Jeney Attila elmondta az MTI-nek, a kötet címe arra utal, hogy két tartalékos tisztet, Asbóth Sándort és Zsoldos Andort zsidó munkaszolgálatos tábori alakulat élére vezényelték 1942 nyarán a Délvidékre. Bácskertesen és Bácsszentivánon voltak elszállásolva és a zombori repülőtér építésén vettek részt. Az egyik mérnök feljelentette a tiszteket, mert ők nem voltak hajlandók a munkaszolgálatosokat az építkezésre kitelepíteni, ahol még víz sem volt. Hadbíróság elé állították őket, ám a hadbíróság a munkaszolgálatosok vallomásai alapján ejtette a vádat ellenük.
   
A két tiszt 1945 utáni sorsát a munkaszolgálatosok drámai módon határozták meg. Míg egyiküket, Zsoldos Andort tanúvallomások alapján a Világ Igaza kitüntetéssel jutalmazták és az általa ültetett fa, amely Marlene Dietrich filmsztár és a dán király fája mellett áll, ma is őrzi emlékét a jeruzsálemi Jad Vasem Emlékparkban, addig másikukat, vitéz nemes Asbóth Sándort 1946-ban a szegedi Népbíróság kezére adták, a perben 1 év 6 hónapra ítélték, majd internálták.
   
A dokumentumok alapján a szerző arra jutott, hogy a népbírósági eljárásban koncepciós vádat állítottak össze Asbóth Sándor ellen, ugyanis a hadbírósági iratokat be sem kérték. Ez volt az a per, amelyben háborús körülmények között a hadbíróság előtt elhangzott vád felért volna egy védőbeszéddel - magyarázta a történész.
 
"Tanulmányom tényekkel, dokumentumokkal mutat rá a zsidó munkaszolgálatosok és elöljáróik közötti emberségesnek mondható viszonyára, továbbá az emberséges cselekedet mint vád teljes abszurditására" - mutatott rá Jeney Attila.
   
A címben szereplő ellentmondásra a könyv második felében derül fény. Asbóth Sándor maradandó harctéri fejsérülése miatt érzelmileg labilis volt, de hibái ellenére olyan ember képe bontakozik ki, akinek egyetlen célja volt: a rá bízott emberek életét minden lehetőség szerint megmenteni. "Az Asbóth Sándort elmarasztaló ítéletekben tetten érhető logikai bukfencek arról tanúskodnak, hogy példát kellett statuálni egy munkaszolgálatosokat vezető katonatiszttel szemben. A tanúk nem tudták elválasztani a személyes sérelmeket a bármi áron történő elégtétel vágyától" - mutatott rá a szerző.
    
Asbóth Sándor volt tartalékos századost szabadlábra kerülésétől kezdve titkosszolgálati megfigyelés alatt tartották, dossziéját csak 1962-ben, kényszerű Clevelandbe távozásakor zárták le. A róla és lányáról szóló utolsó emlékként mutatja be a szerző a clevelandi helyi könyvtárból származó korabeli gyászjelentésüket.
   
A történet másik szála Zsoldos Andor tartalékos százados, szentesi iparoscsalád sarjának az élete. Az emberségéért meghurcolt, majd minden vagyonából kiforgatott emberről van szó, aki bár elnyerte Jeruzsálemben a Világ Igaza kitüntetést és korábbi alárendeltjei visszaadták neki az emberi jóságba vetett hitét, itthon éjjeliőrként dolgozott, majd a Filmgyárból mint raktáros ment nyugdíjba - jegyezte
meg Jeney Attila.
   
Eördögh István egyháztörténész utószavában azt írta, hogy Jeney Attila kutatói munkája nemcsak Asbóth Sándornak szolgáltat morális elégtételt a tárgyilagos oknyomozó történetírás módszerével, hanem felhívja a kutatói társadalom figyelmét is arra, hogy a morális elégtétel jár mindazoknak, akiket gyűlölet szülte koncepciók alapján sújtott az igazságtalanság vádja.
   
A kötetet a Kairosz Kiadó gondozta. Jeney Attila vasárnap 17 és 18 óra között dedikálja könyvét a Vörösmarty téren.