Először is nézzük meg alaposabban a történetek főszereplőit! Van közöttük bújócskakirály, ellenség nélküli király, sőt olyan is, aki mindent kékre festett. Simon Réka Zsuzsanna történeteinek királyai sok mindenre alkalmasak, csak egy dologra nem, nevezetesen az uralkodásra. Azaz dehogynem, tudnak ők uralkodni, de csak a képzelet felhúzta bástyafalakkal védett, meséből szőtt árokkal elkülönített, írói tollhegyről lepattant birodalmakban, ahol kiélhetik különféle furcsa-kedves bolondériájukat.

Ugyanis mindegyikük hóbortos, mint a hétköznapi emberek általában. Ám a csekélyke hatalommal bíró ember a hóbortját többé-kevésbé sikeresen kordában tartja. A mi királyaink nem lennének királyok, ha hóbortjaikat visszafognák, és mert szerencsére azok, akik, kiterjesztik a spenótundoruk vagy a kék színre vonatkozó tilalmuk az egész birodalomra.


Simon Réka Zsuzsanna vigyáz arra, hogy az eleinte meggondolatlan királyok ne riasszanak el senkit, ne gonosz királyokként nézzenek ki a mesékből a gyerekekre. Kicsit kapkodó, hebrencs, jóindulatúan vett infantilis királyok a mesék antihősei. Antihőst írok, mert a valódi hős a rövidre szabott történeteket végigizguló gyermekolvasó. A mesék elején már sejtjük, hogyan alakul a vége, és nem egyszer azon izgulunk, hogy a bennünk végigjátszott történet ismétlődjék meg a papíron. Valahol itt van a jó mese kulcsa, az olvasóban keltett szelíd izgulásban.

Az egyszerűen követhető, jópofa ötletekből kibontott történetek jóízűen egészséges mondatok formájában vannak tálalva, és figyelembe veszik a célközönség elvárásait mind a hossz, mind a nyelv tekintetében. Nincsenek túlírva, nincs bennük felesleges sallang, a gyermeki fantáziát annyira veszi igénybe a szerző, amennyit az könnyedén elbír.

Másik erőssége a könyvnek a humor. Nem a belemagyarázó, a rossz szójátékokkal, elkapkodott nyelvöltögetésekkel teli humor Simon Réka Zsuzsannáé, és összességében mindig jó helyen, jó időben sül el. Megóv attól, hogy komolyan vegyük a történeteket, és véletlenül kilépjünk a mese szépen áramló medréből.

A minden jó, ha jó a vége megállapítás ezeknél a meséknél is érvényes. A királyok a történetek végén beismerik, hogy tévedtek, bocsánatot kérnek, jóváteszik a hibájukat. Egy valamirevaló király nem is lenne király, ha nem így tenne. A gyerekekben tehát nem marad semmilyen hiányérzet.

Simon Réka Zsuzsanna legújabb kötetében nem kerestem különleges szimbolikát vagy bújtatott üzenetet. De ezek a királymesék talán nem is ilyen szándékkal jöttek létre. Szórakoztatást, igényes humort, könnyen befogadható történeteket kerestem és ezekből mind ötösre vizsgázott a könyv.


A klasszikus királymesékből mindössze egy-egy elemet vesz át a szerző, lefutva a régi mesék szófordulatainak adózva a tiszteletkört, a sajátságos királymesék nyelvébe belekeverve éppen elegendő frissességet és elevenséget.

A könyv rajzait Gyöngyösi Adrienn készítette. Élénk, barátságos képek tarkítják a könyvet, egy-egy emlékezetesebb eseményt illusztráció formájában adva vissza.A rajzok igazodnak a mesék hangulatához, viccesek és szórakoztatóak. Ritka alkalom, hogy a mese és illusztráció ennyire jó összhangban legyen egymással. Bátran kijelenthetjük, hogy Simon Réka Zsuzsanna könyve a kisgyermekektől a nagygyermekekig (értsd: felnőttekig) mindenkinek nyugodt szívvel ajánlható.


Simon Réka Zsuzsanna: Ahány király, annyi mese
Illusztrálta: Gyöngyösi Adrienn
Manó Könyvek Kiadó, 2013
2490 Ft