színház
2013. 09. 02.
Magasművészet a legkisebbeknek
A minőségi csecsemőszínházért
A csecsemőszínház különleges műfaj célközönségéből fakadóan. Egy olyan korosztályt próbál megszólítani, akik egész máshogy szerzik be és dolgozzák fel ismereteiket a világról, mint a felnőttek, vagy akár a nagyobb gyerekek. Így máshogyan kell fogalmazni, más kapcsolatot kell velük kialakítani. Nézzünk egy-két alapvető kérdést a témával kapcsolatban, melynek taglalását egy nemsokára megjelenő interjúban folytatjuk.
A különleges közönség miatt, nagy elhivatottságra, nyitottságra, kíváncsiságra, elszántságra és kitartásra van szükség azon művészek részéről, akik a csecsemőszínház műfajában szeretnének alkotni. A gyerekekkel létrejövő különleges kapcsolat, a szülőktől és nevelőktől érkező visszajelzések kárpótolni tudják az alkotókat.
Ezek az előadások általában két részből állnak. Egy körülbelül húszperces előadásból és azt követően egy hasonló hosszúságú foglalkozásból, ami segíti a feldolgozást. Utóbbi ugyanolyan fontos, egyenrangú része a produkciónak, mint az első.
Fontos, hogy aki babaelőadást akar létrehozni, felkészült legyen közönségére, megfelelő tapasztalattal és szakmai háttérrel rendelkezzen, ne legyen rest kipróbálni, tesztelni ötleteit, ne ijedjen meg a kudarcoktól. De nagy tévedés egyedül pedagógiai szempontokat figyelembe venni az alkotási folyamatban. Az előadások létrehozásakor tudatosítani kell, mi az, amit ez a korosztály képes befogadni, mi az, ami hat rájuk, mi az, ami leköti őket, hisz ennek vannak esztétikai következményei is. De egyben lehetőség a művészek számára új formákat találni, kipróbálni magukat egy olyan területen, ahol a színpadi hatások egyenrangúak, ahol az érzelmekre nem csak a szöveg vagy a történet által hatnak, ahol fel kell készülni az azonnali reakciókra, ahol valóban jelen kell lenni, különben elveszítik a nézőket.
A színészek, táncosok közvetlen közelségben adnak elő, a foglalkozások során pedig közvetlen viszonyba lépnek a gyerekekkel. Az interakció itt tehát nem csak egy-egy pillanatra korlátozódik. A gyerekek folyamatosan reagálnak, együtt élnek az előadással. Felállnak, kiabálnak, utánozzák a mozdulatokat, bemennek az előadói térbe. Kölcsönösen inspiráló kapcsolat ez a művész és a nézők között.
A csecsemő-előadásokat követő játék alatt, az alkotók bevonják a pici gyerekeket, akik szüleikkel beléphetnek a térbe, megérinthetik a játékokat, kipróbálhatják az eszközöket, kommunikálhatnak az előadókkal. Megszűnik a távolság, megszűnik a játszó-néző viszony, a kreatív együttlét, a közös megismerés a cél. Miközben a közös játék hat érzékenységükre és kreativitásukra, kipróbálhatják bátorságukat, és bevezethetik édesanyjukat vagy a pedagógust egy másfajta megismerés élményébe. Nem csak a baba szerez új ismereteket a világról és társairól, hanem a nevelő, a szülő is új helyzetben, új dolgokat tanulhat meg kisgyerekéről és annak viselkedési formáiról, képességeiről.
A külföldi csecsemőszínházi alkotók, akikkel volt szerencsém találkozni, olyan szakemberek, akik végtelenül inspirálóan hatottak rám. Agnès Desfosses, az ACTA (Assosiation pour la Création Théatrale et Audiovisuelle - kb. Színházi és Audiovizuális Alkotásért Egyesület) vezetője személyiségével, munkájával beszippantotta Carlos Laredo, rendezőt, és Ingrid Wolff, programszervezőt, a minőségi csecsemőszínház világába. Azt, hogy Agnès elkötelezettsége milyen nagy hatással lehet az emberre, saját bőrömön tapasztalhattam meg 2012 tavaszán, amikor néhány nap erejéig részese lehettem az ötödik fesztiválprogramnak. Kedvessége, nyitottsága, a belőle áradó hivatástudat lenyűgözött. Az Agnès Desfosses-szal folytatott beszélgetésem, melyet hamarosan olvashatnak, számtalan kérdést vetett fel bennem. Ezt az élményt szeretném átadni, hogy ő hitelesítse gondolataival és munkájával mindazt, ami miatt ezzel a műfajjal fontos és érdemes lenne komolyan foglalkozni - Magyarországon is.
Fotók:
Lead: Ha Dede, Kabóca Bábszínház, Veszprém és a Theater de Spiegel közös produkciója
Rendező: Karel Van Ransbeeck
Zene: Kiss Erzsi
Főszöveg:
TI-TI-TÁ, Mesebolt Bábszínház, Szombathely
Rendező: H. Nagy Katalin
Alkotótársa: Rumi László
Ezek az előadások általában két részből állnak. Egy körülbelül húszperces előadásból és azt követően egy hasonló hosszúságú foglalkozásból, ami segíti a feldolgozást. Utóbbi ugyanolyan fontos, egyenrangú része a produkciónak, mint az első.
Fontos, hogy aki babaelőadást akar létrehozni, felkészült legyen közönségére, megfelelő tapasztalattal és szakmai háttérrel rendelkezzen, ne legyen rest kipróbálni, tesztelni ötleteit, ne ijedjen meg a kudarcoktól. De nagy tévedés egyedül pedagógiai szempontokat figyelembe venni az alkotási folyamatban. Az előadások létrehozásakor tudatosítani kell, mi az, amit ez a korosztály képes befogadni, mi az, ami hat rájuk, mi az, ami leköti őket, hisz ennek vannak esztétikai következményei is. De egyben lehetőség a művészek számára új formákat találni, kipróbálni magukat egy olyan területen, ahol a színpadi hatások egyenrangúak, ahol az érzelmekre nem csak a szöveg vagy a történet által hatnak, ahol fel kell készülni az azonnali reakciókra, ahol valóban jelen kell lenni, különben elveszítik a nézőket.
A színészek, táncosok közvetlen közelségben adnak elő, a foglalkozások során pedig közvetlen viszonyba lépnek a gyerekekkel. Az interakció itt tehát nem csak egy-egy pillanatra korlátozódik. A gyerekek folyamatosan reagálnak, együtt élnek az előadással. Felállnak, kiabálnak, utánozzák a mozdulatokat, bemennek az előadói térbe. Kölcsönösen inspiráló kapcsolat ez a művész és a nézők között.
A csecsemő-előadásokat követő játék alatt, az alkotók bevonják a pici gyerekeket, akik szüleikkel beléphetnek a térbe, megérinthetik a játékokat, kipróbálhatják az eszközöket, kommunikálhatnak az előadókkal. Megszűnik a távolság, megszűnik a játszó-néző viszony, a kreatív együttlét, a közös megismerés a cél. Miközben a közös játék hat érzékenységükre és kreativitásukra, kipróbálhatják bátorságukat, és bevezethetik édesanyjukat vagy a pedagógust egy másfajta megismerés élményébe. Nem csak a baba szerez új ismereteket a világról és társairól, hanem a nevelő, a szülő is új helyzetben, új dolgokat tanulhat meg kisgyerekéről és annak viselkedési formáiról, képességeiről.
A külföldi csecsemőszínházi alkotók, akikkel volt szerencsém találkozni, olyan szakemberek, akik végtelenül inspirálóan hatottak rám. Agnès Desfosses, az ACTA (Assosiation pour la Création Théatrale et Audiovisuelle - kb. Színházi és Audiovizuális Alkotásért Egyesület) vezetője személyiségével, munkájával beszippantotta Carlos Laredo, rendezőt, és Ingrid Wolff, programszervezőt, a minőségi csecsemőszínház világába. Azt, hogy Agnès elkötelezettsége milyen nagy hatással lehet az emberre, saját bőrömön tapasztalhattam meg 2012 tavaszán, amikor néhány nap erejéig részese lehettem az ötödik fesztiválprogramnak. Kedvessége, nyitottsága, a belőle áradó hivatástudat lenyűgözött. Az Agnès Desfosses-szal folytatott beszélgetésem, melyet hamarosan olvashatnak, számtalan kérdést vetett fel bennem. Ezt az élményt szeretném átadni, hogy ő hitelesítse gondolataival és munkájával mindazt, ami miatt ezzel a műfajjal fontos és érdemes lenne komolyan foglalkozni - Magyarországon is.
Fotók:
Lead: Ha Dede, Kabóca Bábszínház, Veszprém és a Theater de Spiegel közös produkciója
Rendező: Karel Van Ransbeeck
Zene: Kiss Erzsi
Főszöveg:
TI-TI-TÁ, Mesebolt Bábszínház, Szombathely
Rendező: H. Nagy Katalin
Alkotótársa: Rumi László
Kapcsolódó cikkek
Szerzők
-- khaled-abdo szaida --
További írások a rovatból
színház
Interjú Pálffy Tibor színésszel külső-belső tényezőkről, színházi igazságról, és szerepről
színház
avagy A spacio-temporalitás liminalitásának reprezentációja David Greig Prudenciájának Kovács D. Dániel által teremtett színpadi víziójában...
Más művészeti ágakról
irodalom
Tudósítás a "Szaporodnak a jelek" című Esterházy-konferencia első napjáról
