John Kander és Fred Ebb musicaljét a Kaposvári Egyetem színészhallgatói értelmezték újra az eredeti szöveg, illetve Bob Fosse filmje alapján. Ha egy előadásnak sikerül egy sajátos világot, egy különleges atmoszférát teremtenie, akkor már megérte foglalkozni vele. Ezt a célját mindenképpen eléri a darab, és nemcsak azért, mert a konferanszié, Domokos Zsolt felszólít bennünket, a közönséget, hogy a kabátunkkal együtt akasszuk a fogasra mindennapi gondjainkat is, és hagyjuk őket a ruhatárban. Ahogy mondja, az élet gyönyörű, a lányok gyönyörűek, a többi meg ugye nem számít. A darab viszont bőven szól még másról is.

A történet a náci hatalomátvétel előtti Berlinben kezdődik. Ugyanazon az olcsó szálláson lakik Sally (Gonda Kata), a csapodár angol kabaré-énekesnő, ahová a fiatal írót, Christophert (Hajmási Dávid) is sodorja az élet. A kettejük között lassan kialakuló kapcsolat szokványosnak nem nevezhető csavarokban bővelkedik, főleg miután Max (Fábián Szabolcs) is az életük részévé válik. Egy idő után kiütközik a fiatal író igazi szándéka, hogy az anyaggyűjtés mellett a homoszexuális kalandokat keresve költözzön Berlinbe. A ház lakója még a könnyűvérű Fräuline Kost (Pallagi Melitta) is, aki jellegzetes karaktere ennek a világnak.

Ahogy az író és az énekesnő élete, úgy a származását tagadó lengyel selyemfiú, Fritz Wendel (Mózes András) és a gazdag zsidó lány, Natalia Landauer (Móga Piroska) szerelme sem egyszerű történet, a darab itt a korszakot beárnyékoló nácizmus különböző aspektusait mutatja be. A harmadik szerelmi szál a szintén zsidó kabarétulajdonos, Herr Schultz (Borsányi Dániel) és a szállásadónő, Fräulein Schneider (Szvetnyik Kata) kapcsolata – természetesen az ő sorsukat is befolyásolja az antiszemitizmus. A darabot viszont mégsem nyomják agyon a társadalmi és vallási különbségekből fakadó súlyos szerelmi drámák, sőt kimondottan szórakoztató zenés darabot látunk.

A jelenetek szédítő sebességgel pörögnek, eleinte egy kicsit még zavaró is, amikor túl sokan beszélnek, kiabálnak, énekelnek egyszerre a színpadon. Egy idő után mintha letisztulna ez a gyorsaság és zsúfoltság, a káosz alig-alig tér vissza. Egészséges arányban követik egymást a hosszabb-rövidebb jelenetek és az izgalmas dalbetétek.

A többnyire abszolút kívülállóként, néha mellékszereplőként, például pincérként megjelenő konferanszié szerepe rendkívül fontos. Uralja, irányítja a történéseket, nyomatékosít vagy éppen bagatellizál, gúnyolódik, olykor zsidóvicceket mesél. Domokos Zsolt lazán, könnyedén, magabiztosan hozza a figurát. Ő jelenti be a nácik hatalomra jutását is, amikor érezzük, hogy a mindennapokban már egyre erőteljesebben van jelen a gyűlölet és a félelem.

A szereplők élete különbözőképpen alakul. Bár drukkolunk nekik, talán nem is az ő egyéni sorsuk a legfontosabb a darab szempontjából. A végén a konferanszié elhangzó kérdésére, hogy sikerült-e egy rövid időre megfeledkezni a napi gondokról, a nézőtéren több irányból igen a válasz. A színészek némelyike a szerepétől merőben eltérő karakterű táncossá vedlik át a zenés számokban, amelyek tele vannak élettel, pezsgéssel, fülledt erotikával. A lányok bájosak, és ezt ügyesen használják ki, a számok homoszexuális részletei pedig egyáltalán nem tolakodóak. Bár musicalről van szó, az előadás könnyedén elbírja a kabarétréfákat is, azok szerencsére nem tűnnek idegen testnek.

És hogy legyen konkrét helyük is, nemcsak a levegőben lógnak, hanem figyelmeztetnek valami készülődő rosszra. Válságos időkben könnyen terjednek a szélsőséges eszmék, ezért egy-egy ilyen figyelmeztetés még akkor is lehet hasznos, ha térben, időben, illetve sok más szempontból is megfelelő távolságra vagyunk a hitleri Németországtól. De legalább ennyire fontos üzenet az is, hogy merjünk nevetni – a darab egyik legnagyobb erénye a könnyed öniróna. A háború előtti Berlin világa, ahogy az előadásban megjelenik, erőteljesen romlott, ugyanakkor szerethetően bohém is. Az emberek hétköznapjaiba belemászó diktatúra és a mindent befolyásoló pénz hatalmának árnyékában ott van az élni akarás, az anyagi boldogulás és az emberi boldogság iránti vágy, és a színészek ebből az életérzésből ízlésesen tálalnak fel egy jókora adagot.

John Kander, Fred Ebb: Kabaré, avagy az elveszettek

A Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának előadása

Konferanszié: Domokos Zsolt
Sally Bowles: Gonda Kata / Sodró Eliza
Christopher Isherwood: Hajmási Dávid
Fritz Wendel: Mózes András
Natalia Landauer: Móga Piroska / Piti Emőke
Herr Schultz: Borsányi Dániel
Fräulein Schneider: Szvetnyik Kata
Maximilian von Heune: Fábián Szabolcs
Fräuline Kost: Pallagi Melitta

Díszlet és jelmez: Csomor Katerina, Jeli Luca, Sebők Réka, Török Adél
Koreográfia: Gonda Kata
Osztályvezető tanár: Réthly Attila

Rendező: Rusznyák Gábor

Bemutató: 2013. május 23.
Átrium Film-Színház

Fotó: Szántói Lilla