art&design
2007. 05. 29.
Perneczky Géza: Concepts like Commentary
Vintage Galéria, 2007. május 15 – június 8.
A Kölnben élő művész-művészettörténész 1971-es koncept fotósorozata e tárlat. Utólag, mintegy visszavetítve az ezredforduló körül született, és nemrég kiadott tanulmányai ismeretében ezen szövegek illusztrációjaképpen is pompásan megfelel. Tudom, hogy ez a fajta megközelítés nagyon veszélyes, de most élek vele; sőt, a kiállítás, valamint a tanulmánykötete (Művészet az ezredfordulón – Palatinus, 2006) is jelen időben annyira összecseng, hogy nem tartom értelmét nem tudomásul venni, milyen következetes a szerzőjük.
A mintegy 12 azonos méretű fotó közül a legtöbb az art szót viszi beszédesebbnél beszédesebb környezetekbe. Ennyiben a művészet végét példázza, amikor a művészet témája, végső soron végső célja lesz önmaga. Ez a legtisztábban azon a felvételen mondatik ki, ahol az art feliratú golyó, négyzethálós alapra állított kicsi kézitükörben szemléli magát. Felénk forduló oldalán is a felirat, de felőlünk eltakart oldalán is a felirat – azonban tükörírással, hogy a tükröződésben ugyanazt a szót olvashassuk ki.
A tükörben látható art felirat egy galéria kirakatára ragasztott plakáton köszön vissza – ez természetesen kívülről ugyanúgy olvasható, belülről viszont megfordul. A plakát alján (belülről) angol nyelvű felkérés: fújjon szappanbuborékokat, s mielőtt azok szétpukkadnak, látni fogja rajtuk a művészet szót! Ez a mű több dokumentumfotó-művel is képviselve van a Vintage tárlatán, a szappanbuborék-fújó Perneczky mellett ott az egy buborék, illetve a szinte szedercsíra sziámi iker-buborékok. Fölöttébb gyanús, hogy alkotójuk már akkor is kritikusan állt hozzá a művészeti terméshez… Alátámasztja ezt a kiállítás kezdő képe, ahol a művész pöckölésre felajzott bal keze art golyót azonnal el fogja távolítani a képtérből.
A művészet alkonyának ábrázolását lehet visszavetíteni egy másik művön is: itt az art feliratú pingponglabda egy csésze levesben (vagy kávéban?) úszkál, s nem is lenne erőszakmentes az alkony-asszociációnk, ha a csésze mögötti háttérre nem írta volna rá a művész az 1971. április 18-i naplemente pontos idejét: du. 7:33.
Ez a feliratos golyó olykor a továbbiakban is úgy viselkedik, mintha valami pózoló dáma lenne; legalábbis egy további művön – ha jól látom – kvarclámpánál sütkérezik, más, felirat nélküli gumók társaságában, melyekhez viszonyítva nagyon is fehér.
A dámaság már egészen népies színezetet ölt azon a felvételen, melyben egy fészekbe csempészve, kisebb, de ugyanolyan fehér golyók mellett pöffeszkedik art, kakukktojásként.
Egy mezei (talán szegfű-?) gomba-szüret csendéletét talán el lehetne adni a művészeti túltermelésre történő reflexióként is, hiszen minden egyes gomba kalapján ott díszeleg: art.
A pitypang terméséről félig lekopasztott röpülő magvak indítófelületén – az egykori fészken – egy, már nagyon szabad asszociációkat keltő art felirat. Szupernóvaszerű szétrobbanástól kezdve terméketlen (magtalan) lufiként, vagy cirógatnivaló aurával övezettként stb. stb. lehetne megérteni a művészet jelentését e kép üzeneteként.
Ezeket a képeket érteni kell, intellektuális munkát várt el tőlünk a művész. Címe is érdekes, hiszen ha azt akarta volna jelenteni: konceptek kommentárként, akkor nem a like-ot, hanem az as-t használja. Így a sorozat címe ennyit tesz nagyjából: a koncepciók kedvelik, ha hozzájuk van fűzve valami.
A tükörben látható art felirat egy galéria kirakatára ragasztott plakáton köszön vissza – ez természetesen kívülről ugyanúgy olvasható, belülről viszont megfordul. A plakát alján (belülről) angol nyelvű felkérés: fújjon szappanbuborékokat, s mielőtt azok szétpukkadnak, látni fogja rajtuk a művészet szót! Ez a mű több dokumentumfotó-művel is képviselve van a Vintage tárlatán, a szappanbuborék-fújó Perneczky mellett ott az egy buborék, illetve a szinte szedercsíra sziámi iker-buborékok. Fölöttébb gyanús, hogy alkotójuk már akkor is kritikusan állt hozzá a művészeti terméshez… Alátámasztja ezt a kiállítás kezdő képe, ahol a művész pöckölésre felajzott bal keze art golyót azonnal el fogja távolítani a képtérből.
A művészet alkonyának ábrázolását lehet visszavetíteni egy másik művön is: itt az art feliratú pingponglabda egy csésze levesben (vagy kávéban?) úszkál, s nem is lenne erőszakmentes az alkony-asszociációnk, ha a csésze mögötti háttérre nem írta volna rá a művész az 1971. április 18-i naplemente pontos idejét: du. 7:33.
Ez a feliratos golyó olykor a továbbiakban is úgy viselkedik, mintha valami pózoló dáma lenne; legalábbis egy további művön – ha jól látom – kvarclámpánál sütkérezik, más, felirat nélküli gumók társaságában, melyekhez viszonyítva nagyon is fehér.
A dámaság már egészen népies színezetet ölt azon a felvételen, melyben egy fészekbe csempészve, kisebb, de ugyanolyan fehér golyók mellett pöffeszkedik art, kakukktojásként.
Egy mezei (talán szegfű-?) gomba-szüret csendéletét talán el lehetne adni a művészeti túltermelésre történő reflexióként is, hiszen minden egyes gomba kalapján ott díszeleg: art.
A pitypang terméséről félig lekopasztott röpülő magvak indítófelületén – az egykori fészken – egy, már nagyon szabad asszociációkat keltő art felirat. Szupernóvaszerű szétrobbanástól kezdve terméketlen (magtalan) lufiként, vagy cirógatnivaló aurával övezettként stb. stb. lehetne megérteni a művészet jelentését e kép üzeneteként.
Ezeket a képeket érteni kell, intellektuális munkát várt el tőlünk a művész. Címe is érdekes, hiszen ha azt akarta volna jelenteni: konceptek kommentárként, akkor nem a like-ot, hanem az as-t használja. Így a sorozat címe ennyit tesz nagyjából: a koncepciók kedvelik, ha hozzájuk van fűzve valami.
További írások a rovatból
A tizenkettedik European Remembrance Symposiumról
Más művészeti ágakról
Kupihár Rebeka A heterók istenéhez kötetbemutatójáról
Matthäus Wörle Ahol régen aludtunk és Miklós Ádám Mélypont érzés című dokumentumfimje a 21. Verzió Filmfesztiválon