Szerencsére vagyunk jónéhányan, akik nem aggódunk túlzottan a tűzijáték esetleges elmaradása miatt, és az augusztus 20-i állami ünnepen a Vagány Históriák sorozat keretében megrendezett Költők és szlemmerek című összművészeti estet választjuk. A helyszín a Klauzál téri Pepita Ofélia Bár, az est háziasszonya Nagy Márta, aki joggal teszi fel a kérdést a beszélgetés elején, hogy tulajdonképpen mi is az a slam poetry, mert a műfaj térhódítása ellenére ez sokaknak még ma sem teljesen világos.

A nem éppen lexikonba illő definíciót Csider István Zoltán adja meg, a költészet, a rap és a színház közé belőve a műfajt. Egy slam poetry-est verseny is egyben, bárki nevezhet, és mindenkinek három perc áll a rendelkezésére, hogy bizonyítson. Nyitott, demokratikus műfaj, még a zsűri összetétele is esetleges. Gábor Tamás Indiana történeti áttekintést is ad mindehhez, megtudjuk, hogy a nyolcvanas évek Amerikájában egy hősszerelmes ifjú búfelejtés céljából egy olyan kocsmába tért be, ahol éppen szabadmikrofonos esetet tartottak, itt aztán előadta költeményét, amivel zajos sikert aratott.

Így született tehát a slam poetry, amely hazánkban persze csak több évtizedes csúszással vetette meg a lábát. A szövegek tárgya a szerelmi bánaton kívül lehet akármi más, jellemző például a sok a közéleti, politikai téma. A "hagyományos" költészet és slam poetry hívei között élénk vita alakul ki, a beszélgetés egyik legaktívabb résztvevője pedig az a Závada Péter, aki nem a meghívott vendégek asztalánál, hanem a közönség soraiban foglal helyet.

Ahogy Indiana nyíltan fogalmaz, ő arról ír, ami felbassza, és nem csak arról, ami szimplán zavarja. Elmondja még, hogy nem tartja magát költőnek, és már csak a sok aktualitás miatt sem érzi időtállónak saját szövegeit, amelyek az örökkévalóság helyett inkább a pillanatnak szólnak. Leírva nem, kizárólag előadva működnek. Győrfi Kata szintén a pillanatnak ír, a szövegeit nem is küldi el folyóiratok szerkesztőségeinek, inkább megtartja és betanulja, hogy közönsége előtt papír nélkül tudja előadni őket. 

A vita leginkább a siker és a népszerűség körül forog. Mint kiderül, a kortárs költőket nem feltétlenül a lazább, nyitottabb slam műfaj gyors sikere zavarja, hanem az a jelenség, amikor a közérthetőbb szövegekre épülő slam poetry veszi át a szépirodalom helyét. Átmenetek és átfedések persze vannak, természetesen egy költő is lehet jó előadó, illetve egy slam-szöveget is lehet szépirodalmi igényességgel megírni. Az átjárhatóságra példa Borsik Miklós személye, aki a költészet területéről érkezve vett részt slam poetry esteken.

A slam poetry egy lehetőség. Indiana elmondja, hogy bár szlemmer bárkiből lehet, a rosszak ugyanúgy kikopnak, mint ahogy az irodalmi folyóiratok sem közlik tehetségtelen költők verseit. Csider István Zoltán pozitívumként emeli ki, hogy a slam poetry esteken jóval több, illetve szélesebb rétegekből jövő hallgató ismerkedhet a költészettel, míg a hagyományos felolvasóeseteken alig lézengenek néhányan, köszönhetően a költők gyakran csapnivaló előadásmódjának, illetve a versek nehezebb értelmezhetőségének.

Mint költő, Bajtai András nem sorolja magát a motyogva felolvasók közé, a slam-versenyekre jellemző nagyobb hallgatóságtól azonban idegenkedik. Bár örül a slam poetry elterjedésének, számára a klasszikus értelemben vett vers még mindig összetettebb élményt nyújt. Toroczkay András költő radikálisabb véleményt fogalmaz meg: egyáltalán nincs kibékülve azzal, hogy az irodalom a szlemmereknek köszönhetően menő lett, sőt személyes problémája is van ezzel a menőséggel.

Derültséget okoz, amikor a felek a film és zene világából hoznak példákat. Indiana szerint a költészet és a slam poetry legalább annyira összehasonlíthatatlanok, mint David Attenborough és Bruce Willis természet- és akciófilmjei. Előkerül Toroczkay András kedvenc zenekara, a Pearl Jam, amely éppen népszerűsége csúcsán állt le a klipek gyártásával, és előkerül Lady Gaga is, akiért sokan rajonganak ugyan, de ha egy művész értéket próbál teremteni, nem feltétlenül irigyel tőle egy hasonló rajongótábort. Az irodalomnál maradva szóba jön még, hogy Petőfi is szlemmer volt, a Nemzeti dal például egy adott politikai helyzetre reagált, és tartalmán túl fontos volt előadásmódja is.

A vita sok kérdése marad nyitva, a Költők szeretteikkel című műsorszám viszont bizonyítja, hogy van létjogosultsága a költészet és más művészeti ágak házasságának. Fekete Réka és Horváth Kristóf (alias Színész Bob) ugyanis profi módon olvassák fel kortárs költők szerzeményeit, miközben Bach Máténak az idézett költők családi pillanatait megörökítő fotóit látjuk a kivetítőn, illetve Kardos Dániel, Szalai Péter és Szalkay Dávid zenei aláfestését halljuk. A színészi játék, a vizuális élmény és a zene sok pluszt ad a versekhez, ami persze nem jelenti azt, hogy önállóan ne működnének. Az estet záró Dep’art zenekar koncertjén viszont elhangzik néhány olyan pofonegyszerű dalszöveg, amelyet nem minden irodalmi folyóirat közölne szívesen, slam poetry versenyeken viszont akár még a győzelemre is eséllyel indulnának.

Fotó: Bach Máté