"Egy közös barátunk kért meg arra, hogy írjam meg Kövesdy Pál élettörténetét. Őt ekkor még nem ismertem személyesen, de tudtam, hogy milyen szerepet játszott Amerikában a magyar avantgárd festők megismertetésében" - idézte fel az MTI-nek a szerző.

Bánó András elmondta, hogy korábban még soha nem írt könyvet, és televíziós elfoglaltságai miatt első kötete is sokáig, több éven keresztül készült. Végül 21 kazettát töltöttek meg a neves műgyűjtővel folytatott beszélgetések, amelyekből a szerző az olvasmányosság érdekében egyes szám első személyben írta meg az életrajzi kötetet. Az olvasónak így olyan érzése lehet, mintha a most 94 éves Kövesdy Pál éppen neki mesélné el az életét - hangsúlyozta.

"Bár Kövesdy Pál elsősorban műkereskedőként ismert, számomra még érdekesebb az az időszaka az életének, amikor még nem került ki Amerikába; mindaz a hányattatás, amelyen addig keresztülment" - árulta el Bánó András.

A fiatalon operaénekesnek készülő Kövesdy Pál élete nem szűkölködött regényes fordulatokban: egy trükk segítségével eljutott Aureliano Pertiléhez, a világhírű tenorhoz, aki segített neki kijutni Olaszország egyik leghíresebb énektanárához. A háború alatt azonban Ukrajnába vitték munkaszolgálatra, ahol találkozott egy olyan emberrel, aki hallotta őt korábban énekelni, és segített neki hazakerülni.

A ferencvárosi nyilas házban majdnem agyonverték, bevagonírozták, de ismét megszökött, hogy utána a szovjet katonák vigyék el malenkij robotra. Szerencsére Aradon elengedték, onnan tudott hazatérni Pestre, és került vissza az Operaházba. Átvészelte az ÁVH Andrássy út 60. alatti börtönét, majd 1956-ban átszökött a határon, és Amerikába emigrált. "Mindez szerintem még izgalmasabb, mint az a valóban jelentős tevékenység, amelyet aztán Amerikában végzett" - emelte ki Bánó András.

Mint a szerző elmondta, Kövesdy Pál az Egyesült Államokban is a zenével próbálkozott először, Floridában öt évig énekes pincérként dolgozott, majd egy idősebb úr tanácsára kezdett képekkel foglalkozni.

A későbbi neves műkereskedő apja révén fiatal korában ismerte Kádár Bélát, de amikor elkezdett képekkel foglalkozni, először giccsekkel kereskedett - idézte fel Bánó András.

"Egyre inkább úgy érezte azonban, hogy a minőséggel kell foglalkoznia. Ekkor, talán a fiatalkori emlékeiből adódóan, sikerült Scheiber Hugót, Kádár Bélát, a magyar konstruktivista festőket újra felfedeznie. Meggyőződése lett, hogy a világ méltatlanul felejtette el őket, pedig semmivel nem voltak rosszabb művészek, mint külföldi kortársaik. Az utóbbiak munkái ma csillagászati összegekért kelnek el a nagy aukciósházaknál, míg a magyarokat nem ismerte senki" - emlékeztetett az életrajzi kötet írója.

Mint hozzáfűzte, Kövesdy Pál rájött, hogy akkor lehet ezeket a festőket kiemelni, ha összeszedik az életrajzi adataikat, és monográfiák születnek róluk, majd el is végezte ezt az úttörő munkát, így neki köszönhetően kezdett áruk lenni a magyar avantgárd képeknek.

Kövesdy Pál tapasztalataira a hazai művészettörténész, galerista szakma hazatelepülése után nem nagyon számít, pedig nagyon sok művésszel, galeristával, mecénással állt személyes kapcsolatban - jegyezte meg Bánó András, aki emlékeztetett: a műgyűjtő nagy álma, hogy a húszas, harmincas évek legjobb festőinek munkáiból egy nagy kiállítás nyíljon Magyarországon, egyelőre nem valósult meg.