PRAE.HU: Ha jól számolom, ez az ötödik köteted, de az első gyerekkönyved. Mi késztetett a meseregény megírására?

Sopotnik Zoltán: A Fahéjas kert valóban az ötödik kötetem, de a benne található mesei elemek már korábban is felbukkantak egy-egy verseskötetemben. Már az első, Krokodil című könyvemben is szerepel egy bizonyos Lassú báró, akiről ott nem lehet eldönteni, hogy gonosz vagy jó figura. A meseregényben felruháztam pozitív tulajdonságokkal, így szerethető bácsi lett belőle. Hogy miért meseregény? A mese nagyon szabad műfaj, amiben szinte minden megtörténhet. Elkezdett bennem mocorogni egy történet, és ez lett belőle. Nagyon szeretem a fantasyket, ez talán a szövegen is érződik.



PRAE.HU: Az általad is említett Lassú báró nagyon különleges alak; volt valaki, aki mintaként szolgált ehhez a karakterhez?

S.Z.: Talán leginkább a nagyapám. Ő volt ilyen szikár, bajuszos, szigorú ember. Ikonikus figura, mondhatnánk, aki átsétált a regénybe.

PRAE.HU: A történetben számtalan érdekes-furcsa teremtmény jelenik meg: élménylények, lépeklények, egy bizonyos Színsárkány és még egy örömgenerátor is. Az illusztrálás során ez okozott bármiféle nehézséget?

Egri Mónika: Egyedül a lépeklény figurája okozott némi fejtörést, de Zoli gyorsan a segítségemre sietett. Mondott egy-két dolgot róluk, és rájöttem, hogy nem is kell emberszerűnek lenniük. Az élménylények esetében könnyebb dolgom volt, mert komplett leírás mutatja be őket. Ha jön az ihlet, gyorsan meglódul a fantáziám. Visszagondolva érdekes, hogy pont a nagypapa megrajzolásán gondolkodtam sokat. Olyan figurát szerettem volna, aki más, mint az eddig megszokottak, de mégsem túl elszállt. A bárót könnyebb volt kitalálni. A gyerekek ábrázolásával sem volt gond, nagyon sok gyerekkaraktert rajzoltam már korábban.

PRAE.HU: Mi az elnevezése annak a technikának, amelyet a könyvben alkalmazol?

E.M.: Nem kollázs, nem montázs, talán papírkivágás… A technika lényege csak annyi, hogy rétegenként rakom fel a rajzokat, külön a hátteret, az alakokat, a feliratokat. Nem tudom, hogy létezik-e külön elnevezés erre a módszerre.



PRAE.HU: A réteges ragasztás hatására kidomborodó, kissé térbeli hatású képek születtek.

E.M.: Igen, már elkezdtem síkban a munkát, amikor elkészült egy ilyen papírkivágásos kép. Elküldtem Eszternek (Balázs Eszter, a Kolibri Kiadó főszerkesztője – a szerk.), akinek ez nagyon megtetszett, és azt javasolta, hogy inkább ilyen illusztrációkat készítsek.

PRAE.HU: Tényleg jól működik, a kötetnek egyaránt erőssége a szöveg és az illusztráció, és említsük meg a tipográfust, Maros Krisztinát, aki kellő dinamikát adott a szövegnek azzal, hogy időnként tipográfiailag is kiemel lényegi vagy kevésbé lényegi mondatokat a szövegből, ezáltal játékossá, légiessé, mondhatnám úgy is, hogy könnyebben olvashatóvá teszi a szöveget.

De térjünk vissza a történethez! Nagyon sok szereplőt mozgatsz és több szálon futnak az események, ezért az jutott eszembe, hogy részenként felolvasva talán könnyebb követni, hogy ki kicsoda és mi a dolga a Fahéjas kertben.

S.Z.: A kisebbik, hatéves lányomnak, akit természetesen Sárának hívnak (mint a könyvbeli meselányt – a szerk.) felolvastam a mesét. Őt a Színsárkány és a báró figurája bűvölte el leginkább. Én is úgy gondolom, hogy ezt a történetet részenként érdemes olvasni, mert nem összefüggő meseregény. Olvasás után lehet beszélgetni a hallottakról, de azt gondolom, hogy magyarázni felesleges, mert a gyerekeknek sokkal jobban működik a fantáziájuk, mint a felnőtteknek.

   

PRAE.HU: Vagyis természetes lesz számukra, hogy mi az a lépeklény?

S.Z.: Igen. Egyébként olyan gyerekkel is találkoztam, aki egy szuszra elolvasta a könyvet és elvarázsolta őt a szöveg és a képanyag. A metaforikus szöveg tele van asszociációs lehetőségekkel, így alkalmas arra, hogy a gyerekekben egyébként is meglévő metaforikus gondolkodást előhívja, továbbfejlessze.

PRAE.HU: Hogyan került a fahéj a kertbe?

S.Z.: A munkahelyemen rengeteg kávét iszom, többnyire fahéjjal. Valahogyan innen jött az ötlet.

PRAE.HU: A Fahéjas kert azonban nem tipikus kert, inkább egy különleges univerzum, sok városi jellegzetességgel, például egy piros busszal, buszmegállókkal és kukákat döntögető Hecc macskákkal. Miért szerepel mégis kert a címben?

S.Z.: Nem tudom, ez csak úgy jött. Eredetileg Teremtő kert lett volna a cím, de mindenképpen valami valóságtól elrugaszkodott helyet szerettem volna.

PRAE.HU: Elképzeltél egy ideális olvasót, miközben írtad a mesét?

S.Z.: Nem, úgy írtam a történetet, ahogy a verseimet, vagyis a magam szórakoztatására. Inkább arra gondoltam közben, hogy szeretnék valami varázslatosat írni.

PRAE.HU: Milyennek képzeled most a célközönséget?

S.Z.: Nem is tudom, szerintem bárki lehet hatévestől a százhét évesig, lehet magas, sovány, bajuszos, varázsló, manó, törpe… mindenkinek tudom ajánlani.

PRAE.HU: Mónika, neked lebegett valaki a szemed előtt, miközben az illusztrációkat készítetted?

E.M.: Nem, soha nem képzelem el a majdani közönséget. Ezek belső dolgok. Elsősorban saját magamnak alkotok, és baromi kritikus vagyok magammal. Ha azt érzem, hogy csak egy picit is hibás a rajz, akkor kidobom. Rengeteg rajzot dobok ki. Persze az is fontos, hogy a kiadónak, szerzőnek megfeleljenek a munkáim. De igazából nem is tudom meghatározni, hogy gyerekeknek rajzolok-e vagy felnőtteknek.



PRAE.HU: Milyen együttműködés volt köztetek? Minden egyes rajzot megmutattál Zolinak, vagy csak a teljesen kész grafikai anyagot?

E. M.: A terveket megmutattam Zolinak, azokat jóváhagyta. A munka elején leültünk, és négy órán keresztül beszélgettünk a könyvről.

PRAE.HU: Zoli, te mennyire vagy elégedett az elkészült illusztrációkkal?

S.Z.: Teljesen elégedett vagyok, mondtam is Mónikának, hogy nagyon jól rátapintott a lényegre, az illusztrációk teljesen ráhangolódnak a szövegre. Nagyon szépek lettek.