Egy augusztusi délelőttön Majoros Ági Bábszínháza mutatkozik be Az aranyhajú királylány című mesével, melyet a névadó, Majoros Ági játszik. A Dunaparti Művelődési Ház (DMH) udvara még a nagy meleg ellenére is tökéletes helyszín, a színpadon egy ósdi, sokfiókos nagymama-kredencre emlékeztető paraván áll, amelynek ajtajai mögül a mese szereplői tűnnek fel. A párszereplős tündérmese középpontjában a kopasz királylány, Szironka áll, aki az egykori boszorkányátok miatt jutott erre a sorsra. Mostohaanyja mohósága miatt hiába most az ellenszer, minden a visszájára fordul, annyi aranyhaj termelődik percről percre, hogy azzal nem tud mit kezdeni a palota.

Mindeközben Timót, Szironka titkos, netes hódolója – nem tudván, hogy szíve hölgye kopasz – útnak indul, hogy találkozzon virtuális választottjával. Csak útközben derül ki számára az átok, s az aranyhaj kusza története. Így elindul, hogy legyőzze a gonosz boszorkát, s vele együtt örökre megsemmisítse az átkot is, hogy eljöjjön végre a happy end.

A történet a klasszikus varázsmese szerkezetét követi nyelvileg megspékelve napjaink gyerekek számára is ismerős szlengjével. Bonyodalmakból azonban túlzottan sok lesz, nehéz elhinni, hogy ezek a kisebbek számára követhetők. Ez érződik is, egyre több a sóhaj és a hangoskodás, sajnos a végére el is fárad a történet, a lezárást pedig olyan gyorsan lekeverik, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Sehol nem találunk sajnos utalást arra, hogy az előadások milyen korosztálynak szólnak, és ebben még a műsorfüzet sincs mindig segítségünkre.

Szerencsére azonban Mátravölgyi Ákos bábjai és díszletei igazán kedvesek, bár Szironka az aranyhajjal elég ijesztő. Közkedvelt szereplővé válik az e-mail címek kukaca, aki világokat átszelve jut el Timóttól Szironkához és vissza. Majoros Ági egyszerre játssza az összes szereplőt és a narrátort is, szépen igazodik a különböző mesei karakterekhez.

Egy héttel később egy teljesen más műfaj mutatkozik be, sokkal nagyobb sikerrel, ezúttal is bizonyítva, mennyire nyitottak a gyerekek a színház interaktívabb formáira. Dvorák Gábor és Patka Heléna pantomimszínháza az alapokkal ismertet meg: az előadás legelején fölteszik, és megválaszolják a kérdést, mit is jelent a pantomim valójában, és miért a feltűnő fehér festék az arcon, miért a száj, a szem és a szemöldök természetellenes megerősítése. Hamar ráéreznek a gesztusok, a mimika, a test metanyelvére a gyerekek is, örömmel játszanak, ismernek fel és alakítanak "szerepeket" a színpadon. A mindössze néhány kellékkel dolgozó előadás kisebb egységekből áll, és mindegyik történetben ott van egy kis átverés, egy kis bosszúságkeltés, némi csíny és lelemény.

Olyan pedig ezúttal sincs, hogy egyetlen gyerek se volna kapható az együttjátszásra, amitől mindjárt megjön a többiek kedve is: kifejezetten ötletes és tanulságos történeteken érünk végig az előadás egészén.

Az egyetlen problémát a szabadtér okozza: a szervezők nem számolnak a nyári meleggel, de egyik szülő sem választja szívesen a tűző napot, így a nézőteret átalakítva az árnyékba költöznek. Így persze minden változik, máshová játszanak a színészek, az utolsó pillanatban átrendezve a teljes hátteret, amitől az többször is leomlik, néhol mégiscsak zavart okozva az előadásban.

Mindezektől függetlenül a Játsszunk pantomimet! telitalálat. Több korosztályt is könnyen leköt, miközben reflektál az addig – életkortól függően – a gyerekek észre nem vett alaptudására: a másik megértése sokféle nyelv segítségével történhet, hiszen mindenféle tudatosság nélkül is különféle nyelveken fogalmazunk és értelmezünk. A Dvorák&Patka Színház darabja kellő érzékenységgel, éppen elegendő "tolakodással" hívja játékba a kicsiket és nagyobbakat egyaránt.

Külön öröm ez a 2012-re frissen felújított MűvészetMalom udvarán Szentendre gyönyörű belvárosában, ami a turisták hada ellenére is meg tudja őrizni báját és nyugalmát. Az összművészeti hangulatban felújított kulturális tér remekül illeszkedik ehhez a darabhoz. A 2013-as Gyermekteátrum előadásai minden szempontból jó választásnak bizonyulnak úgy, hogy minden értelemben elérhetőek: a jegyeket nem kell hetekkel előre lefoglalni, a helyszíneken 1000 forintos áron megvásárolhatók, miközben családi kedvezményt is adnak a szervezők. Összességében mindaz, ami a programok szintjén Szentendrén vár minket, egészen lenyűgöző. Talán egyszer itt lesz Európa Kulturális Fővárosa. Vagy máris az egyik lenne közülük?

Szabó Attila: Az aranyhajú királylány
Majoros Ági Bábszínháza

Báb- és díszlettervező: Mátravölgyi Ákos

Zeneszerző: Nagy Szabolcs

Rendező: Bartal Kiss Rita

Játssza: Majoros Ági

2013. augusztus 11.