Az X-Men sikere Bryan Singer nevéhez köthető. Ő rendezte az első két filmet (X-Men - A kívülállók, X-Men 2.), majd a harmadik részre inkább lelépett Superman visszatért forgatni, és ez érződött is a trilógia záró akkordján. Brett Ratner filmje egyáltalán nem sikerült rosszul, de olyan mélységekbe nem merészkedett, mint Singer munkái. Az X-Men – Az ellenállás vége bár bevételi rekordokat döntögetett, a színészgárda szétszéledt, a stáblista utáni jelenetek pedig hiába vetítették előre az esetleges folytatásokat, ezek megvalósulásának az esélye minimálisra zsugorodott. A stúdió elkezdett spin-offokban gondolkodni, azaz bizonyos karakterek saját filmjeiben.
Elsőként természetesen a legnépszerűbb hősre, Loganre került sor, ami előzmény sztori létére egyedül is szép összegeket tudott összegereblyézni a kasszáknál. Az X-Men kezdetek: Farkasban azonban egyetlen jó dolog volt, maga a főszereplő, Hugh Jackman, aki alakításával mentette, ami még menthető, másfelől azonban az előzménytörténetek minden rákfenéjét magával hordta a film. Az első Farkas mozi nemcsak nagyon gyenge, ellentmondásokkal teli forgatókönyvvel és közepes CGI-trükkökkel operált, hanem teljességgel jelentéktelen és felejthető is lett.

A másik spin-off mozi eredetileg Magneto múltjával foglalkozott volna, ebből lett végül az  X-Men: Az elsők, ami a tervek szerint ugyancsak trilógiává fog terebélyesedni (manapaság mi nem?). Bár a Xavier és Magneto barátságát középpontba állító előzményfilmet Matthew Vaughn rendezte, producerként visszatért Singer is, és Az elsők a 2011-es év egyik legkellemesebb, egyúttal legelhanyagoltabb mozija lett, ami csendben megbújt A sötét lovagok és a Marvel Studios sikerfilmjei mögött. Eddig ez az X-Men epizód teljesített a leggyengébben (bár az idei spin-off, a Farkas valószínűleg alul fogja múlni, ám összességében még így sincs miért szégyenkezniük), ami jól mutatja, hogy a harmadik rész és az első spin-off erősen megnyirbálta a franchise hírnevét, és a közönséget már nem tartja akkora lázban, mint a 2000-es évek elején.
Jövőre azonban érkezik az új trilógia – eddig szerencsére jóval nagyobb hype-pal körülvett – második része, a rendezői székben ismét Singerrel. Az ellenállás vége óta eltelt évtized elég hosszú időnek bizonyult ahhoz, hogy a rendező és a színészek ismét igent mondjanak a felkérésre, és az X-Men: Az eljövendő múlt napjaira régi és új arcokat egyaránt sikerült össze boronálni. Előtte azonban még a Fox moziba küldi a Farkast (kritikánkat lásd erre), aminek talán legzseniálisabb húzása, hogy a Bosszúállók mintájára kezd franchise építésbe.

A Marvel ugye öt, egyenként is sikeres előzményfilmmel vezette fel a nagy durranásnak számító Bosszúállókat, ami majdnem minden létező bevételi rekordot megdöntött, és a siker hatással volt a szereplők saját filmjeire is, hisz idén a Vasember 3-at sokkal-sokkal többen nézték meg moziban, mint az első két részt. A másik nagy képregény kiadó, a DC eközben csak vergődik a saját sorozataival, hiába az újraélesztett Batman mozik hallatlan sikere, Nolan trilógiája nem lehet része a félisteneket és földöntúli lényeket tömörítő Igazság Ligája mozinak (a DC saját szuperhőscsapata), a Zöld Lámpás elbukott a közönségnél, és idén Az acélemberrel kezdett csak el pislákolni a halvány remény arra, hogy a korábban tucatszor lefújt Igazság Ligája projekt végül beindul. Nemrég bejelentették, hogy 2015-ben moziba küldik a Superman & Batman közös mozifilmjét, bár ebben a döntésben is inkább a kapkodás tükröződik, semmint egy olyan megalapozott modell, mint amit a Marvel megvalósított.
De mit tesz a Fox? A héten bemutatott Farkas valójában legzseniálisabb lépése, hogy a stúdiónál felismerték, bár önszántukon kívül, de képesek belefogni egy olyan összefüggő világ felépítésébe, mint a Marvel. Van egy többé kevésbé lezárt X-Men trilógiájuk, és egy X-Men előzményfilmjük (a 2009-es Farkast most gyorsan felejtsük el, ők sem tettek másként). Ha valaki megnézi az új Farkas mozit, akkor néha olyan érzése támadhat, mintha ezzel eggyüt minden korábbi rész a jövő évi X-Men mozira lenne kihegyezve, amiben a régi trilógia karakterei az új trilógia szereplőivel találkoznak. Ez persze nyilván nem így van, de az érzet megvan, és a Farkas jelentősége inkább marketing szempontból óriási, mert hatalmas várakozást generál a következő X-Mennek.