Bő évtizedet jelez a naptár, pedig mintha egy másik időszámításban lett volna, mikor a Pixar minden egyes új filmjével animációs filmtörténetet írt. A Szörny Rt. az egyik első fecske volt, ami elhozta az évezredforduló környékén beköszöntő rajzfilm-nyarat. A tökéletesre fent Pixar-formula ülte diadalát, hiszen a Toy Story-hoz hasonlóan, egy minden porcikájában új világot pakolt fel a vászonra, tele szellemdús dialógussal, vizuális gegektől roskadozó képi világgal és emlékezetbe tapadó, pofás karakterekkel. A felütés a sajátos szabályrendszerek bevezetésével (az embergyerekek fertőzőek, a sikoly működteti Iszonycityt stb.) nyűgözött le, aztán pedig úgy bepörgött a kalandmaraton, hogy félő volt, talán le se fog állni. A Szörny Rt. nélkülözte az animációs filmekben szinte kötelező érvénnyel erőltetett börleszk huppanásait és bucskázásait, helyette a nagy monstrummelák Sulley és az ügyi-fogyi okoska Wazowski haver-filmes sztorijára fókuszált, amiben a kis Boo tornázta az egekbe a cukiságfaktort, a két főhős pedig a hol bumfordi, hol leleményes humort.

Ha most pontról pontra kéne összevetni a Verdák 2 és a Merida, a bátor által megkoptatott hírnevű Pixar első előzményfilmjét, a Szörny egyetemet a Toy Story 1-2 lelkesítő sikerén épp csak túleső stúdió Szörny Rt.-jével, akkor könnyű lenne fanyalogni. Hiszen míg ott azzal szórakoztatták magukat a forgatókönyvírók, hogy friss-ropogós univerzumot rajzoltak, addig itt az egyetemfilmek tinédzservilágának túl jól ismert toposzai köszönnek vissza már az első fordulat utáni sarkon. S míg a Szörny Rt. úgy szorította bele a szuszt kis- és nagykorú nézőibe egyaránt, hogy lélegzetbedugaszoló izgalmakba keverte Sully-ékat, addig a Szörny egyetemben a suliklubok versengésének legutóbb a Potter-filmekben elcsépelt sablonját hasznosítják újra.

De recikláljanak nyugodtan, ha ilyen frissnek hatnak a filmjeik: a Szörny egyetem ha klisét is használ, sosem fárad meg. Értjük ám, hogy a Parti zónához hasonmód  itt is a lúzer csapat lesz majd a győztes, és a legmenőbb szörny ezúttal is orra bucskázik az egójában, de a Szörny egyetem a legotrombább sulifilm-motívumot is szerethetőre faragja. Például ügyesen fakasztják a humort a pancser mamlaszok, a sokszemű cuki-duci fiú, annak death metalt hallgató cuki-duci mutterja, a sittes előéletű filozófus-palánta, vagy az önmagával folyton feleselő, kétfejű szörnyecske. A verbális humor szinte kötelező érvénnyel büntet – csak a beiratkozás-epizódba került pár nem-vicces kínrím –, hiába, a magyar nyelvnek ezen a téren helyzeti előnye van. Az viszont már a Pixar alkotóit dicséri, hogy a tinibalekokon felül, a felnőttek körében is akad pár maradandó alak, kezdve a Harry Potter filmek McGalagony profját sárkány-rovarként újraálmodó igazgatónővel, vagy az egykor házalóügynökként dolgozó, kiöregedett eladóval (Don), aki az egyetemre beiratkozva második gyerekorrát éli.

Don figurája már a Szörny egyetem kemény és valósághű üzenetét húzza alá. Míg az első rész Sulley és Boo kapcsolata körül forgott, addig a mostani Mike álmára fókuszál: a kis Wazowski nagy ijesztőnek készül, csak hát ő nem rémes, hanem mókás alak, aki hiába magolja be a rémisztéselmélet klasszikusait, attól még a pelenkások sem fognak maguk alá pakolni, ha rájuk ront az ágy alól. Hagyján, hogy az egyaránt egoista, saját tudásuktól eltelve okoskodó Sulley-nak és Mike-nak is meg kell tanulnia az örök Pixar-leckét a csapatmunkáról, de a Szörny egyetem azt is pedzegeti, hogy bizony nem mindenkinek valósul meg az álma – mert nincs meg hozzá az alkata vagy a tehetsége. Ez nem csak az esélyegyenlőséget a végletekig forszírózó amerikai kultúrában, hanem a mai viszonylatok között bárhol életképes mondanivaló, amely alkalmazkodásra, a csalódásokkal való szembenézésre nevelheti a lurkókat. Ahogy Dont is kirúgták, és újrakezdte az életét a Szörny egyetemen, úgy Mike-nak és Sulley-nak is nulláról kell kezdeniük a film legvégén – egy kivételtől eltekintve nem teszi tiszteletét a filmben Deus ex Machina, aki a grabancuknál fogva lódítaná Wazowskiékat a happy end célvonalához. Helyette szépen bedolgozzák magukat a cégbe, előbb levélkezelőként, majd takarítóként, ételosztóként stb. lépegetve végig a ranglétrán.

Hiába díszeleg mindössze 6-os karika ezen a mívesen rajzolt filmen, a Szörny egyetem közölnivalóját tekintve a Pixar egyik legfelnőttesebb filmje (még úgy is, hogy a stúdió sose ódzkodott a komolyabb tartalmaktól). A Szörny egyetem viszont ezen felül is korrekt-kerek mese, amelynek ugyan nem ível olyan szépen a cselekménye, mint elődjének, de azért arcba kap minket pár meglepetéssel. Kár, hogy az eleinte komplexusosnak megfestett Randallt hanyagolják (légből is kapott, ahogy belespanolja magát a nagy Sullivan-ellenszenvébe), ám kárpótol érte az egyfolytában születési bizonyítványát és természetes adottságait felemlegető Sullivan, illetve az elbizakodott, magolós Wazowski jellemének fejlődése, Lippai László és Gesztesi Károly szinkronmunkája, Randy Newman dinamikus zenéje, az árnyalatokban gazdag képvilág és az újdonsült szörnyekkel bővített mumuslista. A trükk csak annyi, hogy nem kell várni a csodát, és akkor a Szörny egyetem is szórakoztat, mint Wazowskit a sikolyfrekvencia-elmélet. A humorizálás megy, mint az ágybavizelés, most már csak azt a fránya eredetiséget kell újra megtalálni a Pixar műhelyében.

Szörny egyetem (Monsters University)
Színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 2013

Rendező: Dan Scanlon

Forgatókönyvírók: Robert L. Baird, Daniel Gerson, Dan Scanlon

Zeneszerző: Randy Newman

Forgalmazó: Fórum Hungary

Bemutató dátuma: 2013. június 27.