Barnás Ferencet Falvai Mátyás kérdezi, először az orosz irodalom hatásáról. A szerző pedig szépen fejbe kólint minket egy vallomással: az apja azt mondta neki, hogy Dosztojevszkij tette tönkre az életét, meg egyáltalán, egészséges ember nem olvas. Ennek megfelelően vagy ennek ellenére ezután Barnás pesszimista világképe kerül szóba, amit ugyan elkezd kifejteni, de aztán önmagára reflektál: "elnézést kérek, hogy megmaradok ennyire homályosnak, azért megpróbálok egy kicsit érthető lenni" – mert szerinte Falvai mindig világosan és értelmesen kérdez, ő meg csapong, meglátások és történetek között, például egy idős orosz arisztokrata ismerőséről, vagy arról, milyen képeket szeretett őrizni az Ernst Múzeumban, de azt is megállapítja, hogy az életünk alapvetően tragikus. Beszél még külföldi recepcióról, kész, megjelenés előtt álló fordításokról, Indonéziáról, ami számára nagyon fontos tapasztalat volt: rokonságot vélt felfedezni az itteni és az indonéziai szegénység között. A tehetséggondozás is felmerül, Barnás szerint egyszerű a recept: ne hallgassunk senkire, ha írunk, ami elsőre nyilvánvalóan borzalmasan is elsülhet, de előbb-utóbb csak kialakul egy saját, egyedi írói hang.

Vacsora után kulturális portálokkal ismerkedhetünk. Most én reflektálhatnék magamra, Balogh Endre ugyanis háromszor is megemlít, de ne legyek már ennyire nárcisztikus – igaz, azért, mert több kérdés fogalmazódik meg a kultportálok szerzőivel kapcsolatban: mennyire nyitott egy adott online folyóirat ilyen téren. A prae.hu-nak vannak állandó és saját szerzői, de a regisztráció révén bárki tölthet fel cikket, ami meg is jelenhet, ha jó, valamint a szerkesztőségi ülésekre is nyugodtan be lehet sétálni. A Kortárs Online-nak gyakornoki programja van, és ha valaki beválik, lehetősége nyílik állandó szerzővé lenni az oldalon. A portáloknak általában van offline verziója is, mint a Bárka Online, a Prae.hu vagy a Kortárs Online esetében, míg a Literának például nincs, viszont ott közölnek szépirodalmat, míg a legtöbb portál nem. Finanszírozási nehézségek persze akadnak, de sok minden kárpótol ezért. Főleg a szerzők. Keresztury Tibor szerint biztosan, ő arra büszke, hogy ha megkéri Nádas Pétert, hogy írjon nekik, akkor fog, de Szijj Ferencet és Györffy Ákost is megemlíti. Balogh Endre is a szerzőket dicséri, de sikerélményként könyvel el petíciókat, melyeknek szerepe volt abban, hogy Nádasdy Ádám például visszakerült az egyetemre, valamint olyan, prae.hu-hoz kapcsolódó projekteket, mint a Jövőnéző vagy a Vagány Históriák. A Bárka Online szintén a szerzők-szerkesztők áldozatos munkáját emeli ki, mint az oldal legfőbb támogatóját.

A Kompánia Színházi Társulat előadása főképp Háy-verseket énekel nekünk, de Marlon és Marion szerelmén kívül hallunk mást is. Közben megérkezett Izsó Zita és Ayhan Gökhan is, ők ajánlanak nekem egy zuglói sörözőt, amit még nem ismertem (nem akarok dicsekedni, de kevés ilyen maradt), olyan paraméterekkel, hogy meg is fenyegetem őket: vigyázzanak, a végén még odaszokom.

Fotó: Bolla Dávid Kopy