"A narancssárga, nem napsárga" – oktatja ki Alice (Virginie Efira) a nyomdászt a nyitójelenetben, és negyedszerre is újranyomtatja vele a Rebelle nevű újság címoldalát. Ő a főszereplőnk, egy divatmagazin szerkesztője, tipikus karrierista. 38 éves, elvált és nagyon is jól megvan egyedül. Az áhított főszerkesztői állástól egyetlen dolog választja el: főnöke (Gilles Cohen) szerint nem elég laza a Rebelle lázadó stílusához. Alice életében akkor áll be változás, amikor egy repülőút alkalmával megismerkedik a nála húsz évvel fiatalabb Balthazárral (Pierre Niney). Nem kell mindjárt a fejünket fogni, nem olvassák ugyanazt a könyvet a repülőn, egyszerűen együtt tör rájuk a frász attól, hogy majdnem lezuhan a turbulenciába keveredett gép. Alice részéről itt véget is érne a rövid ismeretség, ha nem felejtené a gépen a pendrive-ját.

A közösségi média áldásos tevékenységének hála Alicera  a (fiatal fiúkkal randizó férfi) főnöke mégis felfigyel, amikor egy "puma" feliratú, félreérthető kép kerül fel róla a Twitterre. Talán kicsit furcsán hangzik, hogy a liberális szexuális viselkedés jelentheti a kikövezett utat egy előléptetéshez, de ne felejtsük el, hogy francia filmről van szó (l'amour toujours). A hősnőnk rájön, hogy a Balthazarral való randizgatás közelebb segítheti az áhított álláshoz. Belemegy a játékba és bőrdzsekis, piros szájú, mélyen dekoltált pumává változik. Csak szegény toyboy Balthazar nem tud róla, hogy kihasználják. Legalább is egy darabig. Kis idő után pedig már Alice sem biztos a dolgában...
 

A két főhőst itthon kevésbé ismert színészek alakítják. Az Alice-t játszó színésznő, Virginie Efira olyan francia vígjátékokban szerepelt, mint az Életem szerelme vagy a Kérem, öljön meg!, de inkább tévés szerepei miatt ismert. A Balathazart alakító Pierre Niney az Imádom a csajokat bámulni és az LOL című filmekben tűnt fel és emellett a Comédie-Française színház tagja. Ebben a filmben mindketten kiváló alakítást nyújtanak, karaktereik szerethetőek és a kémia is meggyőzően működik közöttük. (Bár tény, hogy inkább tűnik öt évnek a korkülönbség kettőjük között, mint húsznak.) A színészi játékot ügyesen kiemelik az operatőr Laurent Tangy expresszív közeli beállításai. Ezeket pedig máshol kiválóan ellenpontozzák a színes és zsúfolt totálok.

A forgatókönyv (Moreau és Amro Hamzawi) az évtizedek óta bevált "fiú találkozik a lánnyal – fiú valamilyen konfliktus folytán elveszíti a lányt – fiú visszaszerzi a lányt" sémára épül, de itt az idősebb nő az aktív fél. A történet tele van frissességgel, már a legelején beszippantja a nézőt és végig fenn is tartja az érdeklődést. Köszönhető ez annak is, hogy Cyril Besnard vágó jó érzékkel találja el a poénok ritmusát. A történet végig pergő iramban halad előre. A jelentős korkülönbség számos vicces szituációra ad lehetőséget (a film eredeti címe "20 év választ el" is erre utal, így senkit ne tántorítson el a fantáziátlan magyar cím), a szegény hátizsákos tornacipős egyetemista nem győz csodálkozni a szerencséjén, miközben kiállítás megnyitókra, koktél partikra és divatbemutatókra jár a gyönyörű szerkesztőnő oldalán. A film ügyesen játssza ki a szituációkat és a jól eltalált ritmusnak hála a gyorstüzelő gegek sorozata mind betalál.  A "trendiség" pedig végig fókuszban marad, röpködnek az olyan – idősebb korosztály számára talán leguglizandó – kifejezések, mint a "MILF" (Mother I’d Like to F***), és az utalások a Twitter, vagy a YouPorn internetes oldalakra.

A történetet tovább színesítik az ötletes és kiválóan megformált mellékszereplők, mint a kerítőt játszó nővér, a fagyos tekintetű divatdiktátor vagy a mocskos szájú fotósnő, aki az Acéllövedék Hartman őrmesteréhez hasonlóan a válogatott sértések kreatív szakértője. Vagy ott van Balthazar kapuzárási pánikkal birkózó, kissé kiöregedett francia macsó apja (Charles Berling), aki rajong a szex… akarom mondani szerelemért. Neki a bohóckodás mellett még egy megható apa-fiú jelenetre is futja a szerepéből.

David Moreau eddig a horror műfajával próbálkozott társrendezőként Xavier Palud oldalán olyan filmekkel, mint az Ők, vagy A szem Jessica Alba főszereplésével. Most először rendezett szólóban, és úgy tűnik, hogy ez a könnyedebb műfaj testhezálló neki.

 
Kevésbé meggyőzőek azok a részek, ahol Moreau megpróbál mondani valami örökérvényűt a nagy a korkülönbségű kapcsolatok nehézségéről. Szerencsére nem veszi magát nagyon komolyan és a film megmarad szórakoztató vígjátéknak. Habár tény, hogy az Alice korabeli férfiaknak (az exférj, Balthazar apja) mind jóval fiatalabb barátnőjük van, de amikor a nő kalandja kezd komolyra fordulni, az közfelháborodást kelt és az ő "morálját" "futuristának" bélyegzik. Hát mi ez, ha nem a férfi – női kapcsolatok egyenlőtlen megítélésének társadalmi fricskája? Hagyjuk, hagy vadásszanak szabadon ezek a pumák!

Felcsípve (20 ans d'écart)
Színes, magyarul beszélő, francia vígjáték, 92 perc, 2013

Rendező: David Moreau
Forgatókönyvíró: David Moreau
Zeneszerző: Guillaume Roussel
Operatőr: Laurent Tangy
Producer: Abel Nahmias
Vágó: Cyril Besnard

Szereplők: Virginie Efira (Alice Lantins), Pierre Niney (Balthazar Apfel), Charles Berling (Luc Apfel), Gilles Cohen (Vincent Khan), Amélie Glenn (Lise Duchene), Camille Japy (Elisabeth Lantins), Michaël Abiteboul (Simon)

Bemutató dátuma: 2013. június 6.
Forgalmazó: MTVA
Korhatár: 16