A Budapest Jazz Klub koncertterme már nyolc óra előtt teljesen megtelt. Mivel ülőhely egy darab sincs, folyamatos a furakodás, tolakodás, törtetés, hogy legalább egy talpalatnyi helyet szoríthassunk magunknak, ahol nagyjából stabilan végigállhatjuk a produkciókat. Gyorsan szaunává alakul a terem, levegő semmi, néhányan nem is bírják sokáig, még az első hangok felcsendülése előtt visszaváltják a jegyüket és máshol keresik a hétfő esti kikapcsolódást.

Kicsit aggódom, hogy mi lesz így az estből: a tömeg egyre kevésbé képes tolerálni a helyzetet, tapintható a feszültség a levegőben. Szerencsére ez a zaklatottság megszakad, amikor Szakcsi diszkréten belép a terembe és helyet foglal az első sorban. Elismerő tapsok sokasága köszönti, s a bosszantó körülmények elhalványulnak.

A Szakcsi-számok felhangzása előtt egy rövidke vers szól a születésnaposhoz, Müller Péter Sziámi kedvesen méltatja a jazz királyát. “Legyen bár az éjszakás nővér vagy a Biblia a téma, bárkinél jobban konyít hozzá: Szakcsi Lakatos Béla." “Épp most, amikor sok mindenki vaksi, fapados, béna, jobban lát és hall mindenkinél: Szakcsi Lakatos Béla" - hangzanak fel egymás után az elismerő sorok, a közönség pedig hű kórusként zengi a sorok végén a zenész nevét.

A hangulat - most már - adott, ideje a magyar jazz legnagyobbját ünnepelni: pályatársai Szakcsi legnagyobb slágereit adják elő, nagy teret hagyva a művész számára oly fontos improvizációnak. Elsőként egy nagybőgő, néhány dob és a zongora kezd párbeszédbe: Orbán György, Szakcsi Lakatos Róbert és Mohay András feleselget egymással. Kellemesen váltogatják egymást a hangszerek, nagyszerű jammelés veszi kezdetét, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy a tömeg megmozduljon: valaki a fejével bólogatni kezd, más egy asztalon üti a ritmust, sőt néhányunknak még a lába is megindul.



E nyitány után Balázs Elemérhez kerül a mikrofon, aki egy líraibb számot konferál fel: a Cserháti Zsuzsának írt Amikor melletted vagyok című szám hangzik fel Sárközi Lajos, Balázs József, Pecek Lakatos Krisztián és Balázs Elemér előadásában. Sárközi igazán érzékivé teszi ezt a számot, miközben lágyságát jól ellensúlyozza a többi hangszer: a zenészek között erős a kontaktus, folyamatosan kommunikálnak egymással, ami által az előadás friss és közvetlen lesz.

Nagy János és zenekara (Hubert Flóra, Frankie Látó, Vasvári Marci) ennél sokkal elszigeteltebben játszik, jobban ragaszkodnak a kottában leírtakhoz, kevesebb az improvizáció és éppen ezért a játékuk is szabályosabb, kimértebb - persze még így is teljes élményben van részünk.

A szám után érzem, hogy lankad a figyelmem, tényleg nincs semmi levegő, ráadásul megindul a ki-be járkálás is, amitől egyre kevésbé tudom átadni magam a zenének. Zongoraszóló következik - ha jól látom, Rozsnyói Péter játszik, majd egy néhány perces technikai szünet, ami kiváló alkalom arra, hogy borral kínálják meg az ünnepeltet.

Nekem közben ki kell mennem egy szusszanásra, mert félő, hogy elájulok, így a következő produkcióról sajnos lemaradok, azonban kint is érezni a hangszerek átütő erejét: egy Chopin témára improvizálnak bent.

Ezt követően újra erőt veszek magamon, visszamegyek a terembe, ahol már Babos Gyula, Borbély Mihály, Kőszegi Imre és Balázs József játszik: jammelésük teljesen felturbózza a hangulatot, így kissé sajnálom, amikor a szám után szünetet jelentenek be - én bezzeg pont az előbb mentem ki.



Rövid szünet után örömzenélés veszi kezdetét. Most már az ünnepelt is színpadra lép: kezdetben egy modern négykezes improvizációt hallunk tőle, Vukán György segít neki, a bőgőhöz Egri János ül, László Attila gitározik illetve Kathy Horváth Lajos hegedül a zongoraszó mellé, majd a Georgia on My Mind következik Charlie, Berki Tamás és Bódy Magdi előadásában. Végül Elsa Valléval egy igazi kubai jammelés veszi kezdetét, azután lassan ez az este is véget ér, mi pedig teljesen feltöltődve - és átizzadva - indulunk hazafelé.

Szakcsi 70, születésnapi est a Budapest Jazz Klubban, 2013. 07. 08.

 

Fotó: Somogyvári Péter