A „garni” szó hallatán elsőre erotikával átfűtött, bíborvörös színű, bársonyokkal, selyemmel borított, 19. századvégi, titokzatos, izgalmas hely jut az ember eszébe. Ezért is volt meglepő, mikor nemrég a Madách téren járva, a Wälder Gyula által tervezett, jellegzetes, a tér karakterét megadó, téglaarchitektúrájú épület földszintjén egy felújított portál mellett kis réztáblán megláttam a feliratot: garniszálló.

Valószínűnek tűnt, hogy a szót már nem, vagy nem csak a régi jelentésével használják, amit igazolt az is, hogy egy általános internetes kereső a garni szóra találatként szállodák honlapjának hosszú sorát adta ki. Csak Budapesten tíznél több garniszálló üzemel jelenleg.

Később megtaláltam a pontos, mai értelmezést is: a garniszálló az a szálloda, amely megfelel a szállodára előírt követelményeknek azzal az eltéréssel, hogy a főétkezések közül csak reggelizési lehetőség áll a vendégek rendelkezésére.( 54/2003. (VIII.29.) GKM rendelet ) Ez a verzió kevésbé izgalmas ugyan, de ezek után kíváncsi lettem, vajon hogy néz ki, és hogy működik az a garniszálló, amelynek tábláján megakadt a szemem.

Az 1997-ben indult, osztrák alapítású szállodalánc – Starlight Suiten – első három tagja Bécsben épült. 2000-ben már külföldi terjeszkedést fontolgattak tulajdonosai, melynek első eredménye egy budapesti szálloda lett a Mérleg utcában, majd ezt követte 2007. januárjában egy újabb épület, ugyancsak Budapesten a Madách téren. A szálloda vezetőjétől megtudtam, hogy a tulajdonosok törekvése szerint családias hangulatú szállodákat hoznak létre, ügyelnek az állandó személyes kontaktusra a vendégekkel, a szálloda vezetője is, mintegy nyílt irodaként, főként a recepción dolgozik.

A 43 lakosztályból álló hotel lakóegységei minden esetben hálószobából, nappaliból, fürdőből állnak. A nappaliban helyet kap egy dolgozósarok, bár és minikonyha is, továbbá telefonvonallal, televízióval, drótnélküli internettel felszereltek. Az egységes arculat megteremtése érdekében a berendezési tárgyak, a felhasznált bútorok, anyagok, sőt a falakon lévő festmények is ugyanolyanok az összes szállodában, akár Budapesten, akár Bécsben járunk.

A Starlight Suiten egyetlen tagja sem új épületben kapott helyet. Kizárólag régi épületekben, átalakítással, felújítással bővült a lánc, belvárosi környezetben, ahogy Budapesten is.

A Madách téri épület műemlék, így a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, mint elsőfokú hatóság, az engedélyezési eljárás során több ponton ragaszkodott az eredeti szerkezetek, kialakítások megtartásához. Ez elsősorban a földszinti aula, és a mellette lévő reggeliző helyiség, az üveg liftszekrény és az emeleteken található üvegfalak megtartását és védelmét jelentette. Az eredeti állapotnak megfelelően újították fel a homlokzatot, azok elemeit, például a kovácsoltvas erkélykorlátokat, a nyílászárókat is. Az átalakításhoz szükséges terveket Fiala István építészmérnök készítette.

A háztömb 1935 és 1938 között épült, Wälder Gyula tervei alapján, az épületegyüttes az akkori tervek szerint egy új, nagyszabású sugárút kapujaként is funkcionált volna. A sugárút terveit az a gróf Andrássy Gyula miniszterelnök kezdeményezésére létrehozott Közmunkatanács fogadta el 1914-ben, amelynek Budapest többek között az Andrássy utat, a Nagykörutat és a Duna szabályozását köszönheti. Az I. Világháború kitörése miatt azonban az építkezések el sem kezdődhettek, csak több mint húsz év múlva. 1930-ban írtak ki végül egy tervpályázatot, ahol az első díjat Árkay Aladár nyerte el tervével, Wälder Gyula pályamunkája „csak” megvételben részesült, mégis ezt a pályamunkát valósították meg. Ezek a viszonyok némiképp emlékeztetnek a mai építészeti tervpályázatok kaotikus világára.

„…1930 elején írták ki azt az országos, titkos tervpályázatot, amely a Károly körút s főleg a Madách tér építészeti kialakítását volt hivatott eldönteni, s amely megmozgatta az egész magyar építésztársadalmat (47 pályamű érkezett be!). Az I. díjat Árkay Aladár nyerte, aki a későbbiekben megépült hatalmas kapuzathoz hasonló módon indította útját a térből, két oldalt toronyszerű akcentusokkal még hangsúlyosabbá téve azt. A tér két oldalát és a körút architektúráját sávban összefogott ablakok jellemezték, némileg a Szent István parkban később megjelenő formavilágra emlékeztetően. Friedrich Lóránt II. díjas terve a tér és a körút sarkaira lépcsősen emelkedő épülettömegekkel képezett hangsúlyt, az út áthidalása szerényebb. A homlokzatok vízszintes sávozása nála is feltűnő. III. díjat Arvé Károly és Gerstenberger akadémikus ízű, engem a német és olasz diktatúra-építészetre emlékeztető terve nyerte, hat további pályaművet megvettek, köztük Wälder Gyuláét. Mint ismeretes, évekkel később a megbízást ő kapta.” (Román András: Madách Imre, avagy egy sugárút tragédiája)

Ennek az épületnek, a környéknek is van múltja, sokat „látott”, sokat „hallott”. Ez nyilvánvalóan hatással van a mostani funkcióra is.

Ellentétként feszül az egyedi, megismételhetetlen környezet, a lakosztályok hasonlóságával, és az egyes szállodák belső kialakításának egyezőségével. A belváros múltja, értékei beszűrődnek a szálloda belsejébe. A belváros varázsa leginkább a legfelső szint panorámás lakosztályaiban érzékelhető, a háztetők sűrű látványával, a Bazilika kupolájával.

A hotel belső világa a nagyvonalú gesztusok mellett – mint viszonylag nagy belmagasságok, széles folyosók, tágas lakosztályok – is semleges, kissé jellegtelen marad, ami lehet előny is, nekem azonban pici csalódást okozott. Az építészeti kialakítás szép részei adottságok voltak. Nyilván nehéz, vagy nem is lehet a pesti belváros hangulatát felülmúló, vagy azzal azonos nívójú belső kialakítást létrehozni, de egy próbát megért volna.

A garniszálló, mint írtam, annyit tesz, hogy a szükséges kellékekkel vagy díszítményekkel ellátott szálló, ha szobáról van szó, akkor bútorozott szoba. Szerelmi légyottok, titkos találkahelyek. A szükséges kellékek, díszítmények megvannak, a szerelmi légyottok nem hiszem: a négycsillagos szálloda árait ma már kevesen fizetik ki egy éjszakai kaland reményében.