zene
2013. 07. 24.
Laza szombat este a falusi Budapesten
Bánkitó Fesztivál, második nap
A magyar fesztiválpiacon mintha évről évre komolyabb lenne a verseny. A fesztiválok nemcsak hogy futószalagon követik, de időben gyakran ütik is egymást, a nyári hónapokban hetente akár két-három jelentősebb, országos érdeklődésre számot tartó rendezvény is fut párhuzamosan. Az inkább budapestieket vonzó Bánkitó Fesztivál viszont a színvonalas programok ellenére kicsit kilóg a sorból, nem akar versenyezni. A második napon a koncertek mellett egyéb szórakozási lehetőségeket is érdemes számba venni.
Már csak azért is, mert kora délelőtt verőfényes napsütés űzi ki a sátrakból a fesztiválozókat, és július lévén sokan vágynak a vízparti pihenésre.
Ha már egymást érik a hazai könnyűzenei fesztiválok, a koncertkínálat mellett nem árt egyéb programokkal is vonzóbbá tenni őket. A vízparti rendezvényeknek ebből a szempontból tagadhatatlan az előnye, bár a nagyobbak látogatottságára nézve a vállaltan piacellenes, Budapestet három napra Nógrád megyébe költöztető, a Nagykörutat Tóparti sétánnyá varázsoló Bánkitó nem jelent fenyegető veszélyt.
Akinek napközben éppen nincs kedve kirándulni, felolvasást hallgatni vagy színházat nézni, annak még mindig ott van a tópart. Apró szépséghiba, hogy a fesztiválhoz strand nem tartozik, bár a parton ötméterenként sorakoznak a stégek, amiket viszont pillanatok alatt lefoglalnak a kisebb-nagyobb társaságok,. A stégeken kívül mindösszes egy algától csúszó lépcsőn, illetve egy félelmetesen meredek létrán lehet a vízbe jutni.
Külön bejáratú, kiépített és fizetős strandfürdő azért van a tó túloldalán, viszonylag baráti áron, itt fesztiválozók és "civilek" keverednek.
Feltűnő az általános élelemhiány, mivel a tábor területén délig nem üzemel a büfé, pedig a táblán hirdetett tojásrántotta tökéletes reggelinek tűnik.
A tóparti falatozónál hosszú sor kígyózik, a mérsékelten drága pizzériát kevesen választják, a falu élelmiszerboltjában viszont pillanatok alatt kapkodják el a zsemléket és egyéb péksüteményeket.
A strandbüfében többek felháborodására a lángos fogy el, és ahogy egy, a sorban előttem álló fiatalember hosszas kérdezősködés után tapasztalja, az étlapon szereplő fogások fele sem kapható már délutánra.
A falu tehát nem igazán készült fel nagyobb rohamra, és bár a fent említett élelmiszerbolt a tervezett délután egy óra helyett este hétig meghosszabbítja szombati nyitvatartását, nem lát további üzleti lehetőséget a rendezvényben, vagy éppen csak elfogy a teljes árukészlete…
Mindez azonban kevésbé zavaró, ahogy egy sátorszomszédom megjegyzi: fesztiválon elegendő a napi egy étkezés.
A strandolás mellett - mivel a Bánkitó a környezetvédők rendezvénye is - további programlehetőség a kerékpározás: aki nem biciklivel érkezik, az a parton bérelhet magának.
A zöldek mellett ott vannak még az emberi jogi aktivisták, a fesztivált zsidó vallási rendezvények is színesítik, ugyanakkor nem bukkannak fel Árpád-sávos övek vagy turulmadaras kitűzők.
Vannak viszont izgalmas témákat feszegető beszélgetések, melyek közül jómagam az újságírással foglalkozót hallgatom meg a tóparti vendégházban.
Sándor Erzsi rádiós újságíró és vendégei a közszolgálati és a kereskedelmi média különbségeiről, a halatom beleszólásáról, az egyes hírek fontosságáról, illetve a szépirodalomba nyúló gonzó újságírásról cserélnek eszmét. Érdekes megállapítás, hogy a híradásban a közszolgálatiság és a kereskedelmiség határai egyre inkább elmosódnak, hogy a kormány letiltott bizonyos szavakat, például a megszorítást, és hogy a közszolgálati hírek egyre kevésbé objektívek.
A kereskedelmi híradókban ugyanakkor a katasztrófa- és bulvárhírek viszik a prímet, sokszor háttérbe szorítva olyan, az egész világot lázban tartó eseményeket, mint Michael Jackson vagy Margaret Thatcher halála.
A fesztiválozók tájékozottságát jelzi, hogy bár a gonzó újságírás fogalma és eredete nem mindenki számára világos, de kérdésre válaszolva a műfaj megteremtőjéről, Hunter S. Thompsonról azért a hallgatóság többsége hallott már. Nála és követőinél háttérbe szorulnak a száraz adatok és információk, előtérbe kerülnek viszont a vélemények, a tárgyhoz lazán kapcsolódó leírások, a hasonlatok - ezért a gonzó tulajdonképpen az újságírás és a szépirodalom határán mozog.
A fejtágítás után jöhet a zene, a Sirály színpad koncertjeinek sorát Járai Márk nyitja, és bár az énekhangja kétségkívül kiváló, a különböző magyar és világslágerek akusztikus feldolgozása leginkább csak a délutáni fürdőzés aláfestő zenéjeként működik.
Aztán következik a Triton vs. Butterfly Effect nevű formáció, amelynek produkciója, köszönhetően talán a lemenő napnak is, jóval hangulatosabb. A számok egy dal kivételével végig instrumentálisak, a folkmuzsikát Vázsonyi János virtuóz szaxofonjátéka teszi különlegessé.
A színpadi stég atmoszférájába amúgy könnyű beleszeretni, még a dj-k sem az unalomig játszott dalokból válogatnak.
A tábor Északi színpadán a nap sztárvendégeként a - többnyire angol nyelvű dalokat játszó - Nemjuci zenekar lép fel. Az elektronikus zenében utazó Anima Sound System egykori énekesnője, a saját rockzenekart alapító Németh Juci minden egyes koncerten pumpálja az energiát a közönség felé, és ezt teszi Bánkon is.
Később, mintegy levezetésként a Bankos & Bobakrome játszik órákon keresztül. A gitáros és a ritmusszekció fáradhatatlanul szolgáltatja a zenei alapot, az egymást váltó mc-k pedig hol megírt, hol rögtönzött rapszövegeket szavalnak.
Bár a szombat este a falusi Budapesten lazább, sokkal kevésbé fergeteges, mint általában a fővárosban, a közönség láthatóan jól érzi magát. Ismeretlen fiúk ismeretlen lányokat invitálnak tóparti napfelkeltét nézni, de hajnalban a negyedórás séta is soknak tűnik, és a szinte már-már csípős hideg sem éppen csábító. Látszik a lehelet, ami júliusban legalábbis furcsa, a húszfokos napi hőingadozás a nyár közepén nem indokolt.
De ha egy fesztiválon ez okoz csak kellemetlenséget, akkor nincs nagyobb baj. A víz meleg, a sör hideg, a lányok szépek.
Ha már egymást érik a hazai könnyűzenei fesztiválok, a koncertkínálat mellett nem árt egyéb programokkal is vonzóbbá tenni őket. A vízparti rendezvényeknek ebből a szempontból tagadhatatlan az előnye, bár a nagyobbak látogatottságára nézve a vállaltan piacellenes, Budapestet három napra Nógrád megyébe költöztető, a Nagykörutat Tóparti sétánnyá varázsoló Bánkitó nem jelent fenyegető veszélyt.
Akinek napközben éppen nincs kedve kirándulni, felolvasást hallgatni vagy színházat nézni, annak még mindig ott van a tópart. Apró szépséghiba, hogy a fesztiválhoz strand nem tartozik, bár a parton ötméterenként sorakoznak a stégek, amiket viszont pillanatok alatt lefoglalnak a kisebb-nagyobb társaságok,. A stégeken kívül mindösszes egy algától csúszó lépcsőn, illetve egy félelmetesen meredek létrán lehet a vízbe jutni.
Külön bejáratú, kiépített és fizetős strandfürdő azért van a tó túloldalán, viszonylag baráti áron, itt fesztiválozók és "civilek" keverednek.
Feltűnő az általános élelemhiány, mivel a tábor területén délig nem üzemel a büfé, pedig a táblán hirdetett tojásrántotta tökéletes reggelinek tűnik.
A tóparti falatozónál hosszú sor kígyózik, a mérsékelten drága pizzériát kevesen választják, a falu élelmiszerboltjában viszont pillanatok alatt kapkodják el a zsemléket és egyéb péksüteményeket.
A strandbüfében többek felháborodására a lángos fogy el, és ahogy egy, a sorban előttem álló fiatalember hosszas kérdezősködés után tapasztalja, az étlapon szereplő fogások fele sem kapható már délutánra.
A falu tehát nem igazán készült fel nagyobb rohamra, és bár a fent említett élelmiszerbolt a tervezett délután egy óra helyett este hétig meghosszabbítja szombati nyitvatartását, nem lát további üzleti lehetőséget a rendezvényben, vagy éppen csak elfogy a teljes árukészlete…
Mindez azonban kevésbé zavaró, ahogy egy sátorszomszédom megjegyzi: fesztiválon elegendő a napi egy étkezés.
A strandolás mellett - mivel a Bánkitó a környezetvédők rendezvénye is - további programlehetőség a kerékpározás: aki nem biciklivel érkezik, az a parton bérelhet magának.
A zöldek mellett ott vannak még az emberi jogi aktivisták, a fesztivált zsidó vallási rendezvények is színesítik, ugyanakkor nem bukkannak fel Árpád-sávos övek vagy turulmadaras kitűzők.
Vannak viszont izgalmas témákat feszegető beszélgetések, melyek közül jómagam az újságírással foglalkozót hallgatom meg a tóparti vendégházban.
Sándor Erzsi rádiós újságíró és vendégei a közszolgálati és a kereskedelmi média különbségeiről, a halatom beleszólásáról, az egyes hírek fontosságáról, illetve a szépirodalomba nyúló gonzó újságírásról cserélnek eszmét. Érdekes megállapítás, hogy a híradásban a közszolgálatiság és a kereskedelmiség határai egyre inkább elmosódnak, hogy a kormány letiltott bizonyos szavakat, például a megszorítást, és hogy a közszolgálati hírek egyre kevésbé objektívek.
A kereskedelmi híradókban ugyanakkor a katasztrófa- és bulvárhírek viszik a prímet, sokszor háttérbe szorítva olyan, az egész világot lázban tartó eseményeket, mint Michael Jackson vagy Margaret Thatcher halála.
A fesztiválozók tájékozottságát jelzi, hogy bár a gonzó újságírás fogalma és eredete nem mindenki számára világos, de kérdésre válaszolva a műfaj megteremtőjéről, Hunter S. Thompsonról azért a hallgatóság többsége hallott már. Nála és követőinél háttérbe szorulnak a száraz adatok és információk, előtérbe kerülnek viszont a vélemények, a tárgyhoz lazán kapcsolódó leírások, a hasonlatok - ezért a gonzó tulajdonképpen az újságírás és a szépirodalom határán mozog.
A fejtágítás után jöhet a zene, a Sirály színpad koncertjeinek sorát Járai Márk nyitja, és bár az énekhangja kétségkívül kiváló, a különböző magyar és világslágerek akusztikus feldolgozása leginkább csak a délutáni fürdőzés aláfestő zenéjeként működik.
Aztán következik a Triton vs. Butterfly Effect nevű formáció, amelynek produkciója, köszönhetően talán a lemenő napnak is, jóval hangulatosabb. A számok egy dal kivételével végig instrumentálisak, a folkmuzsikát Vázsonyi János virtuóz szaxofonjátéka teszi különlegessé.
A színpadi stég atmoszférájába amúgy könnyű beleszeretni, még a dj-k sem az unalomig játszott dalokból válogatnak.
A tábor Északi színpadán a nap sztárvendégeként a - többnyire angol nyelvű dalokat játszó - Nemjuci zenekar lép fel. Az elektronikus zenében utazó Anima Sound System egykori énekesnője, a saját rockzenekart alapító Németh Juci minden egyes koncerten pumpálja az energiát a közönség felé, és ezt teszi Bánkon is.
Később, mintegy levezetésként a Bankos & Bobakrome játszik órákon keresztül. A gitáros és a ritmusszekció fáradhatatlanul szolgáltatja a zenei alapot, az egymást váltó mc-k pedig hol megírt, hol rögtönzött rapszövegeket szavalnak.
Bár a szombat este a falusi Budapesten lazább, sokkal kevésbé fergeteges, mint általában a fővárosban, a közönség láthatóan jól érzi magát. Ismeretlen fiúk ismeretlen lányokat invitálnak tóparti napfelkeltét nézni, de hajnalban a negyedórás séta is soknak tűnik, és a szinte már-már csípős hideg sem éppen csábító. Látszik a lehelet, ami júliusban legalábbis furcsa, a húszfokos napi hőingadozás a nyár közepén nem indokolt.
De ha egy fesztiválon ez okoz csak kellemetlenséget, akkor nincs nagyobb baj. A víz meleg, a sör hideg, a lányok szépek.
További írások a rovatból
Más művészeti ágakról
Katarina Stanković Neptun vihara és Ida Marie Gedbjerg Az elveszett Mozi könyv című alkotása a 21. Verzió Filmfesztiválon