Az utóbbi időben megfigyelhető gyerekirodalmi tendencia, hogy ismert grafikusok, illusztrátorok önálló, saját szövegezésű mesekönyvvel jelentkeznek. Említhetjük például Szegedi Katalin Lenka és Palkó című köteteit vagy Paulovkin Boglárka könyveit, illetve Szulyovszky Sarolta A hálás virágát. Vajon mi lehet ennek az oka? Nem találnak alkotásaikhoz illő szerzőt? Vagy a megálmodott figurák hirtelen életre kelnek a fejükben és meg kell írniuk a történetüket? Valószínűleg így születhetett a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imékém) című könyv is, melyet Dániel András festő, grafikus jegyez. (Első saját könyve, a Matild és Margaréta tavaly jelent meg a Pagonynál.) A szép kiállítású kiadvány méltó a Pagonyhoz, ahogy tőlük megszokhattuk, ismét egy remekül megtervezett, jól forgatható könyvet vehetünk kézbe.



A történetek főszereplője egy házaspár (Kicsiék), illetve a nyuluk (Imikém), aki madárkalitkában tanyázik. Világuk egyrészt rettentő hétköznapi és emberi, ahol minden szerdán be kell vásárolni, ahol a szereplők náthásak lesznek, és ugyanúgy szenvednek tőle, mint mi szoktunk. Emberként viselkednek, emberi dolgaik, érzéseik, szándékaik vannak. Másrészt viszont varázslatosan mesebeli világban élnek, hiszen a szokásos szerdai vásárlás során például mindenből csak egyet vehet Kicsibácsi, hiszen ő maga olyan kicsi, hogy nem is férne a kosarába több. A család egy dióban él, melyet időként hátára vesz a szél, és elrepít ismeretlen tájakra, ahol tovább élhetik szeretetteli életük. Kicsiék meglehetősen kicsik, ahogy beszélő nevük is jelzi, apró mivoltuk tovább erősíti a meseiséget.

A történet kulcsmotívuma a szeretet, amely oly szorosan fonja össze a szereplőket, hogy szinte belegabalyodnak, ám mindezt néhány olyan tűéles mondattal láttatja a szerző, amelytől minden olyan magától értetődő, teljességgel egyértelmű lesz, hogy nem is kell rajta gondolkodni. ("Mindegy az embernek, nyúl vagy madár, ha szeretik.", "Mi mindig hallunk téged, Imikém – mondta neki Kicsinéni. – Ha a fülünkkel valamiért éppen nem is, akkor a szívünkkel: azzal biztosan.")



Ebből a világból láthatólag nem hiányzik semmi: amikor Kicsibácsinak teljesíti három kívánságát az aranyhal, egy új térdharisnyát és egy kösönytűt (vagyis láncot) kér, és még azt, hogy újra égjen a WC-ben a villany.

A mese nyelve kidolgozott, a szöveg jól olvasható, az ajánlott korosztályt tapasztalatom szerint leköti. A szöveg fejezetekre bomlik, hogy töredezettsége előny vagy hátrány, nehezen tudom eldönteni. Ezt a világot nehéz elképzelni egybefüggő, dramatizált szövegként, néhol mégis az az olvasó érzése, hogy egy-egy szövegrész csupán a címből nőhetett ki.

Ám ez a szilánkosság többletjelentést is hordoz, hiszen a szöveg cserepei, vagyis fejezetei egy jelen idejű valóság szeleteit villantják fel, sorrendjük akár felcserélhető is lenne.



Az illusztrációk remekbe szabottak, nem túl direktek, átgondoltak, különösen Imikém figurája szívet melengető. Ajánlom a nyolcéveseknek és a nagyobbaknak, de a felnőtteknek is.

Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)
Pozsonyi Pagony, 2013
64 oldal, 2500 Ft