péter László szerint a kultúrafinanszírozásnak a GDP-vel kellene arányosnak lennie, de L. Simon szerint akkor még ennyit sem lehetne a kultúrára költeni.

Erre muszáj egy kicsit cukrászdázni. Tolvaj Zolit hívom, mert hiányoznak a sziporkái, meg a humora, de nem jön – egy napot adott magának erre, két napja pedig gőzerővel fordítja az észteket. Azért akadnak emberek, és elhangzik egy olyan mondat, ami sosem jutott volna eszembe, hogy lehetséges: "Sörözzél az én sörömből, amíg elmegyek sörért!"

Fehér Renátó és Haraszti Miklós

Este Menyhért Anna, Szegő János, Fehér Renátó és Haraszti Miklós a nyolcvanas évekre emlékeznek vissza, de amikor meghallom a "finanszírozás" szót, remegni kezdek, úgyhogy kimegyek a teraszra L. Varga Péterhez, aki a beszélgetés előtt könyörgött, hogy őt is írjam bele a cikkbe, mégpedig azért, mert jó fej. Ezt nem kétlem, úgyhogy ezáltal eleget is tettem neki. Ettől egyébként még frusztráltabb leszek, mert sok táborlakóval találkoztam, aki nagyon jó fej, és nem akarok ellenségeket szerezni – de rengetegen jöttek idén, nem győzöm kapkodni a fejem.

A JAK-füzetesek felolvasására mindenképpen be akarok menni. Sopotnik Zoltán nincs itt, úgyhogy Orcsik Rolandnak egyedül kell faggatnia a négy fellépőt: Fenyvesi Orsolyát, Szil Ágnest, Farkas Arnold Leventét és Pál Sándor Attilát, de előbb kifejezi határtalan örömét Vendel bácsi jelenléte miatt, mert hát igen, ő idén is velünk van, mint embléma. Fenyvesi Orsit kérdezi, milyen állat lenne, és kisebb vita keveredik abból, hogy a farkas az állatkertben (Orsi) hogyan viszonyul Rilke párducához, majd Orcsik feltesz egy csillogó cicaálarcot, és Sopotnik Zoltánként mutatkozik be. Ami pedig az asztrológiát illeti, egyrészt Fenyvesi Orsolya ugyan olvasta Kemény István sci-fit tematizáló első kötetét és Juhász Ferenc világegyetem-tematikájú verseit, de nem ezeket jelöli meg fő hatásként, amikor Orcsik erről kérdezi. Másrészt Damien Bonneau tölt több időt a Szaturnusszal, mint Fenyvesi Orsolya – én már azt hittem, azt fogja mondani, hogy Damien több időt tölt a Szaturnusszal, mint vele.

Szil Ágnesnek is bizonyítania kell, hogy férjezett, és minden rendben van, szóval semmiképpen se olvassuk referenciálisan a szövegeket, még ha azt is vallja, hogy ami használódik, az kopik. És furcsának tűnhet, de rövidprózát, ami akár három frappáns mondatból is állhat, nehezebb írni, mint novellát, amivel több a pepecselés. És ha választhatna, nem "nőíró" szeretne lenni, hanem "prózaíró" – feldobog a szívem, mert ahogy máskor erről már nyilatkoztam, vagyunk páran, akik eléggé kényelmetlenül érzik magukat a genderünkbe szegregálás lehetőségétől.

Ami pedig Farkas Arnold Leventét illeti, neki "az a szerény törekvése van, hogy újraírja a Bibliát", mondja Orcsik. A felolvasott szövege meg a "Töprengés a szexről" volt – próbálom az eredendő bűnhöz kapcsolni, ha már Biblia.

Pál Sándor Attila prózái következnek ezután, majd Gyáni Levente (Karabély zenekar) éneke és gitárjátéka, és a csütörtöki diszkótól igencsak elütő Kispál és a borz számai az éjjeli tánchoz, amelynek során L. Varga Péter, aki amúgy nagyon jó fej, másodjára gyanúsít meg a hasam mérete miatt, pedig csak egyszerű pluszkilókról van szó – nem mintha baj lenne ezzel, a női sörhas a feminista protestálás tahó variációja is lehetne –, de ezzel zárom is soraimat, mert ha ilyenek járnak a fejemben, akkor valószínűleg nagyon fáradt lehetek.

 

Fotó: Szőcs Petra