Vaughn szuperhős szatírába öltöztetett, jó adag goore-ral megöntözött comming of age története percről percre rugaszkodott el mind egyre jobban a realitás talajától, hogy a fináléban tisztelettel adózzon annak a zsánernek, amit lényegében kifiguráz – ügyesen egyensúlyozott a paródia és a realitás között, legyen szó képregényhősökről, a youtube-generációról vagy a sztárhajhászásról és a médiáról. Olyan hibátlanul végigvitt koncepciót követett, amihez egyszerűen teljesen fölösleges folytatást készíteni, mert megismételhetetlen.
A második résznek pedig nincs is semmilyen tudatosan végigvezetett struktúrája, csak egymásra pakolt működőképes, kevésbé működőképes és teljességgel működésképtelen jelenetei, de ezek közül is egyedül csak a gimis tini-komédiák elé görbe tükröt állító Hit-Girl-ös történetszál bír olyan pimasz kritikai éleslátással, mint amilyennel az első rész. A szőke plázacicák gonoszkodásai azonban nem képzik szerves részét a cselekménynek, a fő történetkeretbe egyáltalán nem illeszkednek – mintha két, egymással párhuzamosan futó filmet látnánk, csak az egyiknek vége szakad félúton.

Ez annak tudható be, hogy a film ezúttal két nézőpontból meséli az eseményeket, és Kick-Ass mellett Hit-Girl is főszereplővé lép elő - a film is össze-vissza válogat az immár negyedik mini-sorozatát élő Kick-Ass képregények, és a spin-offként funkcionáló Hit-Girl mini között. Ettől azonban még lehetne jó a film, de már a narrálás esetlenségén is látszik, hogy lényegében az alkotók sem tudják, mit akarnak. Kick-Ass narrációja remekül működött az első filmben, de itt nem csak, hogy fölösleges (hisz ezúttal már egyáltalán nem főszereplő), hanem semmitmondó is. És ez csak a jéghegy csúcsa.
Az a helyzet a Kick-Ass 2-vel, hogy semmi következetlenség nem szorult bele. Egyrészt tele van olyan karakterekkel, akik kizárólag azért kerültek bele a forgatókönyvbe, hogy egy-egy ponton előre lendítsék a cselekményt, ezen kívül azonban semmi jelentőségük, az egy dimenziós figuráknál is kevesebbek, mert még valamire való karizmájuk sincsen. Az első rész egyik tán legzseniálisabb szereplője a Nickolas Cage által alakított Big Daddy volt, nem csak jól hozta a pszichopata Batman-paródiát, de a halála is fontos mozzanatát képezte a filmnek. A Kick-Ass 2-ben megvan ugyanez a karakter, csak most Jim Carrey alakítja, és semmi jelentősége sincs azon kívül, hogy a gonoszok rajta demonstrálják gonoszságukat.

Másrészt a Kick-Ass 2-nek szatíra létére vannak pillanatai (ráadásul nem is kevés), amikor teljesen komolyan veszi magát. Például többször is elhangzik, hogy "ez nem egy képregény, ez itt a való világ", vagy hogy "a tetteidnek következménye van", és ez már nem fér bele ebbe a műfajba. Mindeközben a mozi semmilyen módon nem reflektál a saját sablonjaira (pl.: szerelmes összeborulás a végén, áruló karakter, stb.). Chloë Grace Moretz persze menti a menthetőt, és talán nem is véletlen, hogy pont az ő "barbie szocializálós" részei működnek a legjobban, ha már a fő történet egy megfáradt, gyenge és sajnos még utánérzésnek sem nevezhető katyvasz lett – pár jobb pillanattal.
Kick-Ass 2, 2013
Rendezte: Jeff Wadlow
Forgatókönyv: Mark Millar képregénye alapján, Jeff Wadloff
Szereplők: Aaron Taylor-Johnson, Jim Carrey, Chloe Grace Moretz, Christopher Mintz-Plasse, Clark Duke
Forgalmazza az UIP-Duna film
Korhatár: 16
Bemutató: 2013 augusztus 22.