Mielőtt Nagy Boglárka, az est moderátora átadná a szót a megjelent íróknak és költőknek, néhány szóban felidézi a Jelenkor megalakulását. Egészen a 80-as évek végéig ugrik vissza, beszél arról az időről, amikor a Jelenkor még csak folyóiratként működött, majd szó esik arról is, amikor a rendszerváltáskor Csordás Gábor létrehozta a Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadót. Néhány évig még igen szoros volt a kapcsolat a kiadó és a folyóirat között, majd 1993-ban Csordásék leváltak a lapról. Ezt követően több pénzügyi probléma is megpróbálta ellehetetleníteni a kiadót, de ennek ellenére még ma is jól van és működik. Nagy Boglárka statisztikája bizonyítja is, hogy mennyire: a 20(+4) év alatt 625 kötet került ki a Jelenkor keze alól, 247 szerző tollából. A kiadó első kiadott könyvei között Mészöly Miklós A pille magánya, Balassa Péter Hiába:valóság és Hegyi Lóránd Utak az avantgárdból szerepeltek.

A rövid bevezető után Nagy Boglárka arra kiváncsi, hogy a megjelent szerzők hogyan látták a kiadó megalakulását és egyáltalán a rendszerváltás utáni könyvkiadást. Márton László úgy emlékszik, hogy hirtelen az írók, költők belekerültek a “szabadság eufóriájába", ahol bármit írhattak, bármit mondhattak és mivel elég sok kis kiadó jött létre akkoriban, ezért nagy valószínűséggel ki is adhatták a műveiket. Felidézi, hogy akkoriban rengeteg falragasszal találkozott, amiken az újonnan létrejött kiadók reklámozták magukat: “Van egy jó kézirata? Hozza be!" Ő ebben az időben fejezte be Átkelés az üvegen című regényét, amit a Magvető először ki akart adni, utána mégsem. Viszont kiderült, hogy Csordás nagyon kedvelte ezt a művet, így szárnyai alá vette. Ez a kötet 1992-ben elnyerte a Mikes Kelemen Kör díját, az átadó ünnepségen pedig Csordás Gábor mondott laudációt. Márton úgy gondolja, hogy ezzel a könyvvel talált egymásra a kiadó és a szerző, ő pedig ekkor tanulta meg a regény törvényszerűségeit. Az író kiemeli, hogy e művének köszönhetően bekerült egy olyan szellemi közegbe, ahol a háttérmunkák és az egymás közt zajló beszélgetések sokat formálták személyiségét és írói megnyilatkozását is.

Parti Nagy Lajos kihangsúlyozza, hogy a Jelenkor már megalakulásakor is biztos lábakon állt – a kis kiadókkal ellentétben –, hiszen nem a semmiből jött létre: komoly szellemi tőkével rendelkezett, hiszen az ország legfontosabb kortárs folyóiratából nőtt ki. A Jelenkor helyzete tehát igen erős volt, hiszen nem sok olyan kiadó volt akkoriban, aki a nívós, magyar, kortárs szépirodalom kiadására vállalkozott volna. “Mindenki összehuttyanni látszott vagy össze is huttyant, a Magvető alig-alig látszott ebben a zavaros, zöldesszürke átpiacosodásban, a Szépirodalmi megszűnt, a kicsi kiadók mögött pedig inkább volt elszánás, mint valódi szellemi potenciál" – mondja Parti Nagy, majd mielőtt felolvasná A gomb kabátja című, 1992-es tárcáját, Nagy Boglárka Csordás Parti Nagyról mondott szavait idézi: “Nagyon jó volt öt évig vele csinálni a lapot. Őszintén a jobb szerkesztési ötletek még mostanában is tőle származnak. Elég gyakran megjelenik Pécsett és tapintatosan a fejemre olvassa a melléfogásaimat."

Balla Zsófia úgy emlékszik vissza, hogy a 90-es évek elején is elég nagy dolog volt bekerülni a Jelenkor szerzői közé, így ő 1993-ban nagy örömmel vette, hogy ez a kiadó adta ki Egy pohár fű című verseskötetét. Nem sokkal később Kolozsvárról áttelepült Magyarországra, ahol újra meg kellett teremtenie a saját identitását, amiben a kiadó hatalmas segítségére volt: “A Jelenkor volt az a hely, az a baráti kör, ami hitelt adott, ami elfogadott az első pillanatban és megengedte, hogy időben mutatkozzék meg az, hogy ki vagyok. Szellemi otthont nyújtott nekem." Balla Mi volt jó Pécsen? című versével még inkább megerősíti, hogy milyen erősen kötődött ehhez a közeghez.

Kovács András Ferenc szintén Romániából érkezett Pécsre, így hasonló kihívásokkal kellett szembenéznie, mint Ballának. Viszont természetes volt, hogy a Jelenkorhoz kerül, hiszen Csordásékkal már akkor jó viszonyra tett szert, amikor azok Erdélyben jártak. A költő úgy nyilatkozik, hogy Pécsett folyóiratra, kiadóra és barátokra lelt. Ez alkalommal több verssel készül, az egyik, az Őszi levélke személyesen Balla Zsófiának íródott.

Nagy Boglárka most Garaczihoz fordul, aki sohasem tartozott szorosan a jelenkorosokhoz. Ám 1999-ben, amikor a Jelenkornál megjelenik a Mintha élnél című regénye, akkor egészen sok olvasóhoz jut el az író. Garaczi azt mondja, hogy előtte igen sok kiadónál megjelentek az írásai, nem igazán tartozott sehová, így a Jelenkornál való megjelenése mindenképpen paradigmatikus volt. “Már korábban is szorosan kötődtem az Alföldhöz és a Jelenkor folyóirathoz, így nagy öröm volt, amikor a kiadó is megtalált." E néhány bevezető mondat után olvassa fel a Nevetnek az angyalok című prózáskötetéből a Hófehérke történetét újraíró bagatelljét, ami olyannyira szórakoztató, hogy még maga Garaczi is fel-felnevet néhány mondatnál.

Schein Gábor következik, aki elmondja, hogy elsőként olvasóként találkozott a Jelenkorral, akkoriban minden új kötetüket elolvasta. Úgy tekintett a kiadóra, mint ami egybegyűjti a kor nagy szellemeit, így számára igen nagy élmény volt, amikor a Jelenkor kiadta Irijám és Jonibe című kötetét. Most azonban nem ezt a kötetet hozta magával, Retus című kötetéből olvas fel egy részt, ami nagyapja emlékét idézi fel.

A születésnapra Nádas Péter is hivatalos, azonban ő sajnos nincs itt, de legújabb regényének egyik kéziratát küldi az alkalomra, amit Nagy Boglárka fel is olvas. E szöveg után visszatérünk a vendégekhez, köztük is Vörös Istvánhoz, aki most megjelen Gagarin avagy jóslástan alapfokon című kötetéből olvas fel. Vörös elmondja, hogy ő sem gondolta volna, hogy valaha is a Jelenkorhoz kerül, azonban még ma is nagyon sok kiadónál jelen van, hiszen, mint mondta, igen sokat dolgozik, így ezt a nagy mennyiségű kéziratot nem biztos, hogy egy kiadó elbírná.

Az estet Oravecz Imre felolvasása zárja: az Árvai család egy, még nem megjelent és vázlatos formában létező epizódját mutatja meg.


20 éves a Jelenkor, Műcsarnok, 2013. 06. 07.

Fotó: Bach Máté