Mindez Louis Leterriernek is leesett, legalábbis annyira, hogy dialógusokkal a közönség szájába rágja. A mélyebbre szántó önreflexió, netán egy-egy szerzői dilemma (úgymint az eredetiség vagy az előadóművészet-e a fontosabb) őt már nem izgatja. Arról különben is született korábban frappáns tanulmány Hollywood ügyes kezű auteurje, Christopher Nolan tollából. A tökéletes trükkhöz képest a Szemfényvesztők célkitűzése szerényebb: csupán szórakoztatni szeretne. A titánok harca és A szállító 2. rendezőjétől azért már ez is tiszteletreméltó vállalás.

Meglepően mulatságos e bűvészfilm felütése, a cinikus mentalista Merrittet (Woody Harrelson), a pimasz kártyabűvész Atlas-t (Jesse Eisenberg), a ravasz zsebtolvaj Jack-et (Dave Franco) és a csábos szabadulóművész Henley-t (Isla Fisher) hozza össze egy rejtélyes idegen, hogy együtt létrehozzák minden idők leglátványosabb bűvésztrükkjeit – közben pedig kiraboljanak egy bankot. A magát Négy lovasnak becéző formáció szemfényvesztő Robin Hoodként szolgáltatja az igazságot és szórja a pénzt a műsorukra jegyet váltó rászorulóknak. A fennálló helyzetet bonyolítja még a bűvészvilágban tökéletesen járatlan FBI-nyomozó, Dylan (Mark Ruffalo), valamint a trükkmutatványok leleplezésére szakosodott Thaddeus (Morgan Freeman), aki a Négy lovas sarkában lohol. És mi tagadás, eleinte érdekfeszítő ez a loholás, főleg azért, mert a forgatókönyvírók a klasszikus hollywoodi mozitól tanultak dialógot írni: repkednek a rapid beszólások, csípnek az ironikus odamondogatások, és csattannak az egysoros beköpések. Olajozotton zajlik a kartonvékony karakterek közötti replikaváltás, Harrelson röhögtetően találó a bárkit hipnotizáló és megszívató mentalistaként, A szociális háló Zuckerbergének sunyibb kiadását játszó Eisenberg arcra és mimikára is érettebb lett, Mark Ruffalónál pedig még ma sem adja senki jobban a szerethető lúzert (csak a teljesség kedvéért: Michael Caine profin játssza Michael Caine-t, Morgan Freeman pedig Morgan Freemant).

Leterrier flottul simítja össze A tökéletes trükkhöz hasonló átveréssémákat és a rejtélyközpontú dramaturgiát a Tökéletes bűnözők féle heistmozival, miközben fél óránként egyszer elismétli: aki túl közelről nézi a trükköt, az hagyja magát becsapni, hiszen a valódi mutatvány valahol máshol zajlik. Ezt az ars poeticát követve, a Szemfényvesztők abban bűnös, hogy a látványos felszín alatt nincs igazi trükkje. Arra apellál, hogy a felsorakoztatott sztárszínészek – a másfél óra végére amúgy perfektül kiszámítható – karakterei és játéka eltereli a néző figyelmét a sztoriban tátongó lyukakról. A blőd képtelenségeket még meg is bocsájthatnánk egy nyakficcantó sebességgel száguldó filmnek; nagyobb hiba, hogy a pörgősen pergő történet korántsem olyan okos, mint amilyennek tetteti magát. Mivel nézője fejébe veri, hogy itt és most átverés következik, így maximum a második "fordulatnál" gyanússá válik, hogy nem az a helyes nyom, ami elsőre annak tűnik. Ruffalo karakterén kívül mindenki tudja is ezt, aki viszont mást se tesz, mint bamba idiotizmussal baktat a bűvészek nyomában, s kb. a századik perc tájékán gondolkodik el először azon, hogy lehet, nem kéne mindent készpénznek vennie, amit lát. Mert bűvészeket üldöz, ugyebár. Noha a Szemfényvesztők végső csavarja betömi ezt a lyukat, ám ez nem enyhít azon a fájdalmon, amit a buta rendőr társaságában eltöltött 2 óra okozott.

A Szemfényvesztők viszont egy pillanatra sem mérsékli a tempóját, pont azért, hogy ne tűnjenek fel a turpisságok, amiket úton-útfélén elkövet. Egy frappáns bűvésztrükkökkel terhelt, Jackie Chan-féle "verekedés-jelenet" és egy velősen humoros szópárbaj után elapad a puskapor, s kiviláglik, hogy a film a kortárs blockbusterek akciódramaturgiájával forgat csavaros thrillert. Arra számít, hogy az illuzionista fortélyok, a zúzós autósüldözések és a maró gegek közepette elfelejtünk gondolkodni, és az egymást kergető karakterek által az égbe szalajtott adrenalin teljesen elvakítja a nézőt. Az olcsó horrorfilmek és a becsapott ajtó esete ez: ha maxra tekert Dolby-hangzással ordítanak a füledbe, akkor tuti, hogy megijedsz – de félni nem fogsz. Ha egymás után suspense-szel dúsított hajszákat lesel, garantáltan izgulsz – de meglepődni nem fogsz. Unatkozni se, az viszont biztos, hogy aki egynél több bűnfilmet látott (mondjuk pont a Tökéletes bűnözőket), azt a rejtély feloldása se fogja a meglepetés és egy dzsekicsen-pofon erejével arcon csapni. Leterrierék filmje kellő izgalmat csihol, viszont nem várt fordulatok terén igencsak szerénykedik.

A Szemfényvesztők igazi trükkje, hogy a függöny legördültéig képes elvarázsolni nézőjét, olyannyira, hogy annak talán fel se tűnik az a számos közhely, amivel a film traktálja. A CGI-jal vászonra vitt mutatványok mellett a legfájóbb az, hogy a Szemfényvesztők a bűvészfilmek műfaji premisszáját se teljesíti: egy személyt leszámítva itt mindenki pont az, akinek látszik. És ez végeredményben nem annyira mulattató, mint amennyire első blikkre tűnik. Mindenesetre ne legyünk igazságtalanok: a Szemfényvesztők egy szórakoztató film – amíg nem gondolunk róla semmit.

Szemfényvesztők (Now You See Me)

Színes, szinkronizált, amerikai akcióthriller, 115 perc, 2013.

Rendező: Louis Leterrier

Forgatókönyvíró: Edward Ricourt, Ed Solomon, Boaz Yakin

Szereplők: Michael Caine (Arthur Tressler), Dave Franco (Jack), Morgan Freeman (Thaddeus Bradley), Mark Ruffalo (Dylan), Jesse Eisenberg (Atlas), Woody Harrelson (Merritt Osbourne), Isla Fisher (Henley)

Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.

Bemutató dátuma: 2013. június 13.

12 éven aluliak számára megtekintése csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott!