Nicolas Altstaedt 1982-ben született Heidelbergben, francia és német szülők gyermekeként. Boris Pergamenschikow utolsó tanítványainak egyike volt a berlini Hanns Eisler Zeneakadémián, majd tanulmányait Eberhard Feltznél folytatta, ugyanitt.

Versenygyőzelmei közé tartozik a Német Zenei Verseny és a Nemzetközi Dominick Csellóverseny 2006-ban, Stuttgartban. Két évvel később Mischa Maisky őt jelölte a Marguerite Duetschler Díjra a gstaadi Sommets Musicaux-n, 2009 februárjában pedig a Borletti Butoni Alapítványi ösztöndíjat nyerte el. Tavaly a Credit Suisse Ifjú Művésze Díjat kapta meg.

Gidon Kremer javaslatára 2012-től Nicolas Altstaedt az utódja mint a Lockenhaus Kamarazenei Fesztivál művészeti igazgatója.

Szólistaként Altstaedt fellépett a zürichi Tonhalle zenekarral, a Bambergi Szimfonikusokkal, a Stuttgarti Rádiózenekarral, a Finn Rádiózenekarral valamint a Simón Bolívar Venezuelai Ifúsági Zenekarral.

Kamarazenészként partnerei között voltak Gidon Kremer, Daniel Hope, Emmanuel Pahud, Kirill Gerstein, s egyike a New York-i Lincoln Center Chamber Music Society kevésszámú európai tagjainak.

Altstaedt fesztiválok gyakori szereplője. Fellépett többek között a salzburgi, lockenhausi, ludwigsburgi, Schleswig-Holstein-i, jeruzsálemi fesztiválokon, s vendége volt az Első Kaposvári Kamarazenei Fesztiválnak is.

Egy Giulio Cesare Gigli csellón (1879) játszik a Tarisio jóvoltából, valamint egy Robert König (2012) hangszeren.

Nicolas Altstaedt - Radio 3 new Generation Artist

Angolul vagy németül beszéljünk?

PRAE.HU: Ha lehet, inkább angolul szeretnék.

Persze, ha neked az a jobb...

PRAE.HU: Hogy érzed magad?

Nagyszerűen. Épp a Rudas-fürdőből jövök - ma reggel volt egy kis szabadidőm

PRAE.HU: Milyen volt az utazás?

Tegnap érkeztem Berlinből, minden simán ment, közvetlen repülőjárat...

PRAE.HU: És mit szólsz az időjáráshoz?

Óh, hát az tökéletes, nagyszerű. Hallottam, hogy sokkal melegebb volt ezelőtt, és utálom a forróságot. De most tökéletes, igen, pont jó.

PRAE.HU: Valójában én a személyiségedre vagyok kíváncsi, arra, hogy milyen ember vagy. Hány éves korodban kezdtél el a hangszereden játszani?

Hat évesen, igen, akkor kezdtem.

PRAE.HU: Hat éves, hát az nagyon korai.

Ez nagyjából normális a cselló esetében: vannak, akik négy-öt éves korukban kezdték, szóval ez így rendben van.

PRAE.HU: Volt, vagy van zenész a családodban, a rokonaid között?

Nincs senki. Az apám és az anyám is doktor volt. Az apám ugyan egy kicsit zongorázott és csellón is játszott valamennyire, de amatőrként, nem komolyan, így én lehettem az első. A nénikém imádta a zenét, de soha, egyetlen zenész sem volt a családomban (a bátyja karmester lett, szóval valójában a második zenész a családban - a szerk.). 

Nicolas Altstaedt and José Gallardo play Killmayer

PRAE.HU: Hogyan esett a választás a hangszeredre?

A bátyám elkezdett zongorázni. Ő két évvel idősebb nálam, s mivel apám egy kicsit csellón is játszott, ott volt a cselló a szobában, mintha csak azt mondaná, hogy "tessék kipróbálni". Én meg kipróbáltam és tetszett, s azóta kitartok mellette.

PRAE.HU: Mennyi időt töltöttél gyakorlással akkoriban?

Ez mindig különböző. Az első években nem sokat, egészen amíg 12 éves lettem, amikor is lett egy nagyon jó tanárom és én megszerettem a gyakorlást és rengeteget játszottam. És voltak idők, amikor – mondjuk 14 és 19 éves korom között, amikor a tanulmányaimat folytattam - négy-öt órát naponta. De azóta, tudod ez attól függ, hogy mit kell játszanom és mennyi időm van rá. Az utazások és koncertek mellett nincs túl sok időm gyakorolni. De van, hogy gyakorolnom kell, mert meg kell tanulnom valamit, és akkor újra sok időt töltök gyakorlással.

PRAE.HU: Értem. Valójában én arra voltam kíváncsi, hogy sosem érezted azt, hogy kimaradsz valamiből a gyakorlással töltött idő miatt?

Soha. Nem, soha. Nem, ez egy olyan dolog, amit szeretek csinálni, és tudod én ebben nőttem fel, ebben az életben, amely nagyon kiváltságos: sokkal több dolgot látok, mint mások, mivel mostanában egyfolytában utazom. Különböző országokat, embereket látok, különböző kultúrákkal szembesülök és különböző ételeket eszem.

Tudod én egy csomó dologgal találkozom, és ez egy kiváltság, egy luxus számomra. És nem is gyakorlom egész nap, csak négy-öt órát és ez így rendben van... attól függ, hogy mikor, de arról szó sincs, hogy kimaradnék valamiből, mivel más dolgokat is szeretek csinálni, és ezeket csinálom is, szóval nem hiányzik semmi az életemből.

Nicolas Altstaedt plays Haydn Concerto

PRAE.HU: Hogyan futottál össze Kokas Katalinnal és Kelemen Barnabással meg a kaposvári emberekkel?

Először Barnabással találkoztam, még a 2007-es Lockenhaus Fesztiválon. Megkérdezte, hogy eljönnék-e 2010-ben Kaposvárra – ez volt az első fesztivál ott – és én azt válaszoltam, hogy persze, miért is ne? Eljöttem az első évben, s mivel Barnabás a barátom, azóta is mindig visszatérek.

PRAE.HU: Egyébként Lockenhaus-ban mi a helyzet? Úgy értem te vagy a...

Igen, és ez nagyon jó, mert tudod egy csomó embert onnan ismerek, Lockenhaus-ban találkoztunk először, és én mindig vendég voltam ott, aztán két éve én viszem az egészet. Ez olyan, mint egy álom, és nagy móka, mivel ennek a helynek olyan óriási történelme van, tudod ez az egyik első, és nagyon fontos fesztivál volt, a Marlborough-i mellett.

Egy csomó muzsikát ott fedeztek fel a modern zenében, és oly sok ember járt oda... tudod ez egy nagy... úgy értem maga a hely pici, de olyan óriási szimbolizmus tapad hozzá...

Fazil Say - 4 Cities - (Dört Şehir) - BBC Radio 3

PRAE.HU: És a felelősség, a teher?

Nem, ez szórakozás. Egyáltalán nem, mivel az összes barátom, aki meghívást kap örömmel jön, és amikor tudom, hogy jönnek, én nyugodt vagyok, mert tudom, hogy nagyszerű lesz, és kipróbálhatok bármit, amit csak akarok, carte blanche-al, fehér lappal indulok és azt teszem, amit csak akarok, őrült dolgokat hozhatunk össze őrült emberek számára...

Amit máshol nem tehetnénk meg, mert itt, Lockenhaus-ban az emberek hozzászoktak a kreativitáshoz és elszántsághoz, az új darabokhoz és performanszokhoz, így amikor kortárs zenét próbálunk játszani, azt imádják. Bár máshol ez túl modern, ők hozzászoktak az elmúlt tizennégy évben, mondhatni ki lettek oktatva ezügyben. Nyitott fülük van, és ez nagyszerű.

Lutoslawski Cello Concerto

PRAE.HU: Értem. És látsz valami különbséget Kaposvár és mondjuk Lockenhaus között?

Igen. Lockenhaus-ban például több a kortárs zene, és persze több koncert is van, mert az egy nagy, hosszabb fesztivál gyakran napi három koncerttel, köztük éjszakai koncerttel is. Itt tulajdonképpen Kati állítja össze a programot és ő kéri fel a művészeket, ő pedig kevert programot csinál. És persze nekem mindig van egy témám, egy témaköröm...

PRAE.HU: Ami kötött?

Nem. Ugyan az elejétől fogva kötött, de nem árulom el a közönségnek, hogy az utolsó pillanatig megváltoztathassuk. Itt előre bejelentik a programot, ám Lockenhaus-ban egészen a koncert napjáig nem közöljük a programot, hogy változtathassunk rajta - és Lockenhaus-ban néha ezt meg is tesszük.

De Lockenhaus-ban én állítom össze a programot: van valami elképzelésem és egy témám, ami mentén kombinálom a régi és új zenéket, amelyek ugyanazon ideát követnek. Szóval én inkább egy ideát követek, Lockenhaus-ban idén is egyetlen témába mélyedtem el, 20 koncerten keresztül.

Kaposvár inkább egy buli, hogy én ezt játszom, te meg azt, és majd mi összehozzuk... ezek nagyon különböző dolgok, de mindkettő nagyszerű.

Kammermusikfest Lockenhaus Metamorphosen 2012

PRAE.HU: És mit szólsz a városhoz, mármint Kaposvárhoz?

Nagyon szeretem Kaposvárt. Ez a negyedik alkalom, hogy itt vagyok, és minden csodálatos és kedves. A régi színház is nagyszerű volt és imádtam, a zeneiskola, ahol először játszottunk meg a templom, ami kissé hiányzik. Most az új színházban játszunk, ami egy új hely, de hiányzik, hogy a templomban játsszak, meg az iskola is hiányzik.

Az első évben, amikor a színháznak el kellett volna készülnie, az iskolában adtunk elő. Vészhelyzetnek nevezték, valójában azonban nagyszerű volt ott, mert olyan szokatlan volt: emberek ültek a színpadon, mert olyan zsúfolt volt a terem, és az emberek azt mondták, hogy vészhelyzet, de ez valami különlegesség volt... ami most, az új színházban, aminek kell, és persze tényleg nagyszerű is - ám szokásos. Én úgy szerettem, ahogy az elején volt: olyan improvizatívnak, olyan intenzív légkörűnek, hogy azt kívántam, bárcsak így maradna...

PRAE.HU: Értem. És milyen érzés sikeresnek lenni...

Te ezt nem gondolod komolyan...

PRAE.HU: ...nagy embernek?

Sok más sikeres művész van rajtam kívül, és én örülök, hogy Kaposváron lehetek és ezekkel a zenészekkel játszhatok, akik mind a barátaim és nagyszerű emberek, és már alig várom, hogy Barnabással és Katival játsszak, mert szeretek velük játszani, és boldog vagyok, hogy itt lehetek.

PRAE.HU: Értem. Van valami titkod? A siker titka...

Nem, nem... légy önmagad... nem, semmi.

PRAE.HU: Van valamilyen üzeneted az olvasóink számra, akik sikeresekké szeretnének válni – valahogy úgy, ahogyan te?

Nem, nem hiszem. Szerintem az aranyszabály az, hogy légy boldog! És azt gondolom, hogy ha mindenki azokat a dolgokat követi, amiket szeret, mindenki boldog személyiséggé válik. És azt gondolom, hogy a művészetben van valami, ami boldoggá teszi az embereket, és minden műalkotással való foglalkozás vagy műalkotással szembesülés – legyen az zene, irodalom, építészet vagy tánc -, szóval minden ilyen dolog összeköti az embereket és boldogabbá teszi őket, ezért az gondolom, hogy aki a művészetet támogatja, az nagyszerű életet él.

Schönberg: Kamaraszimfónia, Op. 9. (Kaposfest, 2012)

PRAE.HU: Akkor, gondolom te boldog ember vagy?

Igen. Nagyon boldog vagyok, hogy megvan a lehetőségem, hogy zenéljek.

PRAE.HU: Nagyon köszönöm.

Én is köszönöm.

PRAE.HU: És a viszont látásra Kaposváron! 

(A lead-kép Marco Borggreve fotója - a szerk.)