A tapasztalt fesztiválozó tudja, hogy az apró, a kívülálló számára jelentéktelennek tűnő, gyakorlati információk múlhatatlanul szükségesek a túléléshez, s néha életmentőek, máskor meg nemcsak hasznosak, de igazán élvezetessé és egyedivé tudják tenni a dolgot. A hatodik Ördögkatlan, nekem a harmadik. Már kétszer voltam, tavaly, s tavalyelőtt.



"Itt minden harmadik reklamálót lelövik! Ma már ketten voltak!" – szól egyik kedvenc viccem, igyekeztem hát ezúttal körültekintő lenni, hogy ne akarjak reklamálni. Az első két alkalom ugyanis kissé hajszoltan telt. Először Pécsett laktunk, s így többet voltunk útközben, mint megérkezve. Másodjára a sátor, amit vittem katasztrófa volt (kaptam ám kölcsön egy használhatót, kedves szállásadóimtól, köszönet érte), a megnyitóra úgy estem be az utolsó utáni pillanatban, ez okból kénytelen voltam a Quimby-koncert alatt/helyett tábort verni, s beköltözni.

S mindkétszer folyamatosan igyekeztem utolérni magamat, és minél több eseményen ott lenni, így csak arról nem volt halvány benyomásom sem, hogy a fesztiválnak otthont adó vidék milyen lehet, s hosszú sora van még a kényelmetlenségeknek, amiket elkerülhettem volna, ha előrelátóbb vagyok.

A rohanást elkerülendő úgy határoztam, hogy egy nappal korábban érkezem. Radikális megoldás, de bevált. Hétfőn, a legnagyobb hőségben indultam délnek Budapestről. Autópályán mintegy 2 óra suhanás lenne a 230 kilométer Nagyharsányig, de a régi hatos út mellett döntöttem. Arra rövidebb, erre hamarabb, mondja a székely anekdota – valóban, viszont a rövidebb, s hosszabb, sokkal kalandosabb, szórakoztatóbb. Ifjú hölgynek számítana Hófehérke, kicsi kocsim, ha ember lenne, születésekor a légkondicionáló még luxus volt, nem szériatartozék, így nincs is benne.

Láttam a térképen, utunkat számos helyen keresztezi folyó. Fürdődresszt vettem hát nyári ruhám alá, s azt terveztem, minden adódó alkalommal megállok, s csobbanok egyet. Így is tettem, Paksnál megnéztem a kompkikötőt és a horgásztanyát is, s az utóbbinál kipróbáltam a Dunát.

Tiszta volt és halszagú, legalább huszonhat fokos, erős sodrású. A szemközti part csodásan vadregényes, a tücskök ciripeltek, a parti platánok alatt hűs árnyék és enyhe szellő. Aztán egy nagy kehely fagylalt a közeli szálló teraszán, ahol vízpermet-fúvókákkal kombinált ventilátor nyújtott enyhülést.

Továbbmenve utamon, Dunaszekcső magasságában száradt meg a magamon hagyott fürdőruha, ideje hát újabb fürdési lehetőség után nézni. Ismét erre kanyarog a folyó, hol lehetne megközelíteni?

Ahogy nézdegélek, feltűnik, hogy egy kis földútról néhány fiatal kanyarodik ki, kezükben törölköző és felfújt úszóöv. Ez a vízpart pici strand, lefektetett cementlapok vezetnek a Dunáig. A vízszint alacsony, a visszahúzódott folyó repedezett iszapszőnyeget hagyott maga után. Fák csak távolabb állnak, így megkockáztatom az iszaprétegen való átkelést a ligetes részig, elég szikkadtnak látszik a talaj.

Alattomos egy jószág ez a dunai iszap, egy darabig megtart, aztán egyik pillanatról a másikra beszippantja a papucsot az iszap, s ha ki akarod húzni a bokáig süppedt lábadat, akkor meg térdig elmerülsz. Tudnak valamit ezek a helybeliek, kúszás vissza a cementlapokra…

A Duna itt is tiszta, a part tele gyerekfej nagyságú folyami kagylókkal. Dunaszekcsőtől már kevesebb, mint egy óra az út. Telefonon leegyeztettem egy családdal a sátorhelyet Nagyharsányban, pici vakolatlan ház, fiatal pár, kisgyerekkel. Jó lenne, de a kertben egy csepp árnyék sincs. Viszont most sok időm van és kaptam egy másik címet is.

Ott azonban már olyan sokan bejelentkeztek, hogy nem vállalnak be több sátorozót, de kapok egy újabb címet. Ez a család méhészettel foglalkozik, a sátorhelyeik nekik sem árnyékosak, de ajánlanak egy újabb lehetőséget. Andi és Feri almáskertjében megállapodom. Jó villányi borokkal kínálnak és segítenek sátrat állítani. Késő éjszakig beszélgetünk.



Másnap nekiindulok a környéket felfedezni. Siklós gyönyörű. A városháza, a bíróság, sőt a rendőrség is csodás, klasszicista és barokk. Sétálóutca, piac, a vár olyan mint a filmen (bár még csak kívülről fedeztem fel), a Tenkes kapitánya a környéken portyázik.



Van dzsámi, sőt működik is, a délszláv háború elől menekült, és itt letelepedett bosnyákok használják is, a közösség mintegy harminc főből áll. A szerb görögkatolikus templom is látogatható, ikonosztázát délelőtt érdemes megnézni, akkor átsüt rajta a nap a keleti tájolású ablakon át, lenyűgöző. A főutcán számos fagyizó, az egyik kis gombócot is ad féláron, így kétszer annyiféle fagyit kóstolhat meg az ember, s ők gyömbérest is kínálnak: érdekes, de finom. A pékségben burek és házi baklava, az étteremben kakastöke-pörkölt.



Délután ötkor kezdődne kedden az első program Nagyharsányban, de 40 perc csúszás van, pedig nem szokott lenni ilyesmi. Bérczes kedves mosollyal kér elnézést, cserébe azt ígéri, az átállás alatt sem maradunk szórakozás nélkül, a Wombo Orchestra tölti ki az időt a Narancsligetben, míg Kiss Erzsi csapata után a megnyitóra, és Berecz András fellépésére készítik fel a színpadot.



Addig megnézem a faluközpontban felállított fesztiválsátrat. "Kisspisti" görbefa bútoraival van berendezve, a kaposvári színházi kellékes Kiss István mellékfoglalkozásból székeket, asztalokat, ágyakat készít. Kar- és combvastagságú faágakat válogat, lehántja a fakérget és szürreális girbe-gurba bútorokat állít össze belőlük. Mellékesen még megírta a bútorok történetét is: melyik, hogyan, kihez került, a történeteket pedig betette az "Ördög fiókjá"-ba, s bárki elolvashatja őket.



Kiss Erzsi a Panchan nevű formációval lép fel: a mexikói eredetű szó valami olyasmit jelent, amit mi európaiak édennek írnánk le, csendes, nyugodt, elvonulós, boldog tér… A három zenész fiú, három énekes lány felállású együttes egyrészt folytatja Erzsi sajátos halandzsanyelven írt dalainak hagyományát, másrészt érthető szöveggel rendelkező számokat is énekelnek, például arról, hogy "kupán vágtam Palkó Klárát", meg a szélről, az őszi szélről, a téli szélről és így tovább…



Az események ezután az itt szokásos elsöprő pörgésbe mentek át, de most nem hagytam, hogy elsodorjanak. Kicsit hallgattam az "őrült franciákat", a Wombo Orchestrát, akik képesek voltak kiállni az egyetlen pontra, ahol még vadul tűzött a nap délután hatkor is, ááá, azt tényleg nem lehet megállni, kénytelen az ember egy kicsit táncra perdülni velük, de aztán az árnyékba húzódtam, ott is lehetett hallani.

Kíváncsi voltam mit találnak ki idén a megnyitóra, Cseh Tamás szellemidézés Beck Zoli által és Törőcsik Mari telefonon felhívása már volt tavaly, s tavalyelőtt.

Idén a létező legprotokolltalanított eseménynek lehettünk szem és fültanúi. A héttagú nagyharsányi gyermekkórus, tanítónénijük vezényletével Kossuth Lajos szent trombitájáról énekelt (ezt még sosem hallottam, lehet, hogy valami helyi folklórkutató gyűjtötte, de ezen a téren nem vagyok túl tájékozott), aztán néhány pikáns népdal következett, ifjú hölgyek és urak kapujáról, egyebéről, végül a "Pofonofon" a Dzsungel könyvéből.



A falu teljes számban kivonult megtapsolni a gyerekeiket, a profi fotósokat jól rendreutasították, hogy most aztán már üljenek le, mert nem lehet tőlük semmit látni, a gyerekek kicsit lelkesek, kicsit izgulósak voltak, de jól szórakoztunk. Aztán szépen fel lettek sorolva a segítők, védnökök, díszvendégek nevei, jól megtapsoltuk őket, végül kórusban elüvöltöttük, hogy "Megnyitjuk a fesztivált!"

Ismerve már a határaimat ezután pihenni tértem, az ezt követő Berecz András és fia fellépés jól indult, rengetegen voltak rá kíváncsiak, olvassák el a kollégák beszámolóit!

Kövezzenek meg, de még sosem voltam Quimby-koncerten: erre gyúrtam, kipihenem magam, s végig tudom hallgatni, mert a nyelvek szerint éjjel kettőig minimum tart majd.



Az első szám közben érek a focipályához, a koncert percre pontosan 11-kor kezdődött. A számaikat ismerem, nagyrészt. A kedvencem a hallucinációról szóló dal, most is volt, az egyik ráadás, mert tényleg végig ott voltam, sőt szívem szerint – engedve Kiss Tibi invitálásának – hajnalig táncoltam volna velük (ha nem hűl le – hálistennek – a levegő annyira, s ha – sajnos – nem hagytam volna a szálláson a pulóverem). Tibi a végén ugyanis közölte, hogy a "manegerük", így mondta pont, lesz ma éjjel a DJ, a focipálya jobb sarkán üzemelő "Nappali" nevű helyen, s ők hajnalig fognak mulatni ott, aztán – mintegy a hatodik ráadásszám után – elvonult fényképezkedni a rajongókkal.

Fotó: Sárközi Éva