A Marosvásárhelyen született fiatal író, Székely Csaba Bányavidék-trilógiájának mindhárom része (Bányavirág, Bányavakság, Bányavíz) egymástól különválasztva, önállóan is megállja a helyét, mivel a történetek csak lazán kapcsolódnak egymáshoz. Szentendrén ezúttal a Bányavíz című darabot mutatták be, és bár felolvasószínházat láthattunk, úgy elevenedett meg előttünk a cselekmény a színészek profizmusának köszönhetően, mintha ott sem lettek volna a papírok a kezükben, szinte fel sem tűnt, hogy felolvassák, és nem eljátsszák a művet.

Ahogy Székely Csaba többi drámája, a Bányavíz is egy erdélyi magyar faluban játszódik. Az összes szereplő neve "I" betűvel kezdődik, a kívülállót leszámítva. A kívülálló ebben a történetben Márton (Kovács Lehel), a templom fiatal, huszonéves gondnoka, aki nincs kibékülve helyzetével, szeretne kitörni a szürkeségből, a falu nyomasztóan zárkózott világából, és esetleg szobrászként vagy költőként szerencsét próbálni.

 

Nevelőapja Ignác (Kaszás Gergő), a falu plébánosa, aki befogadja a háza leégése miatt fedél nélkül maradó tanítót, Istvánt (Tóth József) és annak lányát, Imolát (Mórocz Adrienn). Mind a pap, mind a tanító személye visszahúzó erő, a fiatal generáció boldogulását nemcsak hogy nem segíti, sokkal inkább gátolja. Jellegzetes figurája ennek a világnak Irén (Bozó Andrea), a pap jó szándékú, de feledékeny házvezetőnője is.

A darab egyáltalán nem fest kedvező képet sem a vallásról, sem a magyar összetartásról, sem pedig a székely falvak idealizált világáról. A vallás a valódi hit helyett leginkább külsőségekben, illetve a más vallásúak gyűlöletében nyilvánul meg (katolikus-református ellentét), az összetartás helyett pedig a széthúzás jellemző. A tanító, de leginkább a történet középpontjában álló pap egyszerre szigorú és konzervatív, illetve fásult és züllött.

A jó példát tehát egyáltalán nem mutató Ignác atya nem nézi jó szemmel Márton művészi szárnypróbálgatásait, aki viszont nehezményezi, hogy álmai megvalósítása helyett itt kell dolgoznia gondnokként, "galambszart vakargatva a templompárkányról", ahogy mondják a darabban is. Miközben próbál kétségbeesetten kitörni ebből a kilátástalanságból, szomorú, olykor tragikus titkokra derül fény.

A darab tökéletesen megfelel a tragikomédiák és a szórakoztatva nevelés kritériumainak. Szórakoztató a darab, egyrészt humora, másrészt ízes nyelvezete miatt. Elvégre a bizget vagy a csihánynyelvű kifejezéseket ritkán használjuk. A téma pedig nagyon is aktuális, mert a bánya bezárása miatt a megélhetési forrását elvesztő, hanyatlásnak induló erdélyi falu akár a hasonló sorsú magyarországi települések tükörképe lehet.

Ahogy az előadás után az alkotókkal folytatott beszélgetésben Kovács Lehel megjegyezte, felfedezhető a rokonság Martin McDonagh világával, és valóban, az ír drámaírónál hasonlóan értékvesztett kisközösség jelenik meg. Sőt ha belegondolunk, a falu életében végbemenő folyamatok ugyanúgy lejátszódhatnak országos szinten is, elég csak a munkalehetőségek beszűkülésére, a válságra és a züllésre, a fiatalok menekülési vágyára gondolni...

A Bányavíz tehát súlyos társadalomkritikája és néhol trágár nyelvezete ellenére sem a hit vagy a magyarság gyalázását tekinti feladatának, egyszerűen csak létező és univerzális problémákra világít rá. A generációs ellentéteken és a hanyatló vidékek értékvesztésén túl feszegeti például az egyházi pedofília kérdését is, amely nem feltétlenül tabu, de mindenképpen kibeszélést igénylő téma.

Bár a darab humora miatt valóban lehet és kell is nevetni szinte végig, mégis vannak pillanatok, amikor lefagy az arcunkról a mosoly - ennek ellenére voltak, akik még ezekben a pillanatokban is nevettek, s bizony ez egyes nézőket, köztük engem is, kissé zavart. Persze nem vagyunk egyformák. Egy ponton túl pedig a humor megmarad, de a komolyság mintha eltűnne, a feszültség pedig nem termelődne újra. A zárójelenet javít ezen a kis megtorpanáson, amely így szerencsére nem tudja elrontani az előadást. Összetett a mondanivaló, élvezetes a felolvasás, van mit hazavinni és mélyen elraktározni.


Székely Csaba: Bányavíz
fuldoklás egy részben

Felolvasószínház

Ignác, katolikus pap : Kaszás Gergő
Márton, a pap nevelt fia: Kovács Lehel
István, tanító: Tóth József
Imola, a tanító lánya: Mórocz Adrienn
Irén, a pap házvezetőnője: Bozó Andrea

Dramaturg: Lőkös Ildikó
Rendező: Csizmadia Tibor

2013. augusztus 22.
Dunaparti Művelődési Ház, Szentendre

Fotó: Paraszkay György